Yilsrana Hime - Egy félszellem papnő élete
II. Midoriko reinkarnációja
by Yilsrana&Kaita

4. rész. Váratlan találkozás

Majdnem két hónap telt el azóta, hogy Sesshoumaru és Yilsrana útra keltek Északról.

-És hány testvéred van? –kérdezte Lea egyik este Yilsranától, mikor a tábortűz  mellett.

-Hát ott van Shidzuka, ő a legidősebb bátyám, egyben a legidősebb testvér. Utána jön Silanna, mondhatni, én vele jövök ki a legjobban. Silanna után jön Saruwatari, ő nem igazán szeret harcolni. Félre ne érts, Saruwatari is remek harcos, csak épp irtózik a felesleges vérontástól. Na akkor utána jön Natsu. Ő a másik bátyám. Utána Yoru, aztán Matsuo, a harmadik bátyám. Őt már rég nem láttam. Halandó papnőt vett feleségül, aki végül meghalt egy csatában jó néhány éve. Matsuo gyászolt, aztán az ötödik születésnapomon a lányával együtt elhagyta a palotát. Matsuo után következik Yamashita, a legfiatalabb nővérem. Ők a youkaiok. Apám előző házasságából. Aztán itt vagyok én. Aztán Kita, a legidősebb húgom. Őt követi Yume, őt Matsushina. Utánuk következik Minami. Aztán Higashi. Higashi után következik az én egyetlen öcsém. És végül Nishi, a legfiatalabb testvér. –sorolta fel testvéreit Yilsrana.

Sesshoumaru és Yilsrana hirtelen felkapták a fejüket. Még Kikara is morogni kezdett.

Aztán Yilsrana és Kikara egyszerre ismertek rá a szagra.

-Matsuo! –kiáltotta boldogan Yilsrana, és a fák közül előlépő bátyja karjaiba vetette magát.

-Mikor utoljára láttalak, éppen öt éves voltál kishúgom. –mondta Matsuo, és megölelte húgát.

A fák közül most kilépett egy második alak.

Magas, karcsú nő volt.

Haja nagyjából a térdéig ért. A háta közepéig hófehér volt, aztán fokozatosan sötétedett, és a térdénél, már korom fekete volt.

Szeme fekete volt. Arcán két pár ezüst méregcsík volt látható. Homlokán egy fekete, kör alakú jel volt látható.

Sötétkék hakamát, és fehér haorit viselt. Oldalára, pedig egy kard volt kötve.

Yilsrana szemeiben felismerés csillant.

-Mizu? –kérdezte.

-Te, pedig Yilsrana. –mondta a nő.

Aztán mindketten egyszerre kezdtek nevetni.

-Megnőttél! –mondták egyszerre.

-Istenem, de hiányoztatok. –mondta Yilsrana.

Matsuo végigmérte Sesshoumarut.

-Bemutatsz? –kérdezte Matsuo.

-Oh… bocsánat. –mondta Yilsrana. –Sesshoumaru, ő Matsuo, rég elveszett bátyám. Ő, pedig a lánya, Mizu neechan. Matsuo, Mizu, ő Sesshoumaru, a Nyugati területek várományosa, a jegyesem, és szerelmem.

-Jegyesed? –lepődött meg Matsuo. –Már olyan régen elmentem?

Erre mindenki nevetésben tört ki.

-És a kis hölgy? –kérdezte Mizu.

-Ő Lea. –mondta Yilsrana. –Nemrég futottunk össze, és inkább járja velünk a világot, mint egyedül. Így kevesebb az esélye, hogy valaki megeszi.

Mizu elmosolyodott, és leguggolt, feje így egy magasságba került a kislányéval.

-Szia, és Mizu vagyok. –köszönt.

-Szia. –mosolyodott el Lea. –Én Lea vagyok.

Míg Lea és Mizu beszélgetni kezdtek Yilsrana Matsuohoz fordult.

-Megtennél nekem egy szívességet Suo? –kérdezte.

-Mi lenne az? –kérdezte Matsuo.

-Menj haza. –mondta Yilsrana. –Apa már halálra aggódja magát miattad. Bár az is igaz, hogy nem mutatja, de ismerem.

Matsuo bólintott.

-Rendben. –mondta. –Úgyis ideje lenne megismerni azokat a testvéreimet, akik azóta születtek, hogy eljöttem. Üzensz valamit apának, vagy Zoenna samanak?

 -Csak azt, hogy ne aggódjanak. –mondta Yilsrana. –És Silannának mond meg, hogy felesleges utánunk indulnia.

-Szóval Ana sem változott semmit? –nevetett Matsuo.

-Nem sokat. –mondta Yilsrana.

-És mi van a keleti barátnőddel? –kérdezte Matsuo. –Hogy is hívják? Kaira?

-Kaita. –mondta Yilsrana. –A neve Kaita.

-Szóval Kaita. –bólintott Matsuo. –Még mindig több időt tölt Északon, mint Keleten?

-Igen. –bólintott Yilsrana.

-Mizu, indulunk. –mondta Matsuo.

-Igen apám. –állt fel Mizu. –A mielőbbi viszont látásra Lea.

-Igen. –bólogatott a kislány. –Szia Mizu.

-Boldog vagyok, hogy újra láthattalak Yilsy. –mondta Matsuo.

-Én is örülök. –mondta Yilsrana vidáman.

Matsuo odafordult Sesshoumaruhoz.

-Aztán nagyon vigyázz rá. –mondta Matsuo. –Ő Észak legnagyobb kincse.

-Tisztában vagyok vele. –felelt Sesshoumaru. –Az életem árán is megvédelmezem. Hiszen szeretem.

-Akkor rendben. –mondta Matsuo. –Viszlát!

-Viszlát! –köszönt el Mizu is.

Apát, és lányát elnyelte az éjszakai erdő.

-Ez volt ám a váratlan találkozás! –nevetett Yilsrana.

Sesshoumaru úgy döntött elhallgattatja egy csókkal.

Folytatás következik