Yilsrana Hime II - Midoriko reinkarnációja 1
Yilsrana&Kaita 2006.10.03. 11:08
Yilsrana Hime - Egy félszellem papnő élete II. Midoriko reinkarnációja by Yilsrana&Kaita
1. rész. A szellemirtók faluja
-Yils, biztos, hogy ez jó ötlet? –kérdezte Sesshoumaru immár sokadjára.
A kutyaszellem és a hanyou papnő egy magaslaton álltak, és a szellemirtók faluját szemlélték.
-Mit aggódsz Sessh? –vigyorgott rá szerelmére Yilsrana. –Nem adták volna nekem az ékkövet, ha ki akarnak irtani.
-Miért vagy ilyen makacs? –kérdezte Sesshoumaru.
-Ezért szeretsz, nem igaz? –vigyorgott Yilsrana.
Sesshoumaru megrázta a fejét.
-Nők.
Yilsrana és Sesshoumaru fél perc múlva már a faluban voltak.
Az egyik szellemirtó azonnal felismerte Yilsranát.
-Yilsrana Hime, minek köszönhetjük látogatását? –kérdezte a szellemirtó.
Yilsrana Sesshoumarura mutatott.
-Ő a jegyesem, Sesshoumaru. –mondta. –Egyébként csak szeretnénk többet megtudni Midorikoról.
-Akkor jöjjenek velem. –mondta a szellemirtó. –A falufőnök biztosan szívesen válaszol úrnőm kérdéseire.
Sesshoumaru és Yilsrana néhány perc elteltével már egy férfi előtt álltak.
A férfi ránézett Yilsranára.
-Nem hittem, hogy egyszer majd üdvözölhetem Midoriko reinkarnációját. –mondta a főnök.
-Honnan… -lepődött meg Yilsrana.
-Midoriko nem messze innen, egy barlangban vált kővé. –mondta a férfi, és elindult kifelé a házból. –Kiköpött mása vagy, eltekintve a méregcsíkoktól, a három csillagtól a homlokodon, a füledtől, a karmoktól és a fehér hajadtól. Feltételezem, mikor halandóvá válsz, kiköpött Midoriko vagy.
-Hát… igen.
-Szerintem az lesz a legjobb, ha magatok látjátok őt a barlangban. –mondta a főnök. –Nekem még dolgom van, ha elmagyarázom az irányt, odataláltok?
-Természetesen. –biccentett Sesshoumaru.
A szellemirtók falujának főnöke röviden elmagyarázta Sesshoumarunak és Yilsranának, hogy merre kell menniük, aztán elsietett a dolgára.
-Na akkor irány a barlang! –mondta Yilsrana.
Sesshoumaru végignézett szerelmén, aztán mosolyogva megcsóválta a fejét.
-Te már sosem fogsz felnőni? –kérdezte Sesshoumaru.
-Nem hiszem. –nevetett Yilsrana. –Én már csak ilyen reménytelen eset vagyok.
-Na menjünk, és nézzük meg azt a barlangot. –javasolta a kutyaszellem.
-Ok. –értett egyet Yilsrana.
Folytatás következik
|