Yilsrana Hime I - Élet a palotában 22
Yilsrana&Kaita 2006.10.03. 11:01
Yilsrana Hime - Egy félszellem papnő élete I. Élet a palotában by Yilsrana&Kaita
22. rész. Zoenna ereje
A csata másnapján Zoenna kisétált a palota kertjébe, letérdelt, és imára kulcsolta kezeit.
Valami vakítóan fehér fény áradt a testéből.
Mire a fény elült, a csata nyomai teljesen eltűntek.
Még a sebesültek is meggyógyultak.
Ezen csak a két vendég csodálkozott, hisz a többiek nem most látták először, mire képes Észak halandó úrnője.
A varázslat végeztével Yilsrayen visszakísérte feleségét a palotába.
Eközben a palotában Yilsrana, és egyik húga, Yume beszélgettek.
-Nem tudom, anya miért ragaszkodott hozzá, hogy egyedül hozza rendbe a palotát, és a sérülteket. –mondta Yume.
-Egyedül akarta megoldani. –vont vállat Yilsrana. –Bár én, ha akartam volna, akkor sem tudtam volna segíteni neki.
-Hát igen. –sóhajtott Yume. –Mostanában azért kerültél annyiszor veszélybe, mert azt akarod, hogy Sesshoumaru megmentsen?
-Yume! –fakadt ki Yilsrana. –Nem töltöttél te mostanában túl sok időt Silannával?
-Csak egy kicsit. –vigyorodott el Yume.
-Lehetetlenek vagytok. –csóválta meg a fejét Yilsrana.
-De te is. –mondta Yume.
-Ez tény húgocskám. –nevetett fel Yilsrana.
-Nem pihensz le drágám? –kérdezte Yilsrayen.
-Nem vagyok fáradt. –mosolyodott rá férjére a boszorkány. –Nem vagyok még olyan öreg, hogy egy kis varázslás kimerítsen.
-Tudom. –mosolygott Yilsrayen. –Csak nem akarom, hogy bajod essen.
-Nem lesz bajon Yilsrayen. –mondta Zoenna. –Úgy ismersz engem, mint akinek szokása bajba kerülni?
-Hát… -mosolyodott el a tigrisszellem. –Végül is Yilsrana a te lányod is, és valakitől örökölnie kellett a makacsságát.
-Azt mondod ezzel, hogy makacs vagyok? –kérdezte tettetett sértődöttséggel Zoenna.
-Dehogy is. –nevetett Yilsrayen. –Csak utalni akartam rá, hogy te sem vagy mindenható drágám.
-A végén még vérig sért nagyuram. –játszott Zoenna.
-Eszembe sem jutna. –mondta Yilsrayen, és karjaiba kapta feleségét. –Életem legcsodásabb napja volt, mikor megláttalak abban az erdőben.
Yilsrayen megcsókolta feleségét, és közben már el is kezdte megszabadítani a nőt a ruháitól.
-Az előbb még azt akartad, hogy pihenjek. –mondta Zoenna mosolyogva, és végigsimított férje izmos karján.
-Te mondtad, hogy nem vagy fáradt. –mondta Yilsrayen, és letette feleségét az ágyra.
-Nem is. –mondta Zoenna két csók között.
Folytatás következik
|