Yilsrana Hime - Egy f�lszellem papn� �lete
I. �let a palot�ban
by Yilsrana&Kaita

19. r�sz. �jjeli t�mad�s

Yilsrana hirtelen riadt fel az �jszaka k�zep�n.

P�r percig gondolkozott, hogy vajon mi �bresztette fel, azt�n r�j�tt.

/Idegen szellem./ gondolta Yilsrana. /Ha megint Naraku k�ld�tt valakit �n a falnak megyek./

Yilsrana felkelt, �s pr�b�lta �sszeszedni gondolatait.

Kikara felugrott gazd�ja mell�l, ahol eddig aludt, �s test�t k�k l�ngok vett�k k�rbe.

Mikor a l�ngok el�ltek, Kikara m�r l� nagys�g� volt.

Yilsrana mosolyogva v�gign�zett cic�j�n, azt�n �lt�zk�dni kezdett.

Nem telt el k�t perc, �s Yilsrana m�r harci d�szben vir�tott.

M�g k�t perc m�lva, m�r az udvaron �llt.

Kikara morogva �llt gazd�ja mellett.

-Mi t�rt�nt? –�rt Yilsrana mell� Kaita.

Yilsrana r�n�zett, a hozz� hasonl�an legm�lyebb �lm�b�l felriadt Kait�ra, azt�n v�laszolt.

-Nem tudom. –r�zta meg a fej�t Yilsrana. –Nem l�ttad ap�mat, vagy Shidzuk�t?

Kaita megr�zta a fej�t.

A k�t l�ny elindult Yilsrayen fogad�terme fel�.

�tk�zben azonnal �sszefutottak mag�val a nagy szellemmel.

-Mi folyik itt ap�m? –k�rdezte Yilsrana.

-T�mad�s. –felelte t�m�ren Yilsrayen.

-Kicsit b�vebben? –k�rdezte Yilsrana.

Yilsrayen megrov�an v�gigm�rte l�ny�t, �s csak azt�n v�laszolt.

-H�rom szellem bejutott a palot�ba. –mondta Yilsrayen. –De m�r halottak.

-Akkor mi ez a felhajt�s? –�rdekl�d�tt Kaita.

-Rossz el��rzet. –adta meg a v�laszt Yilsrayen, �s tov�bb ment.

-Az nekem is van. –s�hajtott Yilsrana.

-Rossz el��rzeted? –k�rdezte Kaita.

Yilsrana b�lintott.

-M�ghozz� nagyon rossz.

-Akkor ne is sz�m�tsak semmi j�ra, mi? –k�rdezte Kaita.

-De ne �m. –mondta Yilsrana, �s a fal fel� indult.

-Kikara mikor j�tt vissza? –k�rdezte Kaita, mikor tekintete a Yilsrana mellett l�pked� „nagy” macsk�ra esett.

-Az �jjel. –felelt Yilsrana. –Mondjuk, fogalmam sincs hol k�dorgott id�ig.

-Biztos pasizott. –r�h�g�tt Kaita.

-H�lye vagy Kai. –mondta Yilsrana.

-De csal annyira, mint te Yilsy. –mondta vigyorogva Kaita.

Yilsrana beleszimatolt a leveg�be, �s arca elkomorodott.

N�h�ny ugr�ssal a falon termett, �s len�zett a palota el�tti ter�letre, de a s�t�ts�g miatt nem l�tott semmit.

Kaita k�rd� arckifejez�ssel n�zte bar�tn�j�t.

Mikor felkelt a nap Yilsrana sejt�se beigazol�dott.

A palot�t k�rbevett�k.

Az ellens�g.

Yilsrana v�gign�zett a szellemkaton�k t�bor�n, azt�n tekintete m�g agg�d�bb lett.

-Ennek nem lesz j� v�ge. –morogta Yilsrana.

-De  nem �m. –mondta Kaita, mik�zben keze kardja markolat�ra cs�szott. –Most mi lesz?

Yilsrana v�llat vont.

-Harcolunk. –mondta. –Gondolom.

-�s j�l gondolod. –l�pett a k�t l�ny mell� Yilsrayen.

�t Shidzuka �s Silanna k�vett�k.

-Kik ezek? –k�rdezte Yilsrana. –Ugye nem Naraku?

-Nem. –felelte Shidzuka. –Ezek d�li szellemek.

-Akkor egy sima h�bor�. –vont v�llat Yilsrana, majd, mikor �szrevette a t�bbiek pillant�sait hozz�tette. –Ne n�zzetek �gy r�m. Tudj�tok, milyen vagyok!

-Tudjuk. –s�hajtott az apja. –Nagyon j�l tudjuk.

-Ideje felk�sz�lni. –s�hajtott Silanna.

-Igen. –�rtett egyet Kaita is.

-�s van valakinek, m�rmint rajtuk k�v�l, -mutatott a t�borra Yilsrana. –valami elk�pzel�se, hogy mi�rt t�madnak?

-Meg akarj�k szerezni �szakot. –felelt Shidzuka. –Mint minden egyes eddigi alkalommal.

-Mi�rt nem el�g nekik D�l? –fakadt ki Yilsrana.

Shidzuka v�llat vont.

-Nem tudom, viszont egyre er�sebbek lesznek. –mondta.

-V�gre egy harc, aminek semmi k�ze Narakuhoz. –s�hajtott Yilsrana, azt�n megfordult, �s nyom�ban Kait�val �s Kikar�val elindult, hogy felk�sz�ljenek a t�mad�sra.
 

Folytat�s k�vetkezik