XXIX. Egy csepp szellemv�r

Sesshoumaru pr�b�lt gyorsan haladni a karj�ban a l�nnyal. Midayoi test�b�l patakokban �ml�tt a v�r, �s eg�sz eddigi �tjukon ott csillogott. A l�ny fal feh�r volt, mire a k�dben el�rt�k Jakent �s Rint, alig maradt benne �let. A d�monocska �s a l�ny a hegy alj�ban v�rt�k �ket, k�zben megkerest�k Aunt is. 

-          Ki az? – k�rdezte a tejfeh�r p�r�ba b�mulva Jaken.

-         Ostoba. – j�tt a v�lasz.

-         Sesshoumaru-sama! – ki�ltotta boldogan a kisl�ny, �s el�j�k szalad, de egyb�l meg is torpant.

A szellem ruh�ja cs�p�g�tt a karj�ban fekv� l�ny piros v�r�t�l. Rin megrettent a l�tv�nyt�l �s m�g megsz�lalni sem tudott.

- Mi t�rt�nt Midayoival? – k�rdezte r�m�lten Jaken.

- Naraku! – j�tt a t�m�r v�lasz �s a szellem letette az al�lt l�nyt.

Lehajolt hozz�, �m m�r alig hallotta annak l�legz�s�t. Sesshoumaru agy�ba vill�mk�nt has�tott a felismer�s. Ha a l�ny meghal, � nem tudja visszahozni a Tenseig�val, ak�r mit is csin�l.

-          Meghalt? – k�rdezte nagyon halkan Rin.

-         M�g nem.

-         De ugye nem fog? – a kisl�ny m�r s�rni k�sz�lt.

-         Nem tudom!

-         De Sesshoumaru nagy�r! Neked ez nem akad�ly! – szolt k�zbe Jaken mik�zben a l�ny has�n �s mellkas�n a sebeket vizsg�lta. – A Tenseig�val k�nnyed�n megmentheted �t!

-         Ha megtehetn�m! – v�laszolta savany�an a d�mon.

-         Nagyuram! – kapta fel a fej�t a talpnyal�, majd a sebek sz�l�re mutatott. – Ezt n�zd!

-         Micsoda? – h�rd�lt fel Sessh.

Egy mozdulattal let�pte a darabokra t�r�tt p�nc�lzatot. A sebek nem t�ntek norm�lisnak, m�r ami k�t 10 centi �tm�r�j� lyukban norm�lis tud lenni. A lyukak sz�le viszont s�rg�n bugybor�kolt, �s mart, mint valami sav.

-          Az �tkozott! – f�zte tov�bb Jaken – A sebek a m�regt�l nem tudnak bez�r�dni!

-         H�t persze… Hiszen Mido most d�mon. M�r r�gen gy�gyulnia k�ne! – d�nny�gte a szellem, �m alig mondta ki a k� a l�ny nyak�ban pulz�lni kezdett.

Pont �gy, mint egykoron Kalde any� kunyh�j�ban. A l�ny kezdett visszav�ltozni. Sessh r�m�lten kapta el a k�vet. Az mintha �rten�, mit akar, nem engedte befejez�dni a transzform�ci�t. Mido er�tlen�l kinyitotta a szem�t. Csak hom�lyos foltokat l�tott, de az egyikben felismerte Sesshoumarut.

-          Meg halok? – k�rdezte, de �gy �jabb v�rcseppek jelentek meg a sz�ja sz�l�n.

-         Ne legy�l bolond! – h�zta mag�hoz a szellem.

-         Ne hazudj! Nagyon gyenge vagyok!

-         Sok v�rt vesz�tett�l!

-         Ez�rt fogok meghalni! L�tod, hazudt�l! – pr�b�lt mosolyogni a l�ny.

-         Nem engedem! Hallod Midayoi! –a d�mon egyre idegesebb lett, a l�ny szeme lassan kezdett visszacsuk�dni.

-         Nem �gy akartam meghalni! Azt hittem, hogy tal�n, majd egyszer. Valamikor a ti�d… A te feles�ged leszek, miel�tt! – motyogta a l�ny.

-         Az leszel, csak tarts ki! – v�laszolta a szellem, alig hallhat�an, kikerekedett szemekkel a meglepet�st�l �s visszafektette – Semmik�ppen ne v�ltozz emberr�!

Azt�n Sessh a k�t nagy sebre n�zett, a szaggatott kis testen. Majd a l�ny fel� emelte a kez�t, �s er�sen �k�lbe szor�totta. Olyannyira, hogy �les karmai a saj�t h�s�ba v�gtak. Azt�n az �sszeszor�tott ujjak k�z�tt csordog�lni kezdett a sz�p v�r�s szellem v�r. Jaken �s Rin �rtetlen�l figyelt�k. Azt�n a v�r csepegni kezdett a kez�r�l, egyenesen a l�ny nyitott sebeire. A szellemv�r r�folyt a s�rga savra, ami olvadni �s p�rologni kezdett t�le. Sesshoumaru l�tta hogy a l�ny teste megr�ndul az er�s k�nt�l, de lehunyta a szem�t �s m�g er�sebben szor�totta �k�lbe a kez�t. A gondolatok �rv�nylettek a fej�ben, de � pr�b�lt nem figyelni r�juk. „T�l fogja �lni! Elv�gre nem ilyen gyenge! Az �n v�rem b�rja a m�rget! Neki v�r kellett, mert t�l sokat vesz�tette. �gy a legjobb. Csak k�ny�rg�m, ne legyen neki t�l er�s! Elv�gre nem teljes d�mon!” – a l�ny f�jdalmas h�rg�se �bresztette fel elm�lked�s�b�l.

Mido nyitott szemmel fek�dt, kezei a f�ldet kapart�k, eg�sz teste remegett. A sz�p barna szemek most s�t�tv�r�sek voltak, a szab�lyos arc eltorzult a f�jdalomt�l. Sessh elkapta a fel� k�zelebb es� kis kezet �s megszor�totta, majd m�g er�sebben saj�t h�s�ba v�jta karmait.

„Nem b�rja! Szenved! Mi van, ha bele hal az er�lk�d�sbe! De musz�j! Csak b�rja ki! Er�s n�! Nem halhat bele! Lehet hogy csak r�szben d�mon, nekem meg, t�l tiszta a v�rem! De viselje el! Elv�gre, ha t�nyleg azt akarja. Ha velem akar �lni! Akkor a v�r�nk �gy is keveredni fog! El�bb vagy ut�bb!” – azzal Sesshoumaru csontig nyomta karmait, majd kinyitotta a tenyer�t. Nemes �s tiszta v�re csak �gy folyt le a kez�n. Minden egyes cseppel megtiszt�tva a m�rget, �s visszaadva a l�ny erej�t. Mido szenvedett, �m mindketten legyeng�ltek. A l�ny is lecsendesedett, �s Sesshoumaru is le�lt mell�, hogy pihenjen. Sok v�rt adott �t Midonak. Jaken hitetlenkedve suttogott a h�tt�rben a megillet�d�tt Rinnel:

-          Ez hihetetlen! – motyogta a z�ld gn�m.

-         Mi Jaken-sama?

-         H�t nem l�tod? Az urunk! – dadogta.

-         Mi t�rt�nik?

-         A saj�t v�r�b�l ad annak a n�nek!

-         De ebben mi a hihetetlen Jaken-sama? Hiszen szeretik egym�st! – v�laszolta a kisl�ny �rtetlen�l.

-         A saj�t tiszta v�r�b�l ad neki! Ez hatalmas!

-         Mi?

-         Az er�, amit �t ad annak a l�nynak! A legnagyobb aj�nd�k, amit d�mon egy haland�nak adhat!

-         Nem �rtelek Jaken-sama! – cs�v�lta a fej�t Rin �s a k�zben lassan felkel� szellem fel� n�zett.

Sesshoumaru lehajolt a l�ny�rt, �s �vatosan felemelte. Rin �s Jaken hozz�juk l�ptek:

-          Mit csin�lunk Sesshoumaru nagy�r? – k�rdezte �vatosan a z�ld d�monocska.

-         Vissza kell vinnem a csal�dj�hoz!

-         De az messze van! Nem tud annyit utazni! – s�gta f�lve a kisl�ny.

-         De nem tehet m�st. A v�n papn� faluja is messze van. �gy is meghalhat!

-         De nagyuram v�re most er�t adott neki! – sz�lt k�zbe Jaken.

-         De meddig? – Sesshoumaru a sok besz�dt�l kezdett egyre inger�ltebb lenni, �s egyre jobban magatehetetlennek �rezte mag�t a dolgok foly�sa k�zben.

-         Sesshoumaru nagy�r! Nekem van egy �tletem! – sz�lalt meg Rin halkan.

Mindenki fel� fordult, majd a kisl�ny folytatta:

-          R�gen nem messze ett�l a vid�kt�l �ltem a csal�dommal. Miel�tt r�m tal�ltatok. Van itt valamerre egy szent�lytemplom. Ahol gy�gy�t� asszonyok �s szerzetesek �lnek. Egy nagy�r palot�j�ban.

-         Ez igaz Rin? – k�rdezte Jaken k�tkedve.

-         Igen! M�g nagyon kicsi koromban j�rtam ott egyszer! Egy nagy domb tetej�n van!

-         Oda megy�nk! – sz�lalt meg Sesshoumaru �s alakja felragyogott, majd g�mbk�nt elrep�lt.

Rin �s Jaken gyorsan felpattantak Aun h�t�ra �s m�r suhantak is ut�na. Azt�n a szellem egyre jobban lass�tott �s a vid�ket p�szt�zta. Bolyong�suk igen csak c�ltalannak t�nt. Azt�n Sessh megtal�lta, amit keresett. Egy hegy tetej�n egy hatalmas palota. Mivel �jszaka volt, el�g nehezen lehetett �szrevenni, de a kis �rt�zek bar�ts�gosan villogtak a kapuban. A d�mon �s kis csapata nem t�l messze a kaput�l sz�lltak le. Mido f�jdalmasan �bredezni kezdett. �rezte, hogy a szellem gyalog indul �tnak, de nem tudta merre. V�rakoz�an tekintett a f�rfire.

-          Hova viszel?

-          J� helyre! Ahol meggy�gyulsz!

-          De ne hagyj el! Sesshoumaru!

-          Nyugodj meg! J� kezekben leszel!

-          De �n veled akarok! Vagy anyu�khoz! 

-          Gyenge vagy! Majd sz�lok nekik!

-          Sesshoumaru! – a d�mon f�jdalmasan s�hajtott a l�ny hangj�ra �s meg�llt a s�t�tben csak p�r m�terre a kaput�l.

-          �g�rem figyelni foglak! Csak gy�gyulj meg! – v�laszolta �s tov�bb indulni k�sz�lt.

-          Rendben! De, k�rlek… - suttogta a l�ny.

-          Igen? – �llt meg ism�t a szellem.

-          K�rlek, cs�kolj meg, miel�tt… – Mido hangja elhalt az �jszak�ban.

Sesshoumaru nem v�laszolt, csak szomor�an elmosolyodott �s lehajtotta a fej�t a l�nyhoz. Egy pillanatig szomor�an n�zte a l�zasan csillog� sz�p szemeket, majd �vatosan sz�jon cs�kolta a l�nyt. A v�r s�s iz�t �rezte az ajkain, de nem t�r�d�tt velem.

�m a k�vetkez� pillanatban fej�ben megkondult a v�szharang �s ell�kte mag�t a talajt�l. J�l tette, mert a kapu�rs�g k�zben leleplezte �ket. Var�zs nyilak sz�lltak a leveg�ben, amik k�s�rteties z�ld f�nnyel vont�k be a t�jat. A bej�ratn�l 3 szerzetes �s legal�bb 20 katona �llt. Az egyik pap, val�sz�n�leg a vezet�j�k, felemelt egy gy�ngyf�z�rt, mire a k�zben visszaereszked� Sessh l�bai k�r�l egy f�nyl� k�r jelent meg. Azt�n megsz�lalt:

-          Mit csin�lsz, azzal a n�vel d�mon? – k�rdezte a szerzetes.

Sessh nem b�rta ki hogy egy g�nyos fintort ne k�ldj�n az emberek fel� csak mag�nak motyogta:

-          Ezek a haland�k egyre h�ly�bbek lesznek, ahogy telik az id�!

-          Mit mondasz d�mon? – emelte fel a hangj�t a pap �s megszor�totta az imaf�z�rt.

Sesshoumaru nem v�laszolt csak elmosolyodott, �s kil�pett a k�rb�l. Az mintha fizikai test lett volna darabokra t�r�tt. Az �rs�g r�m�lten b�mult r�, a nyilak f�nye lassan kezdett kihalni, �s a sz�p lassan vissza�ll� s�t�tben csak a k�zeled� d�mont l�tt�k utolj�ra.

-          Gy�gy�ts�tok meg �s vigy�zzatok r�! – sz�lt egy hideg hang k�zvetlen el�tt�k, majd lerakott valamit a f�be.

Azt�n egy feh�r villan�s k�s�ret�ben kis g�mb� alakult az el�bbi szellem �s elrep�lt.

-          L�jetek fel m�g nyilakat! – sz�lalt meg a vezet�.

A nyilak kir�ppentek �s �k az �lettelen test fel� k�zeledtek. Megvizsg�lt�k a l�nyt, majd hord�gyat hoztak �s bevitt�k. Az �jszaka k�zep�n felbolydult az �let a palot�ban. Csak a rangid�s pap maradt kint a kapu el�tt. Els�t�lt a helyre ahol Sesshoumaru kil�pett a k�rb�l. Ott egy apr�cska kr�ter keletkezett. Azt�n a f�rfi a s�t�ts�gbe meredt, majd megsz�lalt:

- M�rt seg�tesz azon a n�n? – k�rdezte de nem kapott v�laszt.

- D�mon, tudom hogy ott vagy! De ha nem akarod, nem mondod el, hab�r nagyon gyan�s! – folytatta a pap majd h�tat ford�tott a s�t�tnek �s � is visszaindult a palot�ba.