XXV. �jra biztons�gban

-          Nem fogok f�rdeni! – kiab�lta Mido.

-          �gy gondolod? – k�rdezte a zsoldos, megfogta a l�ny v�ll�t, �s h�tra tolta, be a hideg csobog� v�z al�.

-          Ne, azonnal engedj el! – pr�szk�lt a l�ny, az arc�ba foly�v�zt�l.

-          L�tod, nem halsz bele! – mosolygott a f�rfi – A ruh�idat vesd le, majd kapsz szebbeket t�lem!

-          Eszembe sincsen, ne ny�lj hozz�m, h�! – sikoltozott Mido �s pr�b�lt kics�szni Bankotsu kezei k�z�l, aki viszont, az �zott ruh�t akarta leh�mozni a l�nyr�l – Seg�ts�g!!! – sikoltott a l�ny torkaszakadt�b�l.

Nem is gondolta, hogy a seg�ts�g nincsen olyan messze, s�t r�m�lten felkapja a fej�t erre a hangra �s minden v�delemr�l megfeledkezve amennyire csak k�pes ebben az aur�ban a barlang fel�, rohan.

-          Ne legy�l m�r ilyen makacs! �s ne sik�ts, mert megs�ket�l�k, meg am�gy sem halja senki! – v�laszolt a f�rfi, �s ler�ntotta a l�ny v�ll�r�l a ruh�t, ami hangos reccsen�ssel szakadt k�zben.

-          Hagyj�l b�k�n! – ki�ltotta a l�ny �s megragadta a f�rfi v�ll�t, majd minden d�h�t beleadva szabadj�ra engedte szellemi erej�t.

Megjelentek a j�l ismert villan�sok �s szikr�k, de Bankotsu csak mosolygott, mint aki semmit nem �rez. Azt�n mikor a l�ny kifogyott a szuszb�l, el�hal�szta a med�lt a nyak�b�l.

-          Eg�sz j� kis talizm�n!

-          Rohadj meg! – ki�ltotta a l�ny, �m a zsoldos a k�vetkez� pillanatban szorosan mag�hoz h�zta, �s m�g jobban let�pte a l�ny am�gy is rossz �llapot� ruh�zat�t.

Sesshoumaru ebben a pillanatban ugrott fel a p�rk�nyra, kez�ben m�r ott izzott a kardja. K�t ugr�ssal bent volt a barlangban, �s k�vette a hangokat. Mikor v�gre r�tal�lt a sz�k mell�k foly�s�ra, olyat l�tott, amit�l olyan haragra gerjedt, amit m�g soha nem �rzett �vsz�zados �lete alatt.

-          Mondtam m�r hogy gy�ny�r� vagy! – �lelte �t Midot a zsoldos.

A l�ny pr�b�lt ellenkezni, de a f�rfi er�sebb volt n�la �s lefogta a kezeit is.

- Ne, hagyj�l b�k�n… - k�ny�rg�tt a l�ny �m a Bankotsu lehajolt hozz� �s sz�jon cs�kolta.

Mido eltolta mag�t�l �s messze elhajolt, mik�zben m�r k�nnyek gurultak le az arc�n. De j�l is tette, hogy elhajolt, mert a k�vetkez� pillanatban egy lila f�nnyel vil�g�t� kard sz�llt el centikre a feje felett, � meglepetten pillantott a barlang bej�rata fel�. Sesshoumaru �llt ott �s tajt�kzott a d�ht�l, ami szemmel l�that� volt a k�r�l�tte v�r�sen vil�g�t� l�gk�rb�l. A kard olyan szinten pontosan sz�llt, hogy let�pte a f�rfi nyak�r�l a v�r�s k�ves nyakl�ncot, felhas�totta annak ruh�j�t, �s felt�pte a b�r�t. Bankotsu mozdulni sem mert, csak b�multa a h�rtelen j�tt, nem v�rt vend�get. Sesshoumaru megsz�lalt, halkan, m�g is er�teljesen de olyan hangon hogy m�g a v�z is j�gg� fagyhatott volna t�le:

-          Azonnal vedd le r�la a mocskos kezed haland�! – sziszegte, de a k�vetkez� pillanatban egy feh�r villan�s k�s�ret�ben a zsoldos mellett �ll �s teljes erej�b�l �llon v�gta, az r�m�lten t�ntorodott h�tra, arra ahol az alab�rdja pihent. Sessh a k�vetkez� pillanatban a markolatig a falba �gyaz�dott kardot egy k�nnyed mozdulattal kikapta �s elr�gta mag�t a szikl�t�l, s�t Bankotsu �s a fegyvere k�z�tt �rt f�ldet.

Mido el sem tudta k�pzelni, hogy s�rjon, vagy nevessen �r�m�ben. Lehajolt �s felvette a f�ldre hullott nyakl�ncot. Azt�n a ruha k�teg fel� haladt, am�g a k�t f�rfi farkasszemet n�zett egym�ssal �s a kez�be ker�l� els�t mag�ra ter�tette. Azt�n m�r a harcot figyelte.

Sesshoumaru aur�ja v�r�s f�nyben �gett, szemei n�ha �tcsaptak v�r�sbe, de k�ptelen volt �tv�ltozni, a hegy ezt m�r nem engedte, szerencs�re. Bankotsu pr�b�lt nyugodt maradni, �s feltal�lni mag�t ebben a helyzetben de semmi valamire val� �tlete sem volt.

-          Sesshoumaru! A karjaiban �s a nyak�ban is vannak �kk�szil�nkok! Vigy�zz vele! – sz�lalt meg a l�ny halkan.

A d�mon nem v�laszolt csak egy �jabb feh�r villan�s l�tszott, majd Bankotsu nekirep�l a szikl�nak, olyan er�vel, hogy �tszak�tja azt �s a f� barlangba, ker�ltek. Sesshoumaru gondolkod�s n�lk�l ut�na vetette mag�t, a zsoldos �jra meg �jra hangos puffan�ssal f�ldet vagy falat fogott. Azt�n az egyik alkalommal pont �gy hogy csak egy karny�jt�snyi t�vols�gra volt t�le a hatalmas b�rd, ami vel�k egy�tt kiborult. Megmarkolta, �s mint a vill�m m�r talpon van. Sessh kez�ben megvillan a Toukijin �s kicsaptak bel�le a k�k vill�mok. Mido n�m�n n�zte a szeme el�tt p�rg� esem�nyeket.

 Bankotsu h�r�tja a t�mad�st, �m az a barlang fal�ba csap�dik. Ennek k�vetkezt�ben a mennyezet meginog, �s szikl�k potyognak lefel�. A zsoldos t�madni k�sz�l, de sikertelen�l, Sessh elind�tja a Syouryuuhat, aminek k�vetkezt�ben a barlang k�k villan�s k�s�ret�ben berobban.

Mido r�m�lten felsikolt a r�oml� k�vek l�tt�n, �m azok nem �rik el. Z�ld p�ra k�s�ret�ben elolvadnak. De a hely�kre m�r is �jabbak j�nnek, de azok fel� is elsz�ll 5 z�ld villan�s majd sisteregve, elolvadnak. Mikor a reng�s abba maradt, a l�ny megpr�b�lt k�rben�zni, de a kavarg� port�l �s homokt�l semmit nem l�tott. Azt�n mikor az is el�lt megpillantotta a k�t ellenfelet. Koszosan de s�rtetlen�l �lltak egym�ssal szemben. Mido meglepetten vette �szre, hogy a barlang megv�ltozott, a bej�rat beomlott ellenben a m�sik ir�nyba egy hossz� folyos� ny�lt meg. A l�ny pr�b�lta megsaccolni milyen hossz� is lehet, szemeit �sszeh�zva meredt a s�t�ts�gbe. Majd egy �les villan�st �s egy hatalmas akn�t l�tott meg egy pillanatra. Az akn�ban egy test n�lk�li fejet l�tott, �s a Szent �kk� egy hatalmas darabj�t �rezte.

-          Naraku! – suttogta a l�ny.

-          Mi? Merre? – k�rdezte fesz�lten, a neki h�ttal �ll� Sesshoumaru.

-          Az alag�t v�g�n. Ott az �kk� is!

-          V�gzek ezzel a haland�val �s indulhatunk! – v�laszolt a d�mon �s nekilend�lt.

De nem jutott el od�ig hogy lecsapjon r�. S�v�lt� sz�l csapott ki az alag�tb�l, Mido becsukta a szem�t, �s mikor el�llt a sz�l �s �jra ki merte nyitni egy n�i alakot l�tott, ahogy �ppen leugrik egy nagy tollr�l.

-          Kagura! – ki�ltotta d�h�sen.

A n� nem foglalkozott vele csak meglepetten b�multa Sesshoumarut �s a zsoldost.

- Bankotsu, nem mondtad, hogy vend�geket v�rsz!

- Minek j�tt�l? Naraku �zent? – k�rdezett vissza f�rfi.

- Inuyasha bent van az akn�n�l, legy�zte Jakotsout, akinek az �kk�szil�nkja Renkotsoun�l van. Azt �zeni, �ld meg mind kett�t. 

- Amint l�tj�tok most m�s dolgom van! Mennyen �, ha nem tetszik neki! – v�laszolta a zsoldos.

- � most a szellemirt�val �s a szerzetessel foglalkozik, sietn�nk kell.

- Kagura most nem �rek r�!

- Ne ezekkel t�r�dj, majd k�s�bb folytatj�tok! – d�h�d�tt be a sz�lboszork�ny �s haj�b�l egy tollat vett el�.

L�g�rv�ny t�madt �s mire �jra valamit l�tni lehetett volna, Bankotsu �s Kagura az alag�tban utaztak. A n� h�tra pillantott �s hanyagul sz�lpeng�ket k�ld�tt a barlang fal�nak, ami megrepedezett majd �sszed�lt. �gy elz�rta az utat Midayoi�k el�l hogy k�vetni tudj�k �ket. A szikl�k hangos csattan�sokkal �rtek �ssze �s hullottak le, majd amikor abbamaradt, m�r csak egy nagy halom k� l�tszott az alag�t hely�n.

N�macsend lett egy m�sodpercre, azt�n a d�mon f�l t�rdre ereszkedett �s kardj�t talajba d�fte. Mido r�m�lten futott hozz�, mikor el�rte let�rdelt el�tte. A f�rfi karj�n cseppekben folyt le a v�r.

-          Sesshoumaru! – ny�gte r�m�lten a l�ny �s �t�lelte a d�mont.

-          Semmi bajom. – v�laszolt Sessh �s egyik karj�val �t�lelte a l�nyt.

-          �n �gy f�ltem!

-          Tudom, sajn�lom. Az �n hib�m hogy ez t�rt�nt.

-          Egy�ltal�n nem! De �r�l�k, hogy �rtem j�tt�l!

-          M�g j�. – v�laszolt a szellem �s a h�rtelen a beomlott kij�rat fel� kapta a fej�t. – Puskapor!