XXIV. A Tetsusaiga ereje

Sesshoumaru meg�llt. Rin �s Jaken j�val lemaradva m�g�tte siettek. A k�t d�mon el�g rosszul n�zett ki, f�leg ami�ta visszat�rt a hegy aur�ja. Ahogy a szellem legel�l haladt, minden egyes l�p�ssel szikr�k pattantak k�r�l�tte a leveg�ben, �m, a Tenseiga az oldal�n hasznosnak bizonyult. Nem engedte, hogy a d�mon megtisztuljon, kitart�an v�dte gazd�j�t, pedig az m�g csak a tokj�b�l sem h�zta ki. Sessh meg�llt �s visszaindult, Rin�k csak �rtetlen�l n�zt�k. Azt�n �jra megtorpant.

-          Ez lehetetlen! – h�zta �ssze a szemeit.

-          Mi baj Sesshoumaru nagy�r? – k�rdezte kimer�lten a kisl�ny.

-          Egy akad�ly? – k�rdezte saj�t mag�t�l a d�mon.

H�rtelen felkapta a fej�t. Mindenki abba az ir�nyba tekintett, mint �. A gomolyg� s�r� k�dben egy g�rnyedt alak kezdett kibontakozni. Lassan �s f�radtan gyalogolt, kez�ben egy v�kony karddal. A d�mon a leveg�be szippantott. A k�zeled� �szlelte �ket �s r�m�lten emelte maga el� fegyver�t, a k�d oszlani kezdett �gy l�thatt�k a fi� piros ruh�j�t, hossz� fekete haj�t. Sessh hitetlenkedve h�zta el a sz�j�t:

-          Inuyasha? – k�rdezte olyan undorral a szavaiban, mintha m�rges k�gy�val tal�lkozna.

-          Ki van ott? V�laszolj! – hallatszott a fi� ideges hangja.

-          Sz�nalmas vagy Inuyasha. – felt a d�mon.

-          Sesshoumaru, te vagy az? – k�rdezte Inu �s el�r�bb l�pett. – Ez lehetetlen.

-          Ugyan mi? – k�rdezett vissza Sessh.

-          Te, m�g �lsz, itt a hegy belsej�ben?

-          Amint l�tod. De t�ged rendesen elint�zett ez a kis gyenge aura. – mosolygott kelletlen�l a f�rfi.

-          M�g el�g er�s vagyok, arra hogy meg�ljelek! – h�r�gte Inu m�rgesen.

-          Csak, gyere, pont sz�ks�gem lenne a Tessaig�ra.

-          Meg sem tudod fogni! – f�l�nyeskedett a fi�.

-          Te meg haszn�lni sem tudod, de most h�l�s vagyok neked, hogy feler�s�tetted az akad�lyt�r�ssel! –v�laszolta a d�mon �s elindult a r�m�lt ember fel�.

-          Sesshoumaru, ha k�zelebb j�ssz? – dadogta Inuyasha r�m�lten.

-          Nagyuram k�rlek, ne b�ntsd! –sz�lalt meg egy kis v�kony hang a h�tt�rben. 

Mindenki Rinre n�zett, aki a k�t alak k�z� futott �s meg�llt t�l�k egyenl� t�vols�gra, majd a fi�ra n�zett.

-          K�rlek, sz�pen add k�lcs�n Sesshoumaru nagy�rnak a kardodat, mert meg kell menten�nk Midot, �s itt van egy akad�ly, �s ha nem seg�tesz, az a halott ember b�ntani fogja �t.

-          Sz�val ez�rt kell a kard?

-          Ak�r ide adod magadt�l, ak�r nem, �n elveszem! - ford�totta el a fej�t a d�mon.

-          Sajn�lom b�tyus de, nem seg�thetek! – n�zett maga el� a fi� �szinte sajn�lattal a szem�ben.

-          De m�rt nem? – k�rdezte k�ts�gbe esetten a kis l�ny.

-          Mit v�rt�l t�le… - morgott a d�mon �s �jra az ember fel� indult.

-          Nem az�rt. De amint l�tod �n, most nem tudom haszn�lni a Tessaig�t, r�d meg tudjuk, hogyan reag�l!

-          Csak egy pr�b�t engedj! – k�ny�rg�tt Rin nagy szemekkel – Musz�j megpr�b�lni, Mido miatt!

-          Ugyan minek. Sesshoumaru nem tudja haszn�lni ezt a kardot, meg ha t�nyleg siker�lne neki, mi a garancia r�, hogy visszakapom? – k�rdezte a fi� hitetlenkedve.

-          Sesshoumaru nagy�r meg�g�ri, hogy visszaadja! Igaz! – kezdett lelkesedni a kis l�ny �jb�l.

A d�mon elford�totta a fej�t, amiben egym�st kergett�k a gondolatok. V�g�l r�j�tt, most mindenn�l fontosabb hogy megtal�lja Midot, legal�bb tesz egy gesztust az �ccs�nek, jelezve mennyivel fels�bb rend� n�la. Halkan s�hajtott majd Inu�kra n�zett.

- Meg�g�rem!

- H�t, te t�nyleg megv�ltozt�l… - motyogta az orra alatt a fi� �s a tokj�val egy�tt, lassan �s f�jdalmasan de �tny�jtotta a kardot.

- K�sz. – ny�gte a d�mon, �s megfogta a Tessaig�t.

Mindenki fesz�lten v�rt, mi fog t�rt�nni. Sesshoumaru nagy leveg�t vett �s jobbj�t a kard markolat�ra helyezte, �s v�rta a Tetsusaiga v�delm�t. De nem t�rt�nt semmi. �jabb l�legzet visszafojt� m�sodpercek k�vetkeztek. A d�mon r�n�zett �ccse meglepett arc�ra, majd Midayoira gondolt. Er�sen, arra hogy a l�ny bajban van �s meg kell mentenie. Majd megszor�totta a markolatot �s kih�zta a kardot, ami egyb�l agyarr� v�ltozott.

-          Ez lehetetlen! – dadogta Inuyasha �s sz� szerint t�tott sz�jjal b�mult.

Sesshoumaru nem v�laszolt, csak n�zte a kez�ben s�rga f�nnyel izz� agyart. Fej�ben r�pk�dtek a gondolatok, �rezte a kard hatalm�t, l�tta az �rv�nyl� szelet, �s az akad�lyt is. Azt�n megemelte a kardot, ami v�r�sre v�ltott. Majd elk�ldte a sz�lbord�t az akad�ly fel�, aminek m�g csak az els� hull�ma �rt oda, m�r �sszeomlott. Mindenki n�m�n �s meglepetten b�mult. Megpillantott�k a m�ly katlant, a sz�l�n a feny�f�kat, lent a m�lyben a kis tavat.

A d�mon m�g p�r pillanatig n�zte a kez�ben a csod�latos kardot, azt�n visszarakta a tokj�ba. Inuyasha sz�v a tork�ban dobogott. A d�mon t�ls�gosan is lassan fordult fel�. Mindenki fesz�lten v�rta hogy mi lesz a fojtat�s. Azt�n Sesshoumaru Inuyash�nak dobta a kardot, aki elkapta �s elrakta. A d�mon biccentett fel�, majd Rinre �s rettent� �llapotban l�v� Jakenre n�zett.

- Maradjatok itt. �n felhozom Midayoi!

A k�t kis l�ny egyszerre b�lintott. Sessh elindult el�re �s egyszer�en lel�pett a m�lybe.

- Ez nem lehet igaz! – motyogta mag�ban Inuyasha �s � is tov�bb indult, de Rin meg�ll�totta.

- K�sz�n�m!

- Nincs mit! – v�laszolt a fi� – De most megyek �s megkeresem a bar�taim! – azzal � is elindult.

- H�t Jaken, akkor mi v�runk! –s�hajtott nagyot a kis l�ny �s le�lt egy nagyobbacska k�re.

Ek�zben Sessh f�ldet �rt a katlan alj�ban. Mindent nyugodtnak tal�lt, vagy tal�n t�l nyugodtnak is. P�r perc m�lva m�r meg is �rezte a l�ny friss illat�t. N�m�n elindult a tavacska partj�n. Azt�n meg�rezte a zsoldosok szag�t is, majd megpillantotta a v�zes�s mellett a barlangot, ahonnan lobog� t�z f�nye terjedt ki az �jjeli s�t�ts�gbe. �les szem�vel l�tta hogy valaki, valami nagy pakkot felvesz �s elindul vele befel�. A barlang fel�l egyre er�sebben sodorta fel� Mido illat�t a hideg �szi sz�l.