Fogs�gban Bankotsun�l

part.2

Midayoi er�sen koncentr�lt, �rezte mindj�rt valami olyant �r el, ami hatalmas �s er�s lesz. Nem tudta mit nyit ki a k�t er�vel, csak azt akarta t�rsai tudj�k, hol van. Fej�ben p�r�gtek a mondatok, amiket az a furcsa hang hozott a tudt�ra. Mag�ban folyamatosan a nem e vil�git ism�telgette �s beugrott neki. Ha ez egy olyan er�, a Tenseig�t el�ri. Tal�n m�g a Tessaig�t is, de Kagome �s Kikyou bizonyosan meg�rzik. Tal�n m�g a szerzetes is. Csukott szemmel tartotta fenn, a f�nycs�v�t, nem tudv�n mi lesz a k�vetkezm�nye.

Azonban nem tudott sok�ig kitartani. Bankotsu minden erej�t megfesz�tve fel�llt, rogyadozva a l�nyhoz l�pett, �s a mit sem sejt� Mido kez�b�l ki�t�tte a k�veket. Ennek k�vetkezt�ben a hat�s azonnal megsz�nt, a f�ny elt�nt, az akad�ly kezdett visszat�rni, minden vissza�llt abba az �llapot�ba, amiben p�r perccel ezel�tt volt. Mido az �t�s erej�t�l egyens�ly�t vesztette �s elesett. Mikor pr�b�lt felkelni, Bankotsu m�r el�tte �llt, kez�ben a l�ny nyakl�nc�val, �s az �kk�szil�nkokkal.

-          Te utols� kis szuka! – n�zett a l�nyra a f�rfi, majd d�h�ben teljes erej�b�l arcon �t�tte.

Mido hangos puffan�ssal ter�lt el a f�ld�n. �rezte a sz�j�ban a v�r s�s iz�t, nehezen fel�lt �s kik�pte. Szikr�z� szemekkel t�p�szkodott fel, tehetetlen �s iszonyatosan d�h�s lett. � �szre sem vette, de a teste az akarat�n k�v�l v�ltozni kezdett. A zsoldos idegesen n�zte, ahogy a l�ny alakja vibr�l. Hol teljes v�rtezetben, d�monk�nt �lt el�tte, hol a szakadt �s koszos haland� k�nt.

-          M�g most is pr�b�lkozol! – ord�totta a f�rfi �s a keze ism�t meglend�lt.

De m�g sem tette. K�ptelen volt meg�tni �jra a l�nyt. Belen�zett a szemeibe �s nem volt k�pes ak�r csak hozz� �rni sem. M�ly leveg�t vett �s pr�b�lt megnyugodni, azt�n �jra a d�h�s n�t n�zte:

-          Nem az�rt hoztalak, ide hogy meg�lj! M�g egy ilyen akci� m�r az �letedbe fog ker�lni �s akkor az a d�mon maximum a hull�dat kapja vissza! Sz�p vagy �s sz�rakozni akartam veled, de nem tudtam, hogy ilyen er�d van! �gyhogy okosan! – dohogott a zsoldos, �s visszatette az �kk�veket a hely�kre, a med�lt pedig eltette.

Azt�n az egyik falba v�jt �regb�l el�vett egy nagy t�lat. Az tele volt nagyon �nycsikland� �telekkel. Bankotsu sz� n�lk�l falatozni kezdett, �s amikor m�r a fel�t elpuszt�totta sz�lt csak oda a l�nynak.

-          Egy�l, ha akarsz, csak el�bb mond meg a neved!

-          Midayoi – s�hajtott a l�ny, �s pr�b�lt arra gondolni, hogy erre csak az�rt van sz�ks�g, hogy ne gyeng�lj�n le, hab�r Sesshoumaru �gy is hamarosan �rte j�n.

-          Mes�lj magadr�l! – utas�totta a f�rfi.

-          Ugyan minek? – v�laszolt a l�ny kis id� m�lva.

-          M�rt szolg�lod azt a d�mont?

-          Nem szolg�lom.

-          Akkor m�rt vagy vele? – k�rdezte k�t falat k�zt Bankotsu.

-          K�z�s c�lunk van.

-          K�l�n-k�l�n is er�sek vagytok, ha �gy veszz�k, �gyhogy ezt k�tlem.

-          Ha ilyen j�l tudod, m�rt k�rdezed?

-          Am�gy sem �llna �ssze egy d�mon egy haland�val, csak ennyi miatt.

-          Ha te mondod. – fintorgott Mido de az�rt tov�bb evett.

-          Volt veletek egy kis l�ny? A l�nyod? – k�rdezte a zsoldos.

-          Honnan n�zz�k.

-          Mond �rthet�bben.

-          Nem �n sz�ltem, de �n fogom nevelni.

-          Az a d�mon sem a rokona, akkor m�rt van veletek.

-          Sesshoumaru v�dence, �n pedig mellett�k vagyok, �s vigy�zok Rinre.

-          Rinnek h�vj�k. Aranyos n�v.

-          Ja. – ny�gte a l�ny flegm�n.

-          Sz�val a k�ly�k miatt vagy vel�k.

-          �s ha igen?

-          Nekem �gy t�nt, hogy te �s az a d�mon…

-          Mi?

-          Hogy ti k�ztetek m�s is van. Tudod, amikor oda �rt�nk a faluhoz…

-          Semmi k�z�d hozz�.

-          Sz�val igen? – k�rdezte egyre hevesebben a f�rfi.

-          Nem tartozik r�d!

-          De igen, mivel �gy gondoltam az asszonyomm� teszlek. Megtetszett�l nekem Midayoi!

-          �lmodozz csak! – v�laszolta Mido led�bbenve.

-          L�tom, el�bb meg kell �ln�m azt a te Sesshoumarudat! Akkor majd k�nytelen leszel elfogadni uradnak.

-          Bolond vagy te! – kelt ki mag�b�l a l�ny. - Soha nem leszel olyan er�s te halott, hogy ak�r egy karcol�st ejts�l Sesshoumarun, �s ha m�g mindez meg is t�rt�nne vagy �n, �ln�lek meg saj�t kezemmel, vagy meghaln�k de, soha nem lenn�k a ti�d!

-          Ugyan m�r, azt nem mond, hogy szerelmes vagy egy d�monba!

-          �s azt mondom igen? B�rmit teszel a sz�vem �r�kk� az �v� lesz!

-          Arra nekem nincs is sz�ks�gem! – mosolygott kaj�nul a f�rfi.

-          Undor�t� vagy! – ord�totta a l�ny �s kifutott a naplemente f�nyeiben a barlangb�l.

Rohant, ahogy a l�ba b�rta, el messze ett�l az embert�l. Azt�n el�rt a kis t� partj�ig, ott a t�parton rohant tov�bb. Azt�n mikor kezdett kifogyni a szuszb�l meg�llt. Feln�zett az �gre, de a napsugarak a katlan alj�ig m�r nem �rtek el, csak a hegyet s�t�tt�k.

-          Sesshoumaru! Sesshoumaru hol vagy?!? – kiab�lt a l�ny a messzes�gbe, �s nem is sejtette, hogy az eml�tette nagyon is forr� nyomon halad fel�je.

Mido k�ts�gbe esetten rogyott, le a f�ldre. Gondolkodni kezdett, mit is tehetne ebben a rem�nytelen helyzetben: „Itt vagyok �sszez�rva egy �r�lt halott zsoldossal, akinek feltett sz�nd�ka engem feles�g�l venni, �s er�sen k�tlem, hogy hajland� lesz 2 �vig udvarolni ut�na 3 �vig jegyben j�rni meg a t�bbi. Sesshoumaru nincsen itt, �n nem tudok �tv�ltozni. A kezemet megk�t�zte, nem tudom, hogy milyen er�met tudn�m �gy haszn�lni. Mindj�rt itt az �jjel, �s m�sra nem is v�gyok, mint azzal a bolonddal egy�tt �jszak�zni. Szuper!” – kesergett a l�ny.

Azt�n els�t�lt a v�z sz�l�ig, ott leguggolt �s �gyetlen�l megmosta az arc�t. Szomor�an n�zte a ny�zott t�k�rk�pet. Ruh�ja szakadt �s koszos volt, haja k�cos, szemei f�radtak. Azt�n felt�nt mi olyan furcsa neki ebben a helyben. Semmilyen �l�l�nyt nem �rz�kelt itt. Se madarak, se kisebb �llatok, se halak a v�zben. Most vette csak �szre, hogy a sz�p t�j, kihalt �s �lettelen. Ezen gondolkozott, de semmilyen �sszer� indokot nem tudott kital�lni. Azt�n a nap lassan al�sz�llt �s h�v�sebb is kezdett lenni. Mido f�z�san �sszeh�zta mag�t. Kis id� m�lva meg�rezte, hogy figyelik.

Fel�llt �s nyugodtan h�tra n�zett. Nem l�tott senkit a f�k �s szikl�k m�g�tt, de tudta hogy csak a zsoldos lehet ott.

-          Mit akarsz? – k�rdezte a sz�rk�lett�l.

-          Sz�p vagy. – j�tt a v�lasz.

-          Menj a fen�be! – szitkoz�dott a l�ny.

-          Olyan ny�zott, de gy�ny�r�. Mellettem jobb soros lenne!

-          Te tiszta bolond vagy! – azzal h�tat ford�tott �s elindult a kis t� partj�n a barlanggal ellent�tes ir�nyba.

Alig haladt p�r m�tert, m�r hallotta a h�ta m�g�l a halk l�pteket. Pr�b�lt nem foglalkozni vele, �s gyorsabb temp�ra v�ltott. A l�ptek tov�bbra is k�vett�k a hom�lyban.

-          Hagyj�l m�r b�k�n! – �llt meg �s fordult h�tra.

-          Szerinted az�rt hoztalak ide? – k�rdezte a f�rfi.

-          Ha csak egy ujjal is… - fenyeget�z�tt a l�ny.

-          Hideg van, meny�nk vissza a barlangba. Jakotsou is visszat�rt m�r.

-          Nagyon h�vogat� t�rsas�g! – fintorgott Mido.

-          Nekem mindegy hogy j�ssz-e magadt�l! – r�ntotta meg a v�ll�t a zsoldos, �s a tiltakoz� l�nyt megragadta, majd a v�ll�ra vette, mint egy zs�kot.

Mido rugdal�zott, kap�l�zott, amit csak tudott, de semmi sikerrel. Lassan feladta �s n�m�n t�rte, hogy a Bankotsu visszavigye a barlanghoz. Ott �ppen nagyban falatozott Jakotsou, a m�sik zsoldos. Mikor megl�tta f�n�k�t visszat�rni, elh�zta a sz�j�t.

-          Oou Aniki minek kellett ezt a l�nyt magaddal hozni? – k�rdezte.

-          R�g nem volt t�rsas�gom. – v�laszolta a vez�r �s beljebb vitte a l�nyt.

Ott h�rom sz�n�b�l vetett �gy volt, n�h�ny haszn�lati t�rgy, p�r fegyver �s fen�k�vek. Jobbra, balra kisebb nagyobb s�t�t v�jatokkal. Midot lerakta az egyik ilyen fekhelyre �s a kez�n l�v� k�telet, kioldotta. Visszament a t�rs�hoz, a barlang elej�be, ahol kis t�z �gett. Begy�jtott egy f�kly�t �s azzal t�rt vissza. Azt az egyik fajba f�rt lyukba rakta �s le�lt a l�ny mell�. Mido a csukl�j�t d�rzs�lgette.

-          Van csal�dod? – k�rdezte kis id� m�lva a f�rfi.

-          Van.

-          �s hol laksz?

-          Messze innen.

-          M�g is, mi a neve a faludnak?

-          Toki�.

-          Nem ismerem. – r�zta meg a fej�t Bankotsu.

-          Mondtam, hogy messze van.

-          �rtem. �s honnan ismered azt a d�mont? – k�rdezte.

-          Elt�vedtem �s megmentette az �letem.

-          �nzetlen�l seg�tett rajtad? Meglep�.

-          Tudn�k m�g sok meglep� dolgot mondani neked! – h�zta savany� mosolyra a sz�j�t a l�ny.

-          Hallgatlak.

-          Nincs kedvem besz�lgetni veled.

-          Csin�lhatunk m�st is! – mosolygott g�nyosan a zsoldos.

�m abban el a pillanatban a barlangba berep�lt Naraku egyik m�rges darazsa. Egyenesen Bankotsuhoz sz�llt �s valamif�le �zenetet adott �t a zsoldosnak. Az �sszeh�zta a szem�ld�k�t majd fel�llt. �jra megk�t�zte a l�nyt, �s elindult kifel�. Midayoi sz�ve hevesen vert �s f�lelt h�tha meghall valamit a kintiek besz�lget�s�b�l.

-          Jakotsou.

-          Igen?

-          Inuyasha az akad�lyon bel�l van. �ll�tsd meg.

-          �r�mmel! – ugrott fel a zsoldos.

-          Jakotsou, m�g valami.

-          Tess�k?

-          Renkotsou m�r ott van. N�la van Ginkotsou �kk�szil�nkja. Vigy�zz vele!

-          Mire gondolsz Bankotsu?

-          Csak annyit mondtam vigy�zz! – azzal visszat�rt a l�nyhoz.

Mido kelletlen�l n�zel�d�tt a lak�snak haszn�lt barlangban, h�tha tal�l valami sz�m�ra hasznos t�rgyat. Legjobban az a hi�ny�rzet zavarta hogy nincsen a nyak�ban Midoriko �kk�ve. S�hajtva r�zta meg a fej�t.

-          Mi a baj? – k�rdezte a zsoldos �s elfek�dt a szalma�gyon a l�ny mellett.

-          P�ld�ul, az hogy itt vagyok. – v�laszolta Midayoi �s csukl�j�n a k�telet csavargatta.

-          Ja, ezt elfelejtettem, csak tudod f� az el�vigy�zat. – oldotta el a k�telet a l�ny kez�n.

-          Szuper.

-          Ne legy�l ilyen hideg! – v�laszolta Bankotsu �s megpr�b�lta mag�hoz h�zni a l�nyt.

-          Engedj el te szem�tl�da! – sik�totta Mido.

-          Mondtam m�r, hogy a f�lelem �s a d�h m�g szebb� tesz! – m�g mondani akart valamit, de azt�n nem tette, csak fel�lt �s savany�an a l�nyra n�zett.

-          Mi van? – k�rdezte idegesen Midayoi.

-          Te f�r�dt�l ami�ta el�d, dobtam a m�rget? – k�rdezte fintorogva.

-          Nem, de ha nem tetszik, nem kell a k�zelembe j�nn�d. – v�gott vissza s�rt�d�tten.

-          H�t pedig �gy ill�zi�rombol� �jszak�nk lesz!

-          Nagyon nem �rdekel milyen �jszak�d lesz, �n �gy is t�vozni k�sz�l�k!

-          De makacs vagy! – s�hajtott a zsoldos �s elkapta a l�ny karj�t.

Er�teljesen egy balra ny�l� bej�rathoz vezette, ott bel�kte az alag�tba. P�r l�p�s ut�n meg�t�tte a f�l�ket a v�zcsobog�s. Egy �jabb barlangba ker�ltek, ahol a plafonul szolg�l� k�b�l csobogott a v�z, majd a szemben lev� oldalon alul kifojt, hogy egyes�lj�n a t� viz�vel.

-          Vetk�zz le! – utas�totta a zsoldos �s visszaindult.

-          �lmodozz�l. – dohogta a l�ny �s m�g percek m�lva, amikor Bankotsu visszat�rt, ugyan �gy �llt.

A f�rfi p�r ruh�t hozott, k�t f�kly�t, szappant, meg valami medve pr�mszer�s�get.

- Figyelj ha zavar a szagom fogd be az orrod vagy engedj el, de az, ki van z�rva hogy am�g k�t kilom�teres k�rzetben a k�zelemben vagy �n f�rd�k vagy levetk�z�k.

- Majd megl�tjuk! – v�laszolta a zsoldos �s letette, amiket hozott.