XXIII. Fogs�gban Bankotsun�l

Midayoi arra �bredt, hogy �gy �rzi sz�t hasad a feje. F�jdalmasan nyitotta ki a szemeit. Egy barlang fal�t pillantotta meg. R�m�lten �lt fel, de egyb�l a fej�hez is kapott.

-          Au. Ez sz�rnyen f�j! – ny�gte csukott szemmel �lve.

-          F�r�dj meg �s igy�l sok vizet, akkor hamarabb elm�lik. – v�laszolta neki valaki a barlang sz�ja mell�l.

-          Te meg ki a hal�l vagy? – ugrott fel a l�ny r�m�lten.

-          H�t majdnem tal�lt, de a nevem Bankotsu.

-          Te nyomorult! – azzal a l�ny a kij�rathoz ugrott, de m�g miel�tt valamit csin�lni tudott volna, a kezeire egy v�kony de er�s k�t�l tekeredett.

-          Csak hogy ne tudd haszn�lni egyik er�det sem, hab�r szerintem itt nem is tudn�d. – l�kte vissza a zsoldos.

-          Kipr�b�lod? – kiab�lta vissza Mido, az arc�ba hullott rengeteg haj al�l.

A zsoldos nem v�laszolt neki, csak egy flask�t nyomott a kez�be, majd kis�t�lt a barlang el�. Mido bizalmatlanul szagl�szta meg annak tartalm�t, majd mivel t�nyleg rettent�en szomjas volt moh�n inni kezdett. Az id� m�r d�lut�nra j�rt, a f�l napot �taludta. Mikor v�gzett az iv�ssal, � is felkelt �s a p�rk�nyra s�t�lt.

Egy rettent� m�ly v�lgykatlannak a legalj�n �lltak. F�nt a magasban szikl�k �s feny�f�k �lltak. K�zvetlen a barlang sz�ja mellett �s l�pcs�sen al�csobog� v�zes�s zuhogott. A v�z egy szikl�kkal �s l�gy homokkal bor�tott part� tavat t�lt�tt fel, majd egy v�kony v�gaton folyt tov�bb a val�sz�n�leg a hegy l�ba fel�. A parton m�g v�kony �s sud�r f�csk�k �lltak, t�bb helyen f� sarjadt �s vir�gok n�ttek. Val�ban gy�ny�r� �s vadreg�nyes volt minden. A l�ny n�m�n n�zte a v�gig a t�jat, majd megsz�lalt:

-          Meg kell hagyni, megv�logatod a b�v�helyeid! De ez mind kev�s lesz, ha… - a zsoldos k�zbe v�gott.

-          Ha a nagy szellem �rted j�n? �s szerinted, ha ide is tal�l, megl�tja ezt mind? – k�rdezte Bankotsu �s az �g fel� mutatott.

Mido feln�zett �s �sszeh�zta szemeit. Ekkor megl�tta azt, ami eddig elker�lte a figyelm�t. Minden egy hatalmas akad�ly alatt volt. K�v�lr�l semmit nem lehetett l�tni.

-          Sz�val szerinted, megtal�l? – k�rdezte a f�rfi �s elindult egy l�pcs�n lefel� a v�lgybe.

-          Bizonyosan! �s neked jobb lenne, ha akkor nem lenn�l itt! – sziszegte a l�ny �s a zsoldos ut�n, dobta a m�g mindig a kez�ben tartott t�ml�t.

Persze egy�ltal�n nem tal�lta el �sszek�t�tt kezekkel, de d�hkit�r�snek t�k�letesen megfelelt. Bankotsu meg�llt.

-          Az a d�mon elt�rte az ilyen dob�l�z� akci�kat? – k�rdezte.

-          Rohadj meg!

-          Hogy h�vnak? – k�rdezte majd tov�bb indult.

-          Semmi k�z�d hozz�!

-          El�bb ut�bb besz�lni fogsz, ha nem akarsz �hen halni!

-          Felejtsd el! – kiab�lt ut�na a l�ny �s le�lt a sziklap�rk�nyra.

Most �rezte meg csak az ev�s eml�t�s�r�l, hogy val�j�ban mennyire is �hes. De az�rt elt�k�lte hogy nem fog enni egy falatot sem. Nem tudta, vajon Sesshoumaru r�tal�l-e itt, de hogy addig is enyh�tse korg� gyomr�nak akaratoss�g�t, elhat�rozta medit�lni fog. Nagyanyja gyakran csin�lta �s akkor volt, hogy eg�sz napokon �t nem evett egy falatot sem, m�g is er�s friss �s �de volt, amikor befejezte.  Igaz�b�l nem tudta hogy mit is kell tennie, csak le�lt t�r�k�l�sben, kezeit im�ra kulcsolta amennyire tudta �s er�sen pr�b�lt eml�kezni mit mondott neki nagyanyja err�l az �llapotr�l: „Meg kell tal�lnod a lelki b�k�d. Az egyens�ly. Ki kell �r�tened az elm�d, �s megtiszt�tani azt minden gondolatt�l. Koncentr�l�s �s k�sz!” – gondolta a l�ny �s k�vette az utas�t�sokat.

Mikor Bankotsu egy f�l �ra m�lva visszat�rt ebben az �llapotban tal�lta a l�nyt. Az �szre sem vette hogy a zsoldos vissza�rt. A f�rfi leheveredett egy k�zeli szikla mell� �s n�m�n figyelt Midot. Ahogy egyenesen �s b�szk�n �l. J�l megn�zte minden egyes kis r�szlet�t. Az arcot, a hossz� fekete hajsz�lakat, amit, a k�nnyed �szi sz�l ide-oda dob�lt. Azt�n felkelt �s kihozta alab�rdj�t a barlangb�l.

Mido erre t�rt vissza ebbe a vil�gba. Meg�rezte a s�t�t �kk�szil�nkok erej�t. Nem mozdult vagy nyitotta ki szemeit, csak gondolkodni kezdett. Megsz�letett a fej�ben a terv. Lelk�ben h�vni kezdte a szil�nkokat, de azok nem feleltek neki, ellent�tben Kagevar�b�l kihullott �kk� darabokkal. Mido r�j�tt, tal�n az er�s szennyezetts�g miatt nem �ri el azokat. Azt�n esz�be jutott egy tiszt�t� ima sz�vege. M�g soha sem ejtette ki a sz�j�n a szavait m�g is tiszt�n eml�kezett a sorokra. Er�sen koncentr�lt �s mag�ban mondani kezdte. �m erre Bankotsu is felkapta a fej�t, mert nem csak a b�rdban, hanem az � test�ben is voltak �kk�szil�nkok. Azok tisztulni kezdtek, iszonyatos f�jdalmakat okozva a zsoldosnak.

Mido nem figyelt az ord�t�sra csak egyre er�sebben h�vta a szil�nkokat. Maga el�tt felid�zte a Banryuut �s koncentr�lt a benne l�v� szil�nkokra. Azok egyszerre kicsap�dtak bel�le, de ek�zben Bankotsu is t�rdre esett. K�ts�gbe esetten pr�b�lta el�rni a l�nyt, hogy kiz�kkentse ebb�l az �llapotb�l. Az alab�rdb�l a szil�nkok Mido kez�be �rkeztek, a l�ny �gy �rezte, el�nti �t az er�. Kinyitotta a szemeit �s megszor�totta a szil�nkokat. A kis eldugott katlant fed� akad�ly megremegett �s feloszlott. Mido �nel�g�lten a barlang kij�rata fel� vette az ir�nyt amint ki�rt, megpr�b�lta m�g mindig �sszek�t�tt kezeivel kihal�szni a nyak�ban l�v� med�lt. Mikor siker�lt neki egyik kez�ben a v�r�s izz� k�vel, m�sikban a vak�t� r�zsasz�n szil�nkokkal meg�llt �s koncentr�lt. Nem tudta mit csin�l, csak jeleket akart k�ldeni.

Erre megsz�lalt egy hang, valahonnan m�lyr�l a tudatalattij�b�l: „Nem e vil�gi er�ket k�sz�lsz haszn�lni Midayoi! K�pes leszel uralni �ket, egyszerre az �kk�szil�nkokat �s az er�m z�log�t, a Teklemirat k�vet? Ez k�ptelens�g!” 

-          Nincs m�s v�laszt�som, ha nem akarok itt maradni! – suttogta a l�ny, �s egy ismeretlen kit�rni k�sz�l� er�t engedett szabadj�ra.

P�r m�rf�lddel arr�bb Kagome felkapta a fej�t:

-          Mi ez? Megtisztult �kk�szil�nkok?

-          Hol? – pattant fel Inuyasha is.

-          A hegy belsej�b�l j�nnek!

-          A fen�be, be kell jutnunk!

-          V�rj, azt n�zd! – mutatott a Hakureizan fel� Kagome.

-          Mi a? – dadogta a hanyou.

A hegyt�l keletre, f�l�ton a cs�cs fel�, h�rtelen megremegett a t�j. Azt�n egy v�r�s szikr�z� f�nycs�va csapott az �g fel�, benne olyan er�s r�zsasz�n villan�sokkal, hogy a hegy eg�sz k�rny�k�t bevil�g�totta. Mindketten n�m�n �lltak �s n�zt�k a jelens�get.

- Ez csak? – kezdte Kagome.

- Teljesen biztos, hogy �!

- Ez Mido?

�m t�bbet nem tudtak mondani, mert a hegy v�d�pajzsa megingott.

-          Kagome! Most be tudok jutni, megn�zem, mi van Mirokuval �s Sangoval! V�rj meg itt Kirar�ra �s Shippoura vigy�zz!

-          De, Inuyasha! – ki�ltotta �m a fi� m�r messze j�rt.

Bent a hegy belsej�ben Miroku felkapta a fej�t:

-          Sango?

-          Igen?

-          Te nem �rzed? Ez hihetetlen! – s�padt el a szerzetes.

-          Mi az?

-          Hihetetlen spiritu�lis er�. Ez hatalmas!

-          Honnan j�n? – gyors�tott a szellemirt� l�ny.

-          A hegyen k�v�lr�l! – kocogott mellette Miroku.

-          Akkor csak 3 vari�ci� lehet! – v�laszolta a l�ny.

-          Igen, vagy Kagome vagy Kikyou vagy Midayoi.

-          Pontosan.

-          V�rj! – torpant meg a szerzetes.

-          Miroku! Mi ez? – n�zett a l�buk alatt remeg� talajra a l�ny.

-          A hegy akad�lya megsz�nt! Gyer�nk Sango, sietn�nk kell!

F�l�ton Midayoi�k rejteke fel�, Sesshoumaru is felkapta a fej�t. Az �v�ben a Tenseiga mintha k�l�n �letre kelt volna. Remegni kezdett a tokj�ban �s folyamatosan egy ir�nyba h�zta a d�mont. Azt�n nem t�l messze t�l�k h�rtelen az �gbe csapott egy v�r�s f�nycs�va, er�s r�zsasz�n, villan�sokkal k�s�rve. A kis csapat meg�llt. Sesshoumaru n�m�n figyelte, ahogy a f�ny �s �v�ben a kard egyszerre remeg �s dobog. V�g�l r�j�tt. Midayoi pr�b�lja meg �rtes�teni �t. De elk�pzel�se sincsen mi ez a jelens�g, amit a l�ny el�id�zett. Ahol a f�nycs�va el�rte az �gboltot, vak�t� feh�r �s s�rga f�ny keletkezett, ami egyre jobban n�t. A d�mon gyors�tott, �rezte, hogy megsz�nik test�n az akad�ly hat�sa. Nem tudta ez meddig fog tartani, ez�rt egyre jobban sietett. Rin �s Jaken futva k�vett�k. Azt�n egy vak�t� s�rga robban�ssal elhalt a v�r�s f�nycs�va. A robban�s megr�zta az eg�sz hegyet, �s aki az �gre n�zett, l�thatta, ahogy egy kapu, egy t�voli �s vak�t�an feh�r kapu becsuk�dik.

-          Nagyuram, ez lehetetlen! – hallatszott Jaken liheg� hangja h�tulr�l – Midayoi megnyitotta a mennyek kapuj�t!

-          �n is l�ttam! – felelte a d�mon �s m�g jobban belegyors�tott.