XX. Kikyou-neechan

Mido is elind�totta a lovat, �s lassan �getve t�volodott a hegyt�l. Mikor le�rtek a szent f�ldek hat�r�ra felt�ntek mellett�k Kikyou l�lekrabl�i, �s lelkeket hoztak a l�nynak. Mido el�sz�r megrettent, amikor az egyik feh�r l�ny fel�j�k rep�lt, majd a papn�be dobott egy szint�n feh�r, de vil�g�t� kis g�mb�t. Ahogy az el�rte a testet egybe olvadt fele. Kikyou megsz�lalt:

- Mit akart�l? – k�rdezte de szemei m�g mindig csukva voltak.

Mido meg�ll�totta a lovat:

-          Besz�lni akartam veled! Annyi mindent nem �rtek!

-          Sok ember �gy van ezzel, de mit akarsz tudni?

-          Hogy m�rt vagyok itt? Mi a dolgom, mit kell tennem a szent �kk�vel? �s r�lad is szeretn�k tudni dolgokat. Annyira szomor� vagy, de m�rt? – k�rdezte a l�ny, mik�zben leseg�tette a papn�t a l�r�l.

-          Sz�val f�lsz att�l mi r�d v�r?

-          Tal�n. Nem tudom.

-          Akkor figyelj! – v�laszolta Kikyou �s mag�hoz h�zta a l�nyt. – Soha senkinek nem engedtem, hogy l�ssa az �rzelmeim, de neked most megmutatom a lelkem! Hogy tanulj az �n hib�imb�l!

-          Mi? – ny�gte a l�ny, de t�bbet nem tudott besz�lni.

A k�t miko lelke �ssze�rt, szavak n�lk�l besz�lgettek. Midayoi olyan k�peket l�tott, mint amikor Midoriko �tadta neki a tud�s�t. Lepergett a szeme el�tt Kikyou eg�sz �lete. Tsoubaki papn� �tka, a Szent �kk� �tad�sa a szellemirt�kt�l, az els� tal�lkoz�sa Inuyash�val. Kalde megvakul�sa, �s a kibontakoz� szerelem. Azt�n ahogy Inuyasha el�rulja a papn�t, majd ahogy Kikyou a f�hoz szegezi az igazi Inuyash�t. Azt�n a hal�l, a v�gtelen s�t�ts�g. Majd �jra f�nyt l�tott egy k�rh�zi szob�t, ahol egy n� �t, mint csecsem�t ringat. A k�p megszakad. Azt�n �jra s�t�ts�g, m�g nem �gy �rzi valami, sz�l�tja Kikyou lelk�t. A bossz�. Urasue agyagb�l testet form�l neki, Kikyou fel�led, de k�ptelen mozogni. A lelke m�r reinkarn�l�dott. Azt�n Kagom�t l�tja, amint egy k�dban fekszik �s a lelke darabokban, kezdi elhagyni. Kikyou �letre kel. Meg�li Urasu�t, majd Inuyash�ra t�mad. Majd Kagome visszah�vja a lelk�t, de egy r�sze, r�gi tulajdonos�n�l marad. Kikyou egy szikl�r�l a m�lybe zuhan. Azt�n a mag�nyos v�ndorl�s k�pei. Ahogy a harag �s a gy�l�let visszaszel�d�l a r�gi gyeng�d �rzelmekk�. A f�jdalom, amikor Inuyash�ra helyezett var�zslat�t megt�ri Kagome hangja �s a hanyou nem Kikyout v�lasztja. Azt�n a Naraku elleni bossz�v�gy, a terv, �s a szent �kk� �r�k nyugalomba helyez�se. Azt�n a k�pek begyorsultak, olyanok jelentek, meg amiket m�r Mido is l�tott. Majd eljutottak addig a pontig, hogy a papn� megnyitja a lelk�t. Mido m�g mindig k�peket l�tott. Narakut, Kikyout. A harcukat. A papn� �jra ugyanoda kapja a hal�los sebet. H�tra zuhan egy m�ly szakad�k fel�… Azt�n Midayoi kiszak�totta a lelk�t.

- Ne mond el, mit l�tt�l! – sz�lalt meg halkan Kikyou.

- Te nem? – k�rdezte Mido m�g mindig sokkosan.

- Nem �n, Midorikoval besz�ltem, am�g �sszekapcsol�dtunk!

- Tess�k? – k�rdezett vissza a l�ny meglepetten.

- Igen m�g mindig benned �l a lelke. Pont �gy, mint az eny�m Kagom�ba, �s amint a testem �jra halott lesz � visszakapja az eny�met is. �s l�tni fogja ugyan �gy, mint most te.

- Kikyou, mit mondott neked Midoriko?

- Sajn�lt, s�rt be van z�rva. Azt mondta az � hib�ja, hogy l�tre j�tt az �kk�. Nekem a hal�lom okozta, n�lam jobban nem tudja senki milyen sz�rny�s�g sz�letett a lelk�b�l.

- Kikyou, �n l�ttam az �sszes eml�ked! Hogy maradt t�retlen a lelked ennyi szenved�s ut�n?

- Miko vagyok, a lelkem hallhatatlan. Ahogy a tied is. Midayoi, a te k�ldet�sed befejezni azt, amire se, �n se Midoriko nem volt k�pes. Elpuszt�tani a leggonoszabb er�ket ezen a f�ld�n. Nem megv�ltani a vil�got, f�lre ne �rts! A j�nak �s a rossznak egyens�lyba kell lennie, de az �kk� felbor�tja ezt.

- De m�g is! Ti sem voltatok k�pesek megtiszt�tani, akkor �n hogyan?

- �n egy m�dszerre m�r r�j�ttem, te is l�ttad. Ha valaki olyan m�rt�k� j�ra haszn�lja, mint ahogy Inuyasha tette volna, ha nem �rulnak el miket.

- De Kagome nem fogja akarni, hogy Inuyasha emberr� v�ljon!

- Tudom! M�r �n sem akarn�m!

- De akkor hogyan? Kikyou �n m�g n�latok is gyeng�bb vagyok! �s m�rt nem Kagom�nak seg�tesz, hiszen a reinkarn�ci�d.

A papn� f�lre n�zett:

- Halott vagyok, de az emberi �rz�seim m�g �lnek a lelkemben. Kagome megtehette azt, amit �n soha sem. Begy�gy�totta Inuyasha sz�v�n a vil�g, �t�tte sebeket.

- Sz�val szereted m�g mindig Inuyash�t, �s f�j, hogy nem lehetsz vele?

- Mondhatjuk �gy is. Meghaltam ezen nem tudok v�ltoztatni. – kelt fel a papn�.

- De m�g is �n mit tegyek? – k�rdezte k�ts�gbe esetten Mido.

- Azt neked kell tudnod! �n megengedtem, hogy l�ssad, �n milyen hib�kat k�vettem el. – Tudod melyik a legs�lyosabb, hiszen te is a testeden �rzed.

- Tess�k? Ezt hogy �rted?

- Papn� vagy, mint �n egykoron. A mi �let�nket egy nemes c�l �rdek�ben fel kell aj�nlanunk, lemondani minden �rz�sr�l. De ugyan akkor n�k vagyunk. A sz�v�nk szerelembe esik, hi�ba nem akarjuk. Csak arra k�rlek, te ne engedd, hogy ugyan az legyen a sorsod, mint nekem!

- De mit tegyek Kikyou! �s Kagom�val mi lesz? �t illeti az �kk� ut�nad!

- Igen, ez �gy van. � �ssze is fogja gy�jteni a szil�nkokat, de k�ptelen lesz megtiszt�tani az �kk�vet.

- De m�rt?

- H�t nem nyilv�nval�? Egy kicsiny d�moni sz�v fog dobogni addigra a test�ben.

- Tess�k?

- J�l �rtetted. Ebben az �llapotban, nem teheted ki annak a vesz�lynek, hogy valami baja t�rt�njen. K�ptelen lesz a feladatra, mert nem fogja az eg�sz lelk�t beleadni, mert a sz�ve nagyr�sz, amit t�lem visszakap addigra, m�s�rt fog dobogni.

- Kikyou nem �rtelek! Magyar�zd el!

- Tudom, hogy �jra meghalok, mire egyben lesz az �kk�, �gy �n k�ptelen leszek elpuszt�tani azt. A testem t�l gyenge, nem tudhatom, meddig b�rom. Kagome teljes lelk�t odaadja Inuyash�nak, �gy �n is boldog lehetek a t�lvil�gon, de � ett�l kezdve elvesz�ti a miko ereje egy r�sz�t. Haland� n�k�nt akar majd �lni, mint �n egykoron. Ez megadatik neki, m�gis egy r�sze m�g er�s marad, de �neki, a csal�dj�nak kell szentelnie az �let�t.

- Eddig �rtem, de t�lem mit v�rtok el?

- Midayoi! – mosolygott szomork�san a papn� – Mi nem v�runk el semmit! A vil�g k�ny�r�g neked, hogy ne nyomja tov�bb olyan hatalom, mint az �kk�. Ha elj�n a perc, megtudod, mit kell tenned!

- �rtem, de akkor �gy kell �lnem, mint neked? – k�rdezte nagyon szomor�an a l�ny.

- Nem! Neked t�bbnek kell lenned! Harcosnak, tiszt�nak �s er�snek, mint Midoriko, elhivatott, c�lrat�r�, kitart� papn�nek, mint egykoron �n �s, n�nek is kell lenned. Olyan n�nek, akinek a lelke el�g er�s ahhoz, hogy elviselje a terhet, ha majd az �kk� a birtok�ban lesz! De ne feledd, ne ess abba a hib�ba, mint �n…

- K�sz�n�m Kikyou, m�r tudom a dolgom. – Midayoi is felegyenesedett.

- �r�l�k, hogy seg�thettem! – mosolygott a papn� �s elindult.

- V�rj m�g egy percet Kikyou-neechan! (n�v�rem) – ki�ltott ut�na Mido.

Kikyou meglepetten visszafordult.

-          Hogy sz�l�tott�l? – k�rdezte csillog� szemekkel.

-          Kikyou, �n szeretn�m, ha m�lt� lehetn�k, arra hogy a h�godnak nevezz majd egyszer! De azt szeretn�m k�rdezni, hogy le kell-e mondanom t�nyleg minden �rz�semr�l? – halkult el a l�ny hangja.

-          Midayoi, m�r most �rdemes, vagy arra hogy a h�gom legy�l! – l�pett vissza a l�nyhoz �s hideg ujjaival megfogta annak kez�t. – �letemben nem voltak igaz bar�taim, most a hal�lban r�d tal�ltam, aki k�pes felfogni az �n �rz�seim. – Kikyou arc�n egy r�g nem l�tott �szinte mosoly futott �t - Sesshoumarura gondolsz igaz? V�letlen�l se tedd! Csak ne engedd, hogy a szerelem a gyenge �rzelmek k�z�tt legyen a sz�vedben! Az adjon er�t, amikor ell�v�d a Szent Ny�lvessz�t, vagy amikor pajzsot h�zol fel! Csak soha ne engedd, hogy a k�ts�g k�z�tek, �lljon! �n az utols� pillanatig b�ztam Inuyash�ban, de akkor engedtem kicsinyes gyarl�s�gomnak �s a sz�vem helyett a szememre, hallgattam. Most halott vagyok! Ne ess ebbe a hib�ba! – azzal a papn� otthagyta a gondolataiba mer�lt l�nyt a falu sz�l�n.

Lassan �s m�lt�s�g teljesen t�volodott, sz�ron vezetve lov�t, majd elt�nt az �jjeli erd�ben. Mido m�g is �gy l�tta dereng�s marad ut�na a s�t�tben. � m�g nem akart tov�bb menni, gondolataiba m�lyedve �lt le a h�v�s f�be. A csillagokat �s a teliholdat n�zte, de a lelke messze j�rt. A l�tottakon gondolkodott. K�ptelen volt kiverni a fej�b�l a Kikyou eml�keit. Azt�n Midorikora gondolt, majd a t�rsaira ebben a harcban. „Akinek csak k�ze lett az �kk�h�z szerencs�tlen �s k�rhoztatott lett! Midoriko, aki szikl�v� fagyva egy barlangban van �vsz�zadok �ta. Kikyou, aki szent�ly sz�z hal�llal halt az �kk� gonoszs�ga miatt. Inuyasha aki egyszer m�r meghalt, de visszat�rt az �letbe. Sango az eg�sz csal�dj�t �s faluj�t elvesztette, az �kk� h�bor� �ldozatai lettek, csak, mert a hatalomv�gy el�ret�rt ebben a vil�gban. Miroku az �tokkal. A nagyapja �s az apja is az �rv�ny �ltal halt meg, vajon r� milyen sors v�r? Kagome aki szerencs�tlen m�don �sszet�rte az �kk�vet �s most gy�jtheti a szil�nkokat, k�ts�gek k�zt, hogy vajon � vagy Naraku ker�l ki gy�ztesk�nt ebb�l a versenyb�l. �s m�r itt vagyok �n is.” – s�hajtott a l�ny. – „T�lem milyen �ldozatot vesz el a gonoszs�g? De az �n sorsom m�r �sszekapcsol�dik Sesshoumaruval �s Rinnel. Mi lesz, ha valami bajuk lesz miattam? Abba bele�r�ln�k! Mi lesz ebb�l a hajsz�b�l?” – azzal h�tra d�lt a h�v�s f�ben. Percekig fek�dt, �s csak a csillagokat n�zte. Azt�n meg�rzett valamit, ami fel� k�zeledik.