XIX. A tiszta lelk� zsoldos, Suikotsu hal�la

-          Midayoi! Mido �bredj! – r�zta meg a v�ll�t valaki kora reggel.

-          Mi? – nyitotta ki a szemeit a l�ny.

Rettent�en f�radtnak �rezte mag�t, s�t f�jt mindene, meg valami enyhe izoml�z is jelentkezett n�la. Bamb�n b�multa a k�t nagy s�rga elmos�dott foltot a szeme el�tt. Azt�n valami a sz�j�hoz �rt. Valaki l�gyan megcs�kolta. Erre mintha �rtelmesebben kezdett volna n�zni a l�ny.

-          Felkeln�l? Mido! Nem �r�nk r�! – sz�lt �jra a k�t s�rga szem tulajdonosa.

-          Nem igaz�n… Az el�bbi �breszt�s jobban tetszett…

-          Mido. Itt vagyunk Naraku k�zel�ben, l�gy sz�ves szedd �ssze magad! - azzal a szellem felkelt, �gy Mido is k�nytelen volt fel�lni. – Rakjatok t�zet, keltsd fel a t�bbieket. Reggelizzetek �s indulunk.

-          Aha. – v�laszolt a l�ny, majd talpra �llt �s elindult a t�bbiek fel�.

�vatosan felkeltette Rint �s Jakent. Aun-nak nem kellett �breszt� � m�r �bren volt. Rin �lmosan ny�jt�zkodott.

-          Sz�val nem �lt�tek meg egym�st? – k�rdezte, mik�zben m�r fel�llt �s a nyeregt�sk�ba gy�m�sz�lte a takar�j�t.

-          H�t nem �ppen. De most t�zet k�ne rakni. Sessh valami reggelir�l besz�lt.

-          Akkor menj�nk. K�zben mes�ld el mi t�rt�nt! – indult a kis l�ny az erd� fel�.

-          Hogy �rted hogy mi t�rt�nt? – k�rdezte Mido mikor m�r a k�zeli bokrok k�z�tt, szedt�k a r�zs�t.

-          H�t, mire vissza �rt�nk ti m�r nem voltatok itt. Azt�n meg hi�ba v�rtalak titeket nem j�ttetek, �n meg elaludtam!

-          K�s�n j�tt�nk vissza. Tudod sok dologr�l kelet besz�ln�nk.

-          �rtem. De ugye akkor vel�nk maradsz? – k�rdezte Rin �s nagy adag gallyal a kez�ben visszaindult a r�t fel�.

-          H�t, ha minden igaz! – mosolygott a l�ny.

-          J�. Akkor egy�nk. – tette le a f�t Rin, amit Jaken gyorsan begy�jtott a botj�val.

-          Eddig j�. De mit egy�nk? – k�rdezte Mido �rtetlen�l.

-          Tudod tegnap Jakennel abba k�zeli faluba voltunk, �s h�t, loptam n�mi enni val�t.

-          De Rin, bajba is ker�lhett�l volna.

-          Tudom, de �hes voltam, a marad�kot meg elhoztam! – azzal a kis l�ny kipakolni kezdett Aun nyereg t�sk�j�b�l. Volt ott minden. S�zott h�s, hal, n�mi t�szta, z�lds�gek. – Gondoltam p�r napra el�g lesz!

-          Te j� �g! Rin, te mennyit lopt�l?

-          H�t, amikor Sesshoumaru nagy�r harcba megy, nekem be kell sp�jzolnom. Mert akkor egy pillanatra sem csin�lhatom azt, amit szeretn�k, �s mivel te is eszel ezekb�l, gondoltam dupl�n hozok.

-          De mi lesz azokkal az emberekkel, akikt�l ezt elhoztad? – k�rdezte Mido de az�rt ev�shez l�tott.

-          Maradt m�g nekik b�ven! Nem a legszeg�nyebb h�zhoz mentem…

-          Milyen fiatal vagy, de milyen talpra esett. – mosolygott Mido �s mind a ketten belemer�ltek a t�pl�lkoz�sba.

Azt�n visszapakoltak mindent a nyeregt�sk�ba. Aun nagyon rosszul n�zett ki. Rin �s Mido sajn�lkozva simogatt�k szeg�ny �llatot. Jaken viszont elt�nt, �s hi�ba is sz�longatt�k nem leltek r�. Halkan besz�lgettek, am�g Sesshoumaru vissza nem t�rt. Akkor Jaken is el�m�szott az egyik k�zeli bokorb�l. � is rosszul n�zett ki. A l�nyok �rtetlen�l n�ztek a nagy szellemre. Sesshoumaru el�g mogorv�nak t�nt, �gy n�zett ki �t is zavarja valami.

-          Mi t�rt�nik? – k�rdezte Mido. �tv�ltozott h�tha � is �rez valami k�l�nlegeset, de jobban tette volna, ha nem teszi. Amint alakot v�ltott, �gy �rezte, mintha a zsigerei ki akarn�nak cs�szni a test�b�l. Meglepetten �s f�jdalmasan n�zett Sesshre.

-          Ez a Hakureizan akad�lya. Az �jszaka feler�s�d�tt. Naraku k�sz�l valamire.

-          �rtem, de ti, ezt hogy fogj�tok b�rni? – k�rdezte Mido �s �jra emberr� v�ltozott, �gy m�r nem �rezte az �ri�si tiszt�t� er�t.

-          Aun itt marad. Nincs r� sz�ks�g�nk, akkor mink szenvedjen. Jaken elviseli. Engem meg k�l�nben nem zavar. – vont v�llat Sessh �s elindult a hegy fel�.

Mido �s Rin gyorsan elb�cs�ztak a h�tra hagyott�l, elrakt�k maguknak �lelm�ket, �s a szellem ut�n indultak. Jaken f�jdalmasan v�nszorgott a csapat legv�g�n. Ahogy haladtak egyre nagyobb lett a hegy ereje. Elhaladtak a tegnapi falu mellett, �s egyenesen a hegy l�b�hoz tartottak, ahol k�dfelh� uralkodott. Eg�sz nap n�m�n gyalogoltak, �s d�lut�nra �rtek el a hegyhez. Az gy�ny�r� volt, z�ld, tiszta, h�feh�r szikl�kkal, friss patakokkal, rengeteg vir�ggal. Jaken m�r nagyon ki volt, alig v�nszorgott botj�ra t�maszkodva. „Nem hiszem el, hogy � nem �rzi!” – n�zett Sesshoumarura, aki eg�szen egy el�j�k ny�l� sziklap�rk�ny sz�l�ig gyalogolt. – „Milyen hatalmas �s b�szke! Jaken, neked is �ssze kell szedned magad!” – gondolta a kis d�mon.

Rin �s Mido a nagy szellem mell� s�t�ltak. A alattuk szikl�k, z�ld f�k �s hatalmas k�dfelh� gomolygott. Mido n�m�n b�mult, lefel� amikor egy �rz�s has�tott bel�, mintha egy r�zsasz�nvillan�st l�tott volna.

-          Sesshoumaru! – kapta el a f�rfi kez�t – �kk�szil�nkok. Kett�. Lent a v�lgyben! – suttogta.

-          Tudom, itt vannak azok a temet�si f�ld �s hal�l szag� emberek. Menny�nk. – v�laszolta, �s leugrott a m�lybe.

-          K�szi �s mi? – kiab�lta ut�na Mido d�h�sen.

 Esze �g�ban sem volt alakot v�ltania ebben az aur�ban, el�g volt csak r�n�znie Jakenre. Nagyot s�hajtott �s megfogta Rin kez�t. Csak rem�lte hogy a d�mon visszaj�n �rt�k. P�r percig �lltak a p�rk�nyon, a nap egyre lejjebb cs�szott a nyugati l�t�hat�ron. Azt�n Mido meg�rezte. Valami r�juk t�mad. Az utols� pillanatban ugrott csak f�lre a szikla p�rk�ny belseje fel, mag�val r�ntva a r�m�lt Rint is. Egy kard villant meg el�tt�k, majd visszazuhant a m�lys�gbe.

-          Mido, ez mi volt? – k�rdezte Rin r�m�lten.

-          Azt hiszem valamelyik zsoldos. Jaken, gyere ide te is! – n�zett a megviselt d�mon fel�. Az hozz�juk v�nszorgott. – J� akkor most v�runk! – azzal Mido felh�zta a v�d�pajzsot.

�jabb n�ma percek teltek el, a l�ny �gy �rezte, meg�r�l a v�rakoz�st�l. Lecsukta sz�p szemit �s koncentr�lt. Arra hogy vajon mi t�rt�nik a v�lgyben. �s halv�ny foltokat kezdett l�tni. K�t mocskos �kk� �s egy d�moni aura. A szem�lyeket nem l�tta, de sejtette ki kicsoda. A d�mon ut�n egy s�t�t �kk� sietett. Mido meg ijedt. Azt�n h�rtelen a m�sik �kk�re lett figyelmes. Az mozg�sba lend�l �s fel�j�k tart. Mido felkapta Rint �s Jakent, majd rohanni kezdetett a p�rk�nyon nyugat fel�, a v�lgy mellett. �rezte hogy valami k�veti, �s egyre jobban be�ri. �tfutott a fej�n hogy �tv�ltozik, de azt�n elvetette az �tletet. Rohant, ahogy a l�ba b�rta, de a kis l�ny �s a mozg�sk�ptelen d�mon is akad�lyozt�k. Azt�n a t�volban megpillantott egy hidat. Egy barna k�telekb�l �sszeeszk�b�lt f�gg�hidat. A m�sik v�ge a hegy folytat�s�hoz vezetett a k�df�tyol alatt, �m a sz�rny� m�lys�g alatta kev�s embert tudott csak r�venni, hogy r�l�pjen. Mido a h�d innens� v�g�ig rohant, ott meg�llt �s letette az �bredez� Jakent, �s a r�m�lt Rint.

K�rben�zett de, semmi �tlete nem volt, hogy innen merre tov�bb. �m az �ld�z�j�k be�rte �ket. A faluban l�tott furcsa zsoldos volt, Suikotsu. Mido r�m�lten vonta fel a pajzs�t, de �rezte ebben a l�gk�rben nem fog sok�ig kitartani. A f�rfi r�juk n�zett majd t�madni k�sz�lt. Mido egyik karj�val v�delmez�leg mag�hoz �lelte a kis l�nyt, a m�sikkal a ruh�ja alatt a med�lt kereste. Szorosan megmarkolta. A pajzs kitartott az ac�lkarmok t�mad�sa alatt is. „Sesshoumaru! Merre vagy!” – rim�nkodott mag�ban a l�ny. Azt�n h�rtelen meg�rezte a d�mon jelenl�t�t. A t�lparton fel�j�k k�zeledik. Mido annyira meg�r�lt, hogy elvesztette a koncentr�ci�j�t. A pajzs feloszlott. A zsoldos r�juk nevetett, �rd�gi gonoszs�ggal. Azt�n lecsapni k�sz�lt.

-          Sesshoumaru nagy�r! – sik�totta r�m�lten Rin.

Mido a pillanat t�red�ke alatt d�nt�tt. A kisl�nyt a f�gg�h�dra l�kte �s test�vel �llt a csap�s �tj�ba. De nem v�dtelen�l. A h�t�n lev� tegezb�l el�kapott egy vessz�t, �s maga el� tartotta, mint egy kardot. Az felizzott a kez�ben, �s h�r�totta a t�mad�st.

-          Mi a fene vagy te? – k�rdezte a zsoldos.

-          Rin, Jaken! Fussatok a t�loldalra! Sesshoumaru ott van! – kiab�lta a l�ny, de m�r a kez�ben volt az �j is. „A miko er�m kitart! Azt nem b�ntja ez a tisztas�g, s�t!” – gondolta.

A f�rfi elmosolyodott �s a k�t kis t�volod� alak ut�n n�zett. Majd egyszer�en �t akart ugrani a l�ny felett, hogy �ld�z�be vegye azokat. Mido kil�tte a vessz�t. A f�rfi hangos puffan�ssal visszazuhant a f�ldre. Neh�zkesen felt�p�szkodott.

- Te n�! Veled nincsen semmi dolgom! Takarodj az utamb�l! – sziszegte.

- Nem engedem hogy a k�zel�kbe juss! – v�laszolta Mido �s �jra megfesz�tette az �jat.

Ez alatt Rin �s Jaken l�lekszakadva rohant a himb�l�z� f�gg�h�don. A s�r� k�dt�l semmit nem l�ttak, �s h�tra sem mertek n�zni. Azt�n a k�p el�tt�k tisztulni kezdett �s megl�tt�k a h�d v�g�t. Gondolkod�s n�lk�l kirohantak. De meg is b�nt�k. Egy furcsa k�gy� kard sz�guldott fel�j�k. Rin felsikoltott, amire Midayoi felkapta a fej�t a t�lparton. �m miel�tt a kard k�rt okozhatott volna k�t kis l�nyben, Sesshoumaru m�r ott volt. Puszta k�zzel �t�tte vissza a fegyvert.

-          Mi? K�zzel visszaverte az �n csod�s kardom? – k�rdezte egy szaggatott n�i ruh�kban �lcsorg�, kardos ember a gomolyg� k�d m�g�l. – Jaj Sesshoumaru te olyan csod�s vagy! – s�hajtott, enyhe p�r �lt ki az arc�ra, majd meglend�tette �jra a kardj�t.

Sesshoumaru a Toukijinnel v�dte, �s m�r �jra csap�st k�ld�tt a furcsa szerzet fel�.

-          Azonnal mennyetek vissza a h�dra! – utas�totta k�zben a d�mon a kis l�nyt �s Jakent.

-          De Sesshoumaru nagy�r! A t�loldalr�l Midayoi k�ld�tt minket, mert � is harcol! – v�laszolta f�l�sen Rin.

-          Mondom fel a h�dra!

-          Gyere Rin! – h�zta maga ut�n Jaken a kis l�nyt.

Sesshoumaru be�llt a f�gg�h�d el�, �s Jakotsou csap�sait v�dte. Azt�n egyszer csak az m�r nem t�madt csak a d�mon m�g� n�zett. Rin felsik�tott. Sesshoumaru h�tran�zett. A h�d k�zep�n Mido h�tr�lt egy m�sik zsoldos el�l. Rin �s Jaken r�m�lten rohantak visszafel�. Azt�n a f�rfi sz�tt�ri a l�ny kez�ben tartott �jat, az a m�lybe hullik. Mido r�m�lten, h�zza fel a pajzs�t, de m�r t�l gyenge. A zsoldos csap�sa eltal�lja, �gy hogy h�tra esik a f�gg�h�don, mik�zben Rin �s Jaken felett �trep�l, majd a sziklaperemnek csap�dik. Utols� erej�vel belekapaszkodik a szikl�ba, �s pr�b�lja fent tartani mag�t.

Sesshoumaru r�g �rezte mag�t ilyen szorult helyzetben, de mint mindig most is azonnal megsz�letett a terv a fej�ben.

-          Rin fekszik! – ki�ltotta �s Jakotsou fel� indult hihetetlen gyorsas�ggal. �m menet k�zben elhaj�totta kardj�t, ut�na se n�zett, m�r le is csapott a meglepett zsoldosra. A kard viszont s�v�tve sz�llt a h�don �ll� Suikotsu fel�, majd egyenesen annak sz�v�be f�r�dott. Mido ebben a pillanatban m�szott fel a szikl�kon, �s csak d�bbenten figyelte az esem�nyeket. Sesshoumaru karmai z�ld f�nyben �sztak, �s Jakotsou h�t�b�l �lltak ki. Azt�n n�ma csend lett.

A h�don �ll� Suikotsu egy mozdulattal kir�ntja mag�b�l a kardot, �s a m�lybe haj�tja, majd az ac�lkarmok megvillannak. A h�d k�tel�t mindk�t oldalon elv�gt�k, az megbillent �s a rajta �ll�k elvesztett�k az egyens�lyukat. Azt�n a t�bbi k�t�l is felmondta a szolg�latot, �s mindenki a m�lybe kezdett zuhanni. Mido a szikla peremen �llt �s r�m�lten figyelte az esem�nyeket. Sesshoumaru mozdulni sem tudott, Jakotsou csak gonoszan mosolygott.

- Rosszul c�lozt�l, mert… - kezdte volna mondatot, de Mido f�lbe szak�totta.

- Rin, ne! – ki�ltotta, el�re lend�lt �s fejest ugrott a m�lys�gbe.

Sesshoumaru nem hitt a szem�nek. Olyan volt mintha a l�ny alakja aranys�rg�n vil�g�tana, ahogy elt�nt a m�lys�gben. Azt�n a d�monba visszat�rt az �let, kih�zta karmait a zsoldosb�l �s m�sikk�zzel teljes erej�b�l arcon, �t�tte azt. M�g miel�tt Jakotsou mag�hoz t�rt a karmok megvillantak �s sz�tt�pt�k a testet. A zsoldos viszont m�g mindig �lt. Sessh �gy d�nt�tt erre nincsen t�bb ideje, � is a szakad�kba vetette mag�t, de k�zben �tv�ltozott f�nyes g�mb�, �s iszonyatos sebess�ggel zuhant lefel�.

H�rtelen a k�d tisztulni kezdett el�tte �s megpillantott egy sz�les foly�t a szakad�k alj�ban. A d�mon becsap�dott annak k�zep�be, akkora elemi er�vel hogy a v�z, kit�rt az �tj�b�l �s egy pillanatra, egy hatalmas kr�ter alak� ter�leten l�tni engedte a meder alj�t. Nem volt ott semmi. Sesshoumaru elr�gta mag�t �s a mederben �ll� k�veken ugr�lva rohant a foly�sir�nnyal megegyez�en. M�r percek �ta haladt, �s nem tal�lt semmit. Pr�b�lt nem gondolkodni, csak a v�zben alig �rezhet� szagokra figyelni. Azt�n megl�tott egy z�ld el�zott kicsiny testet az egyik szikl�ba g�rcs�sen kapaszkodva. A k�vetkez� m�sodpercben m�r mellette �llt. Jaken volt az.

-          Midayoi �s Rin hol van? – k�rdezte.

-          Nagyuram! – ny�gte a z�ld kis d�mon er�tlen�l – �n, �n nem tudom. Sajn�lom!

-          Mi t�rt�nt! – emelte fel a hangj�t a szellem.

-          Csak egy nagy s�rga villan�st l�ttam, azt�n Midayoit ahogy szorosan fogja Rint. Valami ki akart j�nni a n� test�b�l, az v�dte meg �ket. K�zben mind a ketten s�rtak, azt l�ttam nagyuram. Majd engem lehagytak, �s olyan er�vel csap�dtak a foly�ba, hogy… Hogy kiz�rt… Nem lehet, hogy m�g �ljenek… - ny�gte f�jdalmasan.

-          Ostoba! – ki�ltotta a d�mon �s tov�bb rohanta szikl�kon.

„Nem lehet! Lehetetlen! Nem hallhattak meg! Midayoi ann�l er�sebb! Meg az a s�rga f�ny! Mi volt az? Csak nem? Nem lehet, hogy a lelk�t szak�totta ki, az�rt hogy megv�dje Rint! Nem, biztosan j�l vannak!” – gondolta �s tov�bb rohant. A foly� egyre jobban felgyorsult �s tajt�kzott. Azt�n egy helyen elt�nt a d�mon szeme el�l.

Sesshoumaru meg�llt a v�zes�s pereme felett lebegve �s len�zett a m�lybe. Odalenn szikl�kra bukott al� a v�z, majd �rv�nyekkel �s sell�kkel megt�zdelve folyt tov�bb. Azt�n a d�mon jobb k�zzel teljes erej�b�l a mellette tornyosul� szikl�ba csapott.

-          Ne! – ord�totta.

M�r biztos volt benne hogy mind a ketten halottak. Ha eddig �letben is maradtak, ezt a zuhan�st �s a szikl�kat nem �lhett�k t�l. A szikla, amibe d�h�ben bele csapott megrepedezett �s mindenest�l a m�lybe zuhant. Azt�n Sesshoumaru felkapta a fej�t.

„M�g nem t�l k�s�! Csak a test�ket kell megtal�lnom! Tenseiga!” – tette a kez�t a kardja markolat�ra – „Ugye seg�tesz nekem?”