H�romszor is Sesshoumaru!

1. fejezet:

by Arvael&Naomi&Yilsrana

Ez is elj�tt v�gre. Sok id�t felem�szt� �ld�z�s ut�n, v�g�l egym�ssal szemben �lltak az ellenfelek. Az egyik oldalon Naraku �s csatl�sai, m�g a m�sikon egy kutyaf�l� hanyou csapata, kieg�sz�lve egy felt�n�en j�k�p� teliv�r kutyad�monnal.

M�r �pp egym�snak estek volna, mikor a szomsz�dos domb tetej�n felbukkant h�rom alak.

Pontosabban h�rom n�...

Naraku r�juk n�zett, mire arc�n �tsuhant a felismer�s.

– Nocsak, nocsak – kezdte g�nyosan. – Megtisztelnek benn�nket �szak, Kelet �s D�l hercegn�i?

A bal oldalt �ll� n� borosty�ns�rga szemei d�h�sen megvillantak, ahogy r�emelte heves tekintet�t:

– Most meghalsz Naraku!

– Kik ezek? – k�rdezte a piros ruh�s f�lszellem.

A k�z�pen �ll� n� a r�ford�totta vil�gosk�k pillant�s�t.

– Yilsrana vagyok. �szak hercegn�je. – felelte fens�gesen, mik�zben kis�p�rt egy h�feh�r hajtincset az arc�b�l.

�les tekintete ekkor a hanyou el�tt �ll� szellemre siklott. �s azonnal elakadt a l�legzete. Ekkor a balj�n izgatottan toporg�, fekete haj�, aranyszem� n� oldalba b�kte:

– Te, Yils… ki az a kawaii... iz�... a-akarom mondani nagyon er�s szellem? – k�rdezte �rtatlannak sz�nt arckifejez�ssel.

Azonban a k�kszem� n� nem felelt. N�m�n �llt, �s egyre csak az ez�sthaj� szellemet b�multa. Ekkor m�r a harmadik, s�t�tv�r�ses haj� n� is a youkait szeml�lve olvadozott.

A k�z�pen t�nferg� hanyou d�bbenten �llt, �s a magas kutyad�mont n�z�, �lmodoz� tekintet� n�ket figyelte.

Ek�zben Naraku mag�ban morgol�dott:

„Nem igaz!” gondolta d�h�sen. „Sesshoumarura csak �gy ragadnak a n�k! �s velem mi lesz?!”

A f�lszellem csapat�b�l ekkor kiv�lt egy s�t�tk�kbe �lt�z�tt szerzetes, �s odas�t�lt a hercegn�kh�z. Let�rdelt el�tt�k, majd �sszegy�jt�tte mindh�rom hercegn� kezeit a saj�t mark�ba. V�g�l m�lyen a tekintet�kbe f�rta a saj�tj�t �s �that� hangon megk�rdezte t�l�k:

– Sz�p h�lgyek, lenne valamelyik�t�k a gyermekeim anyja?

A h�rom n� nagy nehezen abbahagyta a nagy hatalm� inuyoukai b�mul�s�t, �s a szerzetesre tekintettek.

Azt�n felfogt�k a k�rd�s�t is...

A k�k szem� hercegn� f�lelmetes gyorsas�ggal kapott �ldozata torka fel�. A m�sik kett�, azonban m�g id�ben elkapta a kez�t. A szerzetes megk�nnyebb�lten fels�hajtott, de �r�me m�g korai volt, mivel a borosty�ns�rga szem� kutyad�monn� megr�zta hossz�, fekete haj�t, azzal odas�t�lt el�.

– Houshi-sama... �n tenn�k fel neked egy k�rd�st... – ujjaival h�vogatta, mire az k�zelebb hajolt. – Megtenn�d, hogy elm�sz az �tb�l? – azonban, mikor a szerzetes m�g mindig nem �rtette, mire c�loz, kifakadt:

– Takarod a kil�t�st!!!

Olyan er�sen ki�ltott szeg�ny p�ra f�l�be, hogy az azonnal le is bukfencezett a kis dombr�l, ahol a d�monn�k n�zel�dtek. A meredek utaz�s r�vid, �mde f�jdalmas megtapasztal�s volt a f�rfi r�sz�r�l, s eme utaz�s ut�n n�mi utal�st �rzett az el�kel� h�lgyek v�lasz�t illet�en.

A szerzetes nagy nehezen felt�p�szkodott, �m ekkor a kutyaf�l� hanyou csapat�b�l kiv�lt egy szellemirt� n�, �s fenyeget�en a f�rfi fel� indult.

– V�g�l is kik vagytok? – k�rdezte ism�t a piros ruh�s hanyou, elszak�tva a tekintet�t a n�cs�b�szt ver� n�t�l.

A v�laszt a k�kszem� n� adta meg.

-Mint m�r mondtam, �n Yilsrana vagyok, �szak hercegn�je. � – mutatott a kutyaszellemn�re – Arvael, Kelet hercegn�je. � pedig – mutatott a v�r�s haj� n�re – Naomi, D�l hercegn�je.

– �s mi dolgotok Narakuval? – k�rdezte egy furcsa ruh�ba �lt�z�tt l�ny.

A h�rom hercegn� ekkor m�r ism�t a tisztav�r� kutyaszellemet n�zve sugdol�zott.

– K�rdezd meg a nev�t! – javasolta Arvael.

– Mi�rt �n? K�rdezd meg te. – mondta Yilsrana.

– Ezeknek meg mi bajuk? – d�bbent le a piros ruh�s hanyou, a sugdol�z�, vihog� hercegn�ket figyelve.

V�g�l Kelet hercegn�je volt az, aki elindult a magas, j�k�p� inuyoukai fel�. M�g egyszer visszapillantott k�t t�rsn�j�re, miel�tt megk�sz�r�lte volna a tork�t, azzal meg�llt a f�rfi el�tt:

– Azon tanakodtunk, hogy – nagy leveg�, majd r�j�n, m�gse �gy k�ne kezdeni �s megr�zza a fej�t, hogy kitiszt�tsa gondolatait. – Megmondan�d a neved?

A kutyaszellem fens�bbs�gesen v�gign�zett el�bb Arvaelen, azt�n a m�sik k�t hercegn�n miel�tt v�laszolt volna.

– Sesshoumaru vagyok.

Arvael gyorsan visszasietett Yilsrana �s Naomi mell� �s azonnal �sszes�gott vel�k.

– V�g�l is mit akartok Narakut�l? – k�rdezte a kutyaf�l�.

Arvael a hanyoura n�zett, azt�n v�llat vont.

– Meg�lni – mondta egyszer�en.

– Bossz� – tette hozz� Naomi.

Yilsrana k�k szemei hidegen megvillantak, mikor tulajdonosuk Narakura tekintett vel�k.

– � �lte meg mindh�rmunk sz�leit. – mondta �szak hercegn�je.

A szellemirt� l�ny odas�t�lt a furcsa ruh�s haland� n� mell�, �s a f�l�be s�gott valamit. A l�ny v�laszolt r�.

Arvael elnevette mag�t.

– Ti is hallj�tok, mir�l besz�lgetnek? – k�rdezte, mik�zben f�l szemmel m�g mindig Sesshoumarut figyelte.

Naomi nagy nehezen elszak�totta tekintet�t Sesshoumarur�l, �s Arvaelre pillantott.

– �pp azon tanakodnak, hogy buta frusk�k vagyunk-e, vagy harcosok – mondta Yilsrana, mik�zben kitart�an b�multa Sesshoumarut. – Honnan szedhett�k, hogy nem vagyunk harcosok?

– Nem is �rtem... – n�zett v�gig el�sz�r mag�n, azt�n t�rsain Arvael, v�g�l Naomi vetett fel egy �tletet:

– Tal�n az�rt, mert eddig nem is tett�nk m�st, csak azt a j�k�p...

– KI NE MONDD! – ki�ltottak r� t�rsai, ahogy befogt�k a sz�j�t. A hercegn� k�rd� tekintet�re azonban elsuttogt�k a v�laszt neki:

– Szerintem minden szavunkat hallja – mondta Yilsrana.

– Ja, f�leg az a nagyon j�k�p� kutyaszellem – tette hozz� m�g a m�sik n� is, azt�n idegesen vihogni kezdett, ahogy r�j�tt, mit tett. – Hopp�...!

A h�rom hercegn� elv�r�s�dve pislogott Sesshoumarura. A kutyaszellem a n�ket figyelte kiismerhetetlen tekintettel.

- Szerintem, hallotta. – jegyezte meg suttogva Arvael.

- Biztosan. – mondta Yilsrana, �s ism�t az inuyoukaira n�zett. – Minek kell folyton j�rtatnunk a sz�nkat?

- Most mit gondolhat r�lunk? – k�rdezte Arvael.

-         Ti, l�nyok, lehet, hogy h�lye �tlet, de nem k�ne meg�ln�nk Narakut? – k�rdezte Yilsrana, azt�n ism�t Sesshoumarut kezdte figyelni – B�r…

-         R��r�nk. – jelentette ki nemes egyszer�s�ggel Naomi hercegn� mik�zben tekintete m�g mindig Sesshoumarun id�z�tt.

-         V�g�l is igaz. – b�lintott Yilsrana, �s ism�t Sesshoumarura ford�totta a tekintet�t. – Nem siet�nk sehova.

-         Igen, igen. – b�lintott Arvael, mik�zben elm�ly�lten b�multa Sesshoumarut. – Naraku nem szalad el.

�gy a h�rom hercegn� ism�t Sesshoumaru b�mul�s�ba fogott.

-         Mi olyan �rdekes a b�ty�mon? – k�rdezte a piros ruh�s hanyou kicsit arr�bb.

-         Milyen szerencs�s Sesshoumaru. – jegyezte meg �lmodozva a s�t�tk�k ruh�s szerzetes. – Egyszerre h�rom ilyen gy�ny�r� n�!

Erre a megjegyz�sre a szellemirt� l�ny ism�t k�zbe vette a bumer�ngj�t, �s az �lmodoz� f�rfi fel� kezdett s�t�lni vele.

A szerzetes csak akkor vette �szre a vesz�lyt, mikor a bumer�ng a fej�n csattant.

- Au! – ki�ltott fel. – Sango, ezt most mi�rt kaptam?

- Mert folyton csak n�z�l Miroku! – fakadt ki Sango. – Most nem ez a legfontosabb!

Miroku v�gign�zett a h�rom hercegn�n.

- De igen. – mondta hat�rozottan. – Most ez a legfontosabb.

Sango bumer�ngja ism�t Miroku fej�n csattant…

Ek�zben Sesshoumaru gondolatai is a j�vev�nyek k�r�l forogtak

"N� l�t�kre er�sek, legal�bbis az illat… szaguk alapj�n. Viszont nem viselkednek hercegn�kh�z m�lt�an, m�g ha a kin�zt�k azt is sugallja. Szerencs�re nem ellens�gek, mert lenne vel�k bajom rendesen, meg azt�n nem sz�vesen �ln�k meg ilyen gy�ny�r…nagy hatalm� d�monokat…�s egy f�lszellemet."

M�g Sesshoumaru gondolkozott, addig a piros ruh�s hanyou tov�bb morgol�dott.

-         Mi a fen��rt b�mulj�k annyira a b�ty�mat? – k�rdezte.

-         Tal�n, mert tetszik nekik. – vetette fel a furcsa ruh�s l�ny.

-         Kagome, a szaguk alapj�n az egyik n� inuyoukai, a m�sik kitsuneyoukai, �s a harmadik, pedig f�lig torayoukai. – mondta a kutyaf�l�. – Biztos vagyok benne, hogy minden szavunkat hallj�k.

A haland� l�ny gyorsan a h�rom hercegn� fel� kapta a tekintet�t, azt�n m�rgesen a piros ruh�sra n�zett.

- Mi�rt nem sz�lt�l el�bb Inuyasha? – k�rdezte Kagome d�h�sen.

Az Inuyash�nak nevezett hanyou megvonta a v�ll�t.

-         Nem k�rdezted. – mondta azt�n.

-         Inuyasha… - kezdte fenyeget� halkan Kagome. – Fekszik!

Inuyasha egy f�jdalmas ny�g�s k�s�ret�ben elter�lt a f�ld�n.

-         Kagome. – s�t�lt oda a m�g mindig d�h�s l�ny mell� Sango, aki �gy l�tszik, m�r abbahagyta Miroku p�f�l�s�t.

-         Igen Sango? – n�zett fordult a szellemirt� fel� Kagome.

-         Szerinted, nem hasonl�t valakire Yilsrana? – k�rdezte Sango.

-         Kire? – k�rdezte Kagome.

-         Midorikora. – mondta Sango – Ha haland� lenne, szerintem pontosan �gy n�zne ki, mint Midoriko.

-         Most, hogy mondod… -pillantott a feh�r haj� hercegn�re Kagome. – Ha nem lenne ott az a h�rom k�k csillag a homlok�n �s az a k�t k�k m�regcs�k p�r az arc�n, �s fekete lenne a haja �s a szeme, t�nyleg kik�p�tt Midoriko lenne.

-         M�g az �lt�zete is ugyan olyan, mint Midorikonak volt. – jegyezte meg Sango.

-         Nem felejtettetek el valamit? – k�rdezte egy inger�lt hang. – Vagy ink�bb valakit?

Mindenki a hang ir�ny�ba fordult, ahol megl�ttak egy nagyon d�h�s Narakut.

-         Ez m�r t�nyleg sok t�led! – fakadt ki Arvael. – Nem l�ttad, hogy nem �r�nk r�!

-         Igen. – mondta Naomi inger�lten. – Most pont nem veled foglalkoztunk!

-         Most t�nyleg v�ged! – jelentette ki Yilsrana, �s szemeiben gyilkos f�ny villant.

Folytat�s k�vetkezik…