Yilsrana Hime - Egy f�lszellem papn� �lete
I. �let a palot�ban
by Yilsrana&Kaita

8. r�sz. A hal�l angyala

Yilsrana vegyes �rzelmekkel n�zte a megjelen� fekete ruh�s, fekete haj� n�t.

-Ki vagy te? –k�rdezte Sesshoumaru.

-Nincs nevem. Mindig l�tezem. –mondta  a n� kiismerhetetlen hangon.

-Ki… -kezdte Kaita, de Yilsrana f�lbeszak�totta.

-A hal�l angyala. –mondta Yilsrana. –Ugye te vagy a hal�l angyala?

-Igen. –b�lintott a n�. –Ismerem az �desany�dat. –n�zett Sesshoumarura. –�s a te n�v�redet. –n�zett Kait�ra.

-Most ki�rt j�tt�l? –k�rdezte picit agg�dva Kaita.

-Ne agg�dj. –mosolyodott el a hal�l angyala. –Nem �rtetek. Legal�bb is, most m�g nem. A harcosok�rt j�ttem, akiket Naraku t�masztott fel.

-�gy tudtam, hogy te semleges vagy. –mondta Yilsrana.

-Igen. –b�lintott a n�. –De csak addig, am�g nem avatkoznak a dolgomba.

-�s Naraku beleavatkozott? –�rdekl�d�tt Sesshoumaru. –Azzal, hogy visszahozta azokat a szellemeket?

A hal�l angyala b�lintott.

-Okosak vagytok. –mondta halkan. –B�trak is. H�s�gesek. Csupa j� tulajdons�g. M�r el�re sajn�lom azt a napot, mikor el kell j�nn�m �rtetek. Nem sz�vesen viszek el hozz�tok hasonl�kat. Akiknek a f�ldi vil�got kellene jobb� tenni�k.

-Vagyis el fogsz vinni minket? –k�rdezte Kaita.

-Igaz, hogy hallhatatlanok vagyunk Kaita, de ak�r holnap meg�lhetnek minket. –sz�lalt meg halkan Yilsrana. –�s a j�v�t�l felesleges f�lni. Aminek j�nnie kell, az j�nni is fog, �s sokkal rosszabb lesz, ha f�l�nk t�le.

-J�l besz�lt�l ifj� papn�. –mondta a hal�l angyala.

-Nem vagyok ifj�. –mondta Yilsrana,

-Hozz�m k�pest mind azok vagytok. –jegyezte meg mosolyogva a hal�l angyala. –Hisz �n a vil�g kezdete �ta l�tezek. Ti a p�rsz�z �vetekkel igencsak k�lyk�k vagytok hozz�m k�pest.

-Igaz. –mosolyodott el Yilsrana.

-Megd�bbent�, mennyire hasonl�tasz Midorikora. –mondta a hal�l angyala.

-Ismerted Midorikot? –k�rdezte Yilsrana k�v�ncsian.

-Persze. –mondta a hal�l angyala. –Hisz �t is �n vittem el, mikor kiszak�totta a lelk�t a test�b�l. Az arcod, pont olyan, mint az �v�. Persze, ha nem n�zz�k a m�regcs�kokat, a h�rom csillagot a homlokodon, meg a feh�r hajat. Lefogadom, hogy mikor haland�v� v�lsz Midoriko pontos m�sa vagy. M�g a v�rted is olyan, mint amilyet � hordott.

-Azt is tudod, mikor v�ltozom �t? –k�rdezte gyanakodva a f�lszellem hercegn�.

-Mindent �n se tudhatok. –mondta a hal�l angyala. –Csup�n azt tudom, hogy minden f�lszellem havonta egyszer elvesz�ti term�szetfeletti k�pess�geit, �s haland�v� v�ltozik. Ilyenkor sebezhet�v� v�llnak, �s ez�rt tartj�k titokban, mikor is van ez a nap.

-H�t igen. –mondta Yilsrana. –El�g k�nos lenne, ha valami er�sebb szellem megl�togatna azon az �jszak�n.

-Ha hozz�m j�ssz, �n �gyis megv�delek. –jegyezte meg Sesshoumaru.

-Ha hozz�d is megyek, nagyon nem szeretn�m, hogy a v�delemre szorul�, gyenge n�t l�sd bennem. –mondta Yilsrana a kutyaszellemnek. –Vagyok olyan er�s, mint te. Fel�lem �t is v�ltozhatunk kipr�b�lni.

-Nincs r� sz�ks�g. –mondta Sesshoumaru. –Nem akartalak megs�rteni.

-Rendes t�led. –mondta Yilsrana, �s �jra a hal�l angyala fel� fordult. –Nem tudod v�letlen�l, ki ez a Naraku?

-Hatalomm�ni�s, egoista d�g. –foglalta �ssze a hal�l angyala. –Gondolom az �kk� is ez�rt kell neki.

Hirtelen f�jni kezdett a sz�l. A hal�l angyala felkapta a fej�t, �s mintha hallgatott volna valamit.

-�r�ltem a tal�lkoz�snak, de most mennem kell. –mondta a hal�l angyala, �s elt�nt.

-Akkor azt hiszem, ideje lepihenni. –javasolta Kaita.

-Egyet�rtek. –mondta Yilsrana.

Mindh�rman visszamentek a palot�ba, �s szob�ikban lefek�dtek aludni. Vagyis csak a k�t l�ny aludt, Sesshoumaru az ablakon b�mult kifel�, �s k�zben a nap esem�nyein gondolkozott.

Folytat�s k�vetkezik