Megjegyz�s: Naraku itt teljesen szellem, �s nem az Onigumob�l keletkezett f�lszellem. Az �kk�vet az�rt akarja, hogy legy�zhetetlenn� v�lj�k.

7. r�sz. Naraku t�mad�sa

Az �kk� m�r k�t hete Yilsran�n�l volt. Ezalatt a k�t h�t alatt a palota elleni t�mad�sok is megszaporodtak, de egyik sem okozott komolyabb neh�zs�get.

Yilsrana egyre t�bbet maradozott el az est�lyekr�l, mivel ki�rdemelte apja rosszall�s�t.

Yilsrayent igaz�b�l az zavarta, hogy senki sem tudta, merre j�r a l�nya, mikor �pp elt�nik.

A hercegn� mindig kifogott a katon�kon, kiket apja k�ld�tt ut�na. �s azok mindig sz�gyenkezve kullogtak vissza a palot�ba.

Yilsran�t igaz�b�l sz�rakoztatta apja viselked�se. Elt�n�seinek sosem volt komolyabb oka, csup�n szeretett egyed�l lenni.

�gy barangolni a vid�ken, hogy senki sincs vele.

Ez a szok�sa alaposan kin�tte mag�t, mi�ta n�la volt az �kk�.

Na igen…

Yilsrana sokat gondolkozott az �kk� t�rt�net�n. Gyakran jutott arra a k�vetkeztet�sre, hogy fogalma sincs, mit kell majd csin�lnia az �kk�vel.

A hercegn� egyik d�lut�n �pp Kaita t�rsas�g�ban s�t�lt az udvaron, mikor mindketten meg�rezt�k egy szellem k�zeledt�t. F�l perc eltelt�vel a k�t l�ny m�r a palota el�tt �llt.

-Asszony! –mordult r� az �rkez� szellem. –Add �t az �kk�vet, �s tal�n megk�m�lem az �leteteket.

-H�lye! –mordult fel Yilsrana.

-Az �kk� nem val� egy korcs kez�be. –jelentette ki a szellem.

-�lljunk meg egy percre. –emelte fel a kezeit Kaita. –Egy�ltal�n ki a franc vagy te?

-Eln�z�st a modortalans�gom�rt. –sz�npadiaskodott a szellem. –Naraku a nevem sz�p h�lgyek.  Most m�r megkapom az �kk�vet?

-Egy fr�szt! –jelentette ki Yilsrana, �s k�zben el�h�zta egyik kardj�t.

-Ha mindenk�ppen meg akar halni. –s�hajtott Naraku. –T�mad�s!

Egy tucat szellem rontott a k�t l�nyra. Yilsrana a leveg�be ugrott, �s suhintott egyet a kardj�val. A csap�s nyom�n egy t�z�rv�ny indult a t�mad�k fel�.

-Te is �rzed? –k�rdezte Kaita.

-Persze. –b�lintott Yilsrana, �s h�r�totta egy szellem t�mad�s�t. –Ezek halottak.

-Minek ennek a szent �kk�, mikor �gy is vissza tud hozni holtakat? –k�rdezte Kaita.

-Biztos olyan, mint minden m�s f�rfi. –s�hajtott Yilsrana. –Nagyobb hatalmat akar.

-Ezt szem�lyes s�rt�snek veszem Hime. –jegyezte meg az �pp felbukkan� Sesshoumaru.

-Te meg hogy ker�lsz ide? –k�rdezte meglepetten Yilsrana. –Azt hittem te is elment�l a t�bbiekkel Krist�ly Erd�be.

-El is mentem. –mondta a kutyaszellem. –De meguntam, �gy most itt vagyok. Mi a fene folyik itt?

-Harc. –jegyezte meg szarkasztikusan Yilsrana.

-Azt �n is l�tom. –mondta Sesshoumaru. –Azon k�v�l?

-Az a h�tt�rben �csorg� szellem, a neve Naraku, idej�tt, hogy elvegye Yilsran�t�l a N�gy L�lek Szent �kk�v�t. –kezdte Kaita. –Mikor Yilsrana k�z�lte vele, hogy esze �g�ban sincs �tadni az �kk�vet, r�nk usz�totta ezeket a halott szellemeket.

-Aha. –jelezte Sesshoumaru, hogy felfogta Kaita mes�j�t.

-Ha m�r itt vagy igaz�n seg�thetn�l is. –jegyezte meg Yilsrana.

-Lehet, hogy nem is akar harcolni. –jegyezte meg vigyorogva Kaita.

Sesshoumaru d�bbenten m�rte v�gig a k�t n�t, azt�n megr�zta a fej�t.

-Minden n� furcsa. –mondta, azt�n �pp idej�ben h�r�totta az egyik halott t�mad�s�t.

-Na ezt meg �n veszem szem�lyes s�rt�snek. –mordult fel Yilsrana, azt�n �jra t�madott.

Hirtelen a halott szellemek elporladtak.

-Ez meg mi a fene volt? –k�rdezte d�bbenten Yilsrana.

-Biztos lej�rt a szavatoss�guk. –jegyezte meg vihogva Kaita.

Yilsrana les�jt� pillant�st vetett bar�tn�j�re.

-Te nem vagy norm�lis Kaita. –mondta.

-Tudom. –vont v�llat Kaita. –Mellesleg, ha elfelejten�m, te �gyis eszembe juttatod.

-A francba! –sziszegte Naraku. –Nem gondoltam, hogy az az �tkozott n�szem�ly ilyen hamar megtal�l.

-Engem nem szabad al�becs�lni. –jegyezte meg egy testetlen hang.

Naraku gyilkos tekintetet vetett a f�lszellem hercegn�re, �s a m�sik kett�re, azt�n elt�nt.

Miut�n Naraku elt�nt, hirtelen megjelent egy n�.

Folytat�s k�vetkezik