9. r�sz

 Seya arra riadt, hogy nyak�ba kellemetlen f�jdalom �ll be. �lmosan nyitotta fel szemeit, mire tekintete azonnal tal�lkozott az �t f�rk�sz� arany szemp�rral. P�r pillanatig n�zt�k egym�st, majd a l�ny elfordult, �s gyorsan ruh�i ut�n n�zett. G�mberedetten m�szott a m�r sz�rad� ruhadarabok mell�, mag�ban ecsetelve milyen lehetetlen dolog �lve aludni. Felpillantott a t�ncol� l�ngokra. Valaki id� k�zben pakolhatott a t�bort�zre, mert az majdhogynem k�tszer annyira lobogott, mint amikor � megrakta.

�r�mmel tapasztalta, hogyha nem is lettek patyolat tiszt�k ruh�i, �s kem�nyre sz�radtak vasal�s n�lk�l, de v�gre visszah�zhatta �ket. M�r �ppen �tb�jt volna a fel�lt�n, mikor a f�rfi megsz�lalt.

-         Ne �lt�zz fel.

Seya nagyot s�hajtott. Ink�bb m�r fel sem h�borodott. Ugyan min tudna � m�g meglep�dni?

-         �s m�rt? – s�hajtott �jra, ahogy a d�mon fel� tekintett.

Sesshoumaru a m�r r�gebben el�k�sz�tett kis batyu fel� b�k�tt fej�vel, �m �gy n�zett ki rendes v�laszt nem ad. A l�ny m�g az el�z�ekn�l is nagyobb s�haj k�s�ret�ben, k�nny� haoriban, mely alatt csak egy v�kony fels� volt, �s der�kon alul teljes ruh�zatban indult meg a csomag fel�, mik�zben az inget mellkasa el�tt egyik kez�vel �sszefogta. K�v�ncsian t�rdelt le a batyu mell�, majd gyorsan �s �gyesen kicsomagolta. Kis b�rtasakokat tal�l, egy t�lba rakosgatva. A t�l mellett m�g egy f�lg�mbfej� t�r� kan�l is volt. A n� nem b�rta ki, hogy k�tked� furcsa tekintettel ne n�zzen vissza a m�g mindig k�nyelmesen �ld�g�l� d�monra.

-         Mi ez? – k�rdezte hitetlenked� hangs�llyal.

-         Neked k�ne tudnod.

A l�ny �vatosan kiemelte az egyik kis b�r zacsk�t, majd sz�th�zta a zs�kocska sz�j�t �sszek�t� szalagot. Beledugta mutat� ujj�t, mire valami darabos anyagot tapintott ki. �vatosan bele szagolt, erre m�r elkerekedtek a szemei: borsmenta. Gyorsan visszapillantott a d�monra, �m az lehunyt szemekkel �lt csak, Seya ink�bb kibontott m�g egy zs�kot. Elk�pedve tette le azt is mikor bele szagolt, �s �gy j�rt a k�vetkez�kkel is. Azt�n m�r nem b�rta ki, a f�rfi fel� fordult:

- Sesshoumaru! Mi ez az eg�sz, hogy ker�lnek ezek ide? Ez, ezek a gy�gy�t� ken�cs�mnek az alapjai.

- �r�l�k, hogy r�j�tt�l – nyugt�zta a szellem, majd k�nnyed�n fel�llt, a n� f�l� magasodva. Kiss� lehajtotta fej�t, hogy a l�nyra tudjon n�zni – Valahonnan sejtettem hogy ezek n�lk�l Te nem �rsz vissza egy darabban �szakra. – besz�d k�zben a kutyaszellem h�tra dobta egy el�re cs�sz� ez�st tincs�t, majd elindult a t� fel�.

A l�ny egy darabig figyelte t�nyked�s�t, mik�ppen ki hal�ssza a tiszt�ra mos�dott haorit, majd visszas�t�l a t�zh�z, �s a p�nc�lt k�nnyed�n egy k�zzel felemeli, a lehet� legk�zelebb rakja a l�ngokhoz, majd r�ter�ti a ruh�t. A s�lyos ac�lt�meg megemel�s�t�l m�g csak egy von�sa sem v�ltozott a d�monnak, �gy rakosgatta ide-oda ak�r egy tollpih�t. A n� zavartan fordult �jra az �r�mteli kis csomag fel�, csak onnan sz�lalt meg:

- Hogy ker�l ez ide? Hiszen… - nem fejezhette be.

- Tudom. Aun �s Jaken el�sz�r a palot�ban voltak, csak ut�na �rtes�ltek r�la, hol v�rjuk be �ket. M�g ott meghagytam Tomonak hogy mit, k�ldj�n ut�nunk.

- Valamit nem �rtek. Ha tudtad, hogy �k oda j�nnek m�rt indultunk el el�bb?

A szellem elfordult, mintha csak b�ntan� az eml�k. V�g�l m�g is v�laszolt.

- El�g sok volt ez �gy is. Nem akartam hogy az eg�sz palot�t lerombolj�k miattam.

- Miattad?

- Ha nem vetted volna �szre �n �s a Nyugat voltunk a c�lpontok. Jobbnak l�ttam, ha szabad �g alatt folytatjuk…

- Sz�val ez�rt volt olyan s�rg�s… - t�n�d�tt a l�ny, mik�zben lassan felkelt �s els�t�lt a t�ig hogy vizet hozzon, majd visszat�rt – Sesshoumaru. �s amit a m�ltkor mondt�l… Azt m�g mindig �gy gondolod? – a l�ny lassan bele�nt�tte egyes�vel a tasakok tartalm�t, mik�zben p�pet k�sz�tett bel�l�k.

A d�mon k�zben mell� guggolt, n�zte, ahogy a feh�r kis kezek dolgoznak. Valami furcsa okb�l kifoly�lag t�rsas�gra v�gyott. Unta a n�ma hallgat�st, ami n�la k�l�n�s dolog volt. Seya �rezte a kis mozg�st maga mellett, de csak akkor n�zett fel egy m�sodpercre, amikor megpillantotta a majdhogynem f�ldet �rint� el�re buk� feh�r, f�nyl� sz�lakat. Azt�n m�r csak kellemesen hallgatta a d�mon baritonj�t. Valahogy ha Sesshoumaru besz�lt mindig �lvezettel hallgatta a hangj�t. Nem is �rtette mi�rt…

- Arra gondolsz, hogy a Nobunag�knak k�ze van-e a t�mad�shoz? 

- Arra. – egy pillanatra meg�llt a kan�l a n� kez�ben.

- Lassan �gy �rzem ez m�r bizonyos. Nekik �llna csak m�djukban. Tal�n…

- De m�rt? – Seya hangj�b�l t�ls�gosan �rz�d�tt az inger�lts�g.

- A mi�rtre nem tudom a v�laszt…

- �s �n? – k�rdezte fel sem pillantva a l�ny, mik�zben egy bottal parazsat s�p�rt f�lre, �s r� rakta a cser�ped�nyt. 

- Mondtam, m�r mit gondolok. Lehets�ges, hogy Aya err�l mit sem tud. De veled nem t�r�dtek, ezt mutatja, hogy nem is �rdekelt senkit �szakr�l, a hogy l�ted.

- Nekem el�g, ha Aya nincs benne! Csak � sz�m�t, elv�gre �n �t szolg�lom. Azt mondtad a lev�l sem biztos, hogy t�le sz�rmazik k�zvetlen.

- �gy igaz. Nem volt rajta… - a taiyoukai f�lbe hagyta a mondatot.

Seyako csak a nagy csendre tekintett fel. Megmert volna esk�dni r�, hogy egy pillanatra zavart l�tott a f�ldet p�szt�z� borosty�n szemekbe. Tudta hogy nem tartozik r�, �s hogy f�jni fog, ha r�k�rdez, de nem b�rta ki:

-         Mi nem volt rajta? – k�zben gyorsan a forr�sod� trutym�ba sz�rt �jabb adal�kokat.

-         Aya… illata…- Sesshoumaru k�ptelen volt m�sk�p fogalmazni, de meglepetten �s a lelke m�ly�n csal�dottan tapasztalta hogy Seyako egy arcizma sem r�ndult meg a hallottak ut�n.

„�gy besz�l, mint egy szerelmes f�rfi. De akkor meg?” – egy k�ts�gbe esett szemlehuny�st nem b�rt meg�llni p�r perces csend elm�lt�val a l�ny – „Mi ez az eg�sz? Seyako mibe keveredt�l? Csup�n �lom lett volna minden? A f�rd�, a konyha, az �jszaka mikor mellettem volt, a cs�k? Nem annak a cs�knak val�snak kellett lennie!” – futottak �ssze a l�ny szem�ld�kei – „De nem gondolhatok erre. Nem, nekem ez nincs megadatva, �s neki sem! Mik�zt�nk soha semmi nem lehet… Yokatta (istenn�), m�r erre gondolok? De m�rt, �n nem lehetek…” – ink�bb bele sem gondolt, levette az ed�nyt a t�zr�l, ami bizony j�l �tforr�sodott meg�getve ujjait.

A t�l elgurult, �s mindketten egyszerre ny�ltak �rte, nehogy ki�m�lj�n a porba, az okkersz�n p�p. A l�ny nem is tudta mi�rt, de automatikusan visszakapta kez�t, ahogy ujjai meg�rintett�k a f�rfi ujjait. Az �rz�s k�s�rtetiesen hasonl�tott egy ugyanilyen tal�lkoz�sra; „Az erd� egy ligetes r�sz�n �lltak, mindketten a hamvad� t�bort�zet figyelt�k. P�r m�ternyire t�l�k a Nyugati hat�rfoly� h�mp�lyg�tt. A l�ny szinte �jra �rezte az akkor �t�lt zavart. Ugyan olyan volt az �rint�s, mint akkor, ott a tiszt�son. Mikor ujjai becs�szta a szellem tenyer�hez, majd �sszekulcsol�dtak az �v�vel. Ak�r egy k�sz�n�m… �s m�g is! A legcsod�latosabb az volt, hogy Sesshoumaru ha gyeng�n �s alig �rezhet�en is de megszor�totta a az � kez�t…” – Seya mag�hoz t�rt az �lomszer� eml�kb�l, neve eml�t�s�re.

- Seyako? – n�zett r� k�rd�n a f�rfi, l�tv�n a l�ny elm�l�z�s�t.

- Gomen… csak elgondolkodtam. – Seya akarata ellen�re kiss� elpirult, v�g�l a csend kezdett k�noss� v�lni, mire megk�sz�r�lte tork�t – Most mi lesz? – pillantott a k�sz f�zetre.

- Vedd le a haorid. - j�tt a t�m�r v�lasz, mit kiv�telesen egyik�k sem �rtett f�lre.

Seya h�tat ford�tott �lt�ben a szellemnek, s�ly�t visszaengedte maga al� h�zott l�baira. Kiss� remeg� k�zzel nyitotta sz�t eddig csak laz�n �sszefogott haorij�t, majd engedte, hogy a ruhadarab lecs�sszon v�llair�l, �s csak a sarkain megakadva �lljon meg. Pillanatnyi sz�net ut�n sz�th�zta a hadajubanj�t (als� ing) �s akadozva de kibukkantak bel�le v�llai, majd annak b� ujjaib�l is kih�zta kezeit. Teste libab�r�s lett, ahogy k�zvetlen �rintkezett a friss barlangi leveg�vel.

Sesshoumaru k�zvetlen k�zelr�l csod�lhatta meg az iszonyatos t�p�s nyomot. A l�ny bal lapock�j�t�l indult eg�szen el jobboldalra majdhogynem a cs�p�csontig. L�tszott hogy t�bbsz�r heged�snek indult, majd felszakadt, fekete varra bor�tott sz�leit szinte mindenhol. A d�mon mag�ban elborzadt, hogyan tudott egy ilyen sebet haland� ember elviselni. R�ad�sul egy n�. Majdhogynem belegondolt milyen f�jdalmakat kellet ki�llnia, mik�zben egy sz�t sem sz�lt. Valahol m�lyen a f�rfi tudat�ban egy gondolat fogant meg: „Az �n hib�m”. 

Seya hallgat�zott, a n�ma csendben, �m f�l�ben dobol� v�re igen nehez�tette ezt. Finom �rint�s futott v�gig a nyak�n�l, a f�rfi elh�zta tincseit, majd �tdobta jobb v�ll�n. A n� is h�trany�lt, hogy az utols� akad�lyoz� sz�lakat is el�re h�zza, ezzel is takarva mez�telen test�t. Karjait maga mell� h�zta, �m h�tulr�l m�g �gy is sejteni lehetett a g�mb�ly� melleket jelz� l�gy domborulatot. A d�mon gyorsan a f�zetre terelte gondolatait, amint felfedezte ezt. Megemelte a t�lat, majd jobb mutat� �s k�z�ps� ujj�t belem�rtotta a m�g kiss� kellemetlen�l meleg k�s�s anyagba. Azt�n lerakta a cser�ped�nyt �s ballj�t a l�ny v�ll�ra, rakta, hogy annyira ne r�m�lj�n meg az �rint�st�l.

H�rtelen csapta meg orr�t az a j�l ismert illat. Vadvir�gok es��ztatta �des illata, mely befurakodott minden gondolatai k�z�. Ismeretlen, kellemes bizserget� �rz�st kiv�lva ezzel. Kicsit m�g k�zelebb hajolt, szinte �rezte, ahogy b�r�t egy l�thatatlan parf�mfelh� �rinti meg. D�bbenten kellett r�j�nnie ism�t az a v�gyakoz� �rz�s ker�tette hatalm�ba. K�v�nta ezt a n�t, �gy ahogy eddig m�g senkit sem. Sz�ntiszta fizikai vonzalom �rz�se, olyan er�sen hogy majdhogy nem elt�k�lt szil�rds�g�t is megd�nt�tte. A l�ny hangja riasztotta fel kalandoz� �br�ndjaib�l.

-         Sesshoumaru… - Seya hangja megremegett.

Meg�rezte, hogy a d�mon k�zelebb hajol hozz�, �s onnant�l �gy v�lte, mintha t�z �getn� b�r�t, pedig k�zben a hideg futkosott a h�t�n. B�tortalanul folytatta csak:

-         Ez �gy nem lesz j�… Val�sz�n�leg – valami�rt dadogni kezdett, ahogy folytatni akarta – val�sz�n�leg el fogok �julni. F�leg mivel nagyon f�radt vagyok. �s nem fogok tudni csendesen mert ett�l… - �jra megakadt, de m�r nem is volt sz�ks�ge r� hogy befejezze.

A f�rfi szabad kez�vel �tny�lt a v�lla felett, �s a t�le telhet� leggyeng�debben tenyer�t a l�ny sz�j�ra tapasztotta. A n� megad�an megfesz�tette h�t�t, mint egy ellentart�s v�gett, lehunyta szemeit �s v�rt a f�ld�nt�li k�nokra. Sesshoumaru f�jt egyet, majd hat�rozott mozdulattal a sebre kente a zsel�sed� gy�gy�rt. Pillanatokon bel�l �rezte, ahogy a l�ny teste g�rcs�sen megr�zk�dik, de nem t�r�d�tt vele. Ujjait �jra az ed�ny tartalm�ba m�rtotta, majd fojtatta. Bekente az eg�sz hossz�, gennyesed� sebet, mik�zben minden mozdulat�ra n�ma sikoly volt a v�lasz. Meg�rezte, ahogy a n� elveszti uralm�t f�jdalomt�l l�ngol� teste felett, �s m�g �pp id�ben ny�lt �rte. Jobbat nem tudv�n balra h�zta egy kicsit, �gy Seya lecs�szott sarkair�l �s bal fel�vel a mellette t�rdel� f�rfira d�lt.

Sok�ig �ltek �gy csendesen, �rezv�n az �get h�s �s b�r szag�t. Azt�n minden m�lni l�tszott, hamarosan kirajzol�dott a r�zsasz�nheged� vonal, mely az egykori v�g�st jelezte. A l�ny eszm�let�n�l volt, zih�lva kapott leveg� ut�n, amikor is Sesshoumaru elh�zta kez�t a sz�ja el�l. A zih�l�sb�l lassan fojtott zokog�s lett, melyet a ki�ml� k�nnyek s�s illata is al�t�masztott. Seyako v�llai r�ngat�ztak, ahogy pr�b�lta mag�ba fojtani h�pp�g�s�t. A f�rfi jobbj�val elh�zott a heged� sebt�l p�r k�sza hajsz�lat, �s �tdobva a l�ny v�ll�n alig �szrevehet�en megsim�tott a n� arc�t k�zben. Nedves volt. Erre a mozdulatra mintha csak m�g er�sebb zokog�s lett volna a v�lasz.

A d�monnagy�r nem tudta mit kezdjen most a karjaiban szenved� t�r�keny testtel. Valamit akart tenni, sz�nalomhoz hasonl� �rz�sek kavarogtak lelk�ben, �m ezek m�g is m�sak voltak. �szt�nei azt dikt�lt�k, tegyen valamit a l�ny keser� f�jdalma ellen. Nem akarta �gy l�tni, jobban szerette azt az er�s, talpraesett, magabiztos n�t, akit megismert Sey�ban. Habozva �rintette meg a l�ny selymes karj�t, majd �vatosan m�g jobban maga fel� ford�totta a r�zk�d� karcs� testet, �s gyeng�den �t�lelte.

Mag�ban sz�molta a m�sodperceket, mikor is csattan a k�vetkez� pofon. De valahol bel�l �gy �rezte, hogy meg�ri, ez�rt a jelent�ktelen kis fajdalom�rt kock�ztatni. K�ptelen volt m�shogy tekinteni a karj�ban tartott alakra, mint egy gy�ny�r�, megbabon�z�an vonz� n�re. �s ez rossz volt. F�leg mivel annyi f�le; t�rsadalmi, faji �s m�g egy�b k�l�nbs�gek is elv�lasztott�k �ket. Legf�bbk�nt Ayasiho Nobunaga.

Seyakot boldogs�g j�rta �t, ahogy meg�rezte az �lel�st. Cs�kkeni v�lte k�njait az er�s, �lel� karok k�z�tt. Ism�t ugyan az, az �rz�s, mint a t� partj�n, azon az est�n. Biztons�gban �rezte mag�t, mik�zben valami m�s, ismer�s, bizserget� �rz�s is �tj�rta test�t. Egy olyan �rz�s, amit nem lett volna szabad �reznie. Most nem t�r�d�tt ezzel, amennyire csak tudott a f�rfihez b�jt, hogy �rezze a d�mon test�nek kellemes meleg�t, a puha b�rt, az er�s izmokat. Mindent. R� sem eszm�lt arra, hogy mit csin�l, mikor m�r arc�t az er�s v�llakon nyugosztotta, �t�lelve a f�rfit. Nem akart megmozdulni, m�g is valami arra k�sztette, hogy besz�ljen:

-         M�rt csin�lod ezt? – suttogta bele a par�zsl� f�lhom�lyba.

-         Mit? – k�rdezett vissza a d�mon, pedig pontosan tudta mire gondol a l�ny.

-         M�rt j�tszol velem?

A k�rd�s annyira konkr�t �s �les volt, hogy egyszeriben mindketten megijedtek t�le.

- Nem j�tszok…

- Akkor meg mi ez az eg�sz? Egyik pillanatban mellettem vagy, �s bebizony�tod hogy… - Seyako megakadt.

- Hogy? – a youkait �rdekelte a v�lasz.

- Hogy nem olyan, vagy mint amilyennek mutatod magad. �s m�r nem tudsz nekem hazudni, m�r nem! Azok ut�n… - ism�t csend, melybe Sesshoumaru hangja sz�lt bele.

- Azok ut�n?

- Minden ut�n. �n elismerem hogy fontos vagy nekem! Kellemeset csal�dtam benned a megismerked�s�nk �ta. De k�zben azt hittem t�rsakk� v�ltunk. Egy�tt utazunk, k�z�s a c�lunk �s az �rdekeink. �m te m�g is lekezelsz, �s ahol csak tudod, hangoztatod a fels�bb rend�s�gedet! Pedig nem ez volt k�zt�nk…

Nem kapott v�laszt, csak mintha az �lel�s finomodott volna m�g simogat�bb�. Kicsit meglepetten �rezte, hogy amint a f�rfi lehajtja a fej�t, az �rintkezik az �v�vel, mintegy a sz�ke hajra fektetve arc�t. �gy m�g k�zelebb tudhatta mag�hoz a taiyoukait.

-         Nem �rted… �n nem akarok t�bbet, mint melletted lenni. Melletted lenni, mint egy bar�t… - v�g�l hozz� tette imm�ron csak saj�t mag�nak – Mert nem akarhatok m�st.

„Mint bar�t…” – ism�telte a kutyaszellem – „De ha nekem nem �gy kellesz, mint egy bar�t?” – m�lyet s�hajtott, majd ha m�g l�tezett m�g jobban �t�lelte a l�nyt, nem is t�r�dve azzal, hogy karjai lassan a fedetlen fels�testet teljesen bebarangolj�k. – „M�r b�nom, ami�rt olyan durva voltam veled. De nem tehetek m�st, ha t�vol akarlak tudni magamt�l, ha csak a c�lra akarok koncentr�lni. Egyszer majd meg�rted, nekem k�teless�gem van… �pp �gy ahogy neked esk�d. Nem lenne szabad megszegn�nk… de…” – a f�rfi bele sem gondolt, hogy a l�ny, ha akarat�n k�v�l is, de minden gondolat�t ismerte e pillanatban – „De m�r r�gen t�ll�pt�k azt a hat�rt…” 

„�s pont ez�rt f�j! Pont ez�rt kell megk�zdenem magammal ak�rh�nyszor mellettem vagy!” – hunyta le f�jdalmas k�k szemeit, a l�ny megnyugv�st keresve – „Ha nem tudn�m hogy cs�kolsz, ha nem tudn�m milyen az amikor Te �lelsz �t! Akkor minden m�s lenne… k�nnyebb lenne.” – Seya beleborzongott az eml�kbe. �jra meg �jra �t akarta �lni, de j�zan esze nem engedte. Tiltani akarta m�g az eml�kez�st is. 

A t�z lassan le�gett, �k m�g mindig ugyan �gy �ltek, az egyre hom�lyosod� barlangban. A l�ny m�r �rezte, ahogy minden tagja elzsibbad, mindene k�nny�v� v�lik. Az ut�hat�s elkezd�d�tt, �s imm�ron minden izma ellazult, �s ha akart volna sem tudott, volna megmozdulni. De neki pont j� volt �gy. Sesshoumaru t�rte meg a be�ll�, sokatmond� csendet.

- Tudsz mozogni?

Apr� fejr�z�s volt a v�lasz. Azt�n a l�ny nyak�t megfesz�tve feln�zett a f�rfira.

-         �s ez most rosszabb lesz. A seb a gerincemn�l volt, pontosan elhaladt a f�bb idegp�ly�k felett. Ahogy a kr�m felold�dott mindenem leb�nult. Sajn�lom, de ez m�g id�be fog telni.

-         B�ven van id�nk hajnalig.

Ism�t b�lint�s volt csup�n a v�lasz, majd a l�ny visszahajtotta a fej�t a d�mon v�ll�ra.

-         T�l sok gondot okozok neked…

-         Nem sz�m�t.

-         Az�rt �r�l�k hogy mellettem vagy. Sok mindent tanultam t�led.

-         T�lem? – Sesshoumaru meglep�d�tt. Vajon mit tanulhatott t�le egy haland� l�ny.

-         Igen. �s sok minden�rt h�l�val tartozok neked. T�bbek k�z�tt, az�rt mert elviselsz…

Egy kiss� gonosz sz�jg�rb�t�st kapott v�laszul, amit ugyan nem l�tott, de lelki szemei el�tt ott lebegett. 

-         Egy hisztis, neveletlen, bek�pzelt fruska voltam. De ez a Te hib�d is…

-         Lehet… - a f�rfi nagyot s�hajtott, majd lassan mozogni kezdett – ha tudsz, kapaszkodj egy kicsit.

Seya �lomneh�znek �rezte karjait, de az�rt nagy nehezen a f�rfi nyaka k�r� fonta �ket, teljesen elfelejtkezve melleinek takargat�s�r�l. Erre csak akkor j�tt r�, amikor Sesshoumaru m�r felemelve �t fel�llt. �gy n�zett ki a f�rfinek is felt�nt a k�l�n�s �rint�s, egy pillanatra len�zett a l�nyra, mik�zben arany tekintet�ben kaj�n f�ny villant. Tudta hogy most b�rmit is tenne a l�ny nem tudn� �t ism�t felpofozni. S�t, semmit sem tudna tenni ellene. �s ez mosolyt csalt ajkai k�r�, de gyorsan el is rejtette azt. Seyako t�relmesen lehunyta szemeit, nem volt abban a helyzetben, hogy ribilli�zzon. �s tal�n nem is akart.

A kutyaszellem megker�lte a kis t�bort�zet, majd a l�nyt lerakta a pr�mre, melyen eddig � pihent. M�r �ppen elengedte volna a n�t, de Seya nem engedte neki. K�v�ncsian f�rta tekintet�t az �ce�n k�k szemekbe, olyan k�zelr�l, hogy �rezte a n� tovasz�ll� l�legzet�t. K�nyszeredetten nagyot s�hajtott, kifejezv�n a lelk�ben d�l� harcot, v�g�l a l�ny megsz�lalt.

- Ne. El�bb, rakd r�m a fels�m. K�rlek…

Sesshoumaru ny�jt�zkodott egy kicsit majd, sz�pen fokozatosan t�volodva a l�ny test�t�l felh�zta r� a sz�tnyitott haorit. M�g egy darabig ki�lvezv�n a m�sik k�zels�g�t n�zt�k egym�st, azt�n a f�rfi fel�llt �s els�t�lt a t�hoz. Ny�lv�n azzal a c�llal, hogy gyorsan �s hat�rozottan t�r�lje el�z� gondolatait. Seya csak n�zett ut�na, a nyak�ig felh�zott ing al�l. �lmos f�radts�g �lte meg pill�it, mik magukt�l lecsuk�dtak.

Egyszer riadt csak fel, nem sokkal azut�n hogy elaludt, arra hogy a f�rfi visszat�r a hamvad� t�zh�z �jabb adag �gakkal. Pr�b�lkozva fordult az egyik oldal�ra, �s �r�m�re siker�lt is, hab�r a mozdulat lass� �s akadoz� volt. A szellem r�n�zett, mire a n� egy �s�t�st elnyomva suttogva megsz�lalt.

-         Ha akarsz…

Nem fejezte be a mondatot, a d�mon biccentett, mintha csak � rendelkezne gondolatolvas� k�pess�ggel. Ahogy v�gzett a t�bort�z fel�leszt�s�vel, Sesshoumaru haorija ut�n ny�lt, felh�zta de az obit nem k�t�tte vissza, csak hanyagul �sszeh�zta az ing k�t sz�l�t. N�m�n le�lt a l�ny mell�, �s n�zte a t�zet. Seya elmosolyodott, egyik kez�t kitolta a test�t fed� anyag al�l, �s meg�rintette vele a d�mon karj�t. M�r f�l�lomban volt, mikor halv�nyan �rezte, Sesshoumaru m�sik kez�t az �v�re helyezi. Azt�n m�r a gy�gyul�s m�ly �lm�ba mer�lt. 

Folytat�s k�vetkezik…