4. r�sz

Seyako k�s� reggel �bredt, imm�ron egyed�l. Ahogy kinyitotta szemeit arca egyb�l elkomorodott. Fel�lt, mik�zben l�zasan gondolt vissza az elm�lt �jjelre. Azt�n a puha meleg pr�mre n�zett.

-               Akkor nem �lom volt. – motyogta maga el�.

Nem akart de ism�telten visszaeml�kezett mindenre. A gondolatsor v�ge fel� d�bbenten kapta ujjait nyak�hoz. Nem akarta elhinni mi t�rt�nt. Tal�n a sors akart vagy csak a v�letlen hozta, �gy de a d�mon ugyanekkor jelent meg m�g�tte a f�k takar�s�ban. Sikeresen elkapta a Seya mozdulat�t, �s mivel a h�ta m�g�tt �llt, megengedhetett mag�nak egy kis mosolyt. De ez a kis mosoly, mely csak p�r pillanatra jelent meg ajaki k�r�l �gy t�nt el, mint amilyen h�rtelen j�tt. Arca komoly �s megszokott m�don �rzelem mentes volt, mire a l�nyhoz s�t�lt.

-               Mi lesz ma? – n�zett fel r� Seyako, amikor v�gre gondolataib�l mag�hoz t�rve �szre vette a szellemet.

-               V�runk.

-               M�g mindig? – s�hajtott nagyot a l�ny, �s kih�mozta mag�t puha takar�ja al�l.

-               Ne legy�l t�relmetlen. A k�vetkez� est�t m�r nem itt t�ltj�k.

A l�ny felkelt, eligaz�totta ruh�zat�t, h�tradobta k�cos f�rtjeit, majd a pr�met visszany�jtotta gazd�j�nak. Sesshoumaru egy biccent�ssel elfogadta �s felcsatolta v�rtj�hez.

- Elmehetek reggelit keresni? – k�rdezte p�r perc bizonytalan n�zel�d�s ut�n Seya.

- Azt csin�lsz amit akarsz. Ha j�l tudom… - Sesshoumaru a tegnapi nap eml�k�re hangs�lyozta ki az utols� mondatot.

Mag�ban m�r v�rta hogy v�r�s�dik el a l�ny, �s kezd el kiab�lni. Biztos volt benne hogy ezt a megjegyz�st nem �ssza meg k�nnyen. De eddig t�lont�l unalmasnak �rezte d�lel�ttj�t, ett�l legal�bb tal�n kicsit jobb kedvre der�l. Valami�rt �lvezte, ha felbosszantotta Seyakot. �s ez az �rz�s nagyon is k�lcs�n�s volt.

Seya nagy leveg�t vett, majd lehunyta pill�it. Sesshoumaru �gy gondolta ez csak hat�ssz�net, de t�vedett.

-               Mindenben igazad van. M�r �rtem. – a l�ny felemelte tekintet�t – Te arra m�sz amerre akarsz, meg tudod v�deni magad b�rmit�l. Viszont �n m�g nem uralom teljesen az er�imet, v�dtelen vagyok… Jelen esetben �r�ljek, annak hogy te vigy�zt�l r�m… De azt hiszem, ezt m�r megk�sz�ntem.

A n� elhallgatott, rezzen�stelen arccal figyelte, ahogy az arany szemek kiss� kikerekednek. Miut�n ki�vezte szavai, keltette hat�s�t, folytatta.

- Ha b�rmik�ppen meg tudom h�l�lni, mond, de addig is ne eml�keztess, k�rlek arra az �jszak�ra. Egyesekkel ellent�tben, �n nem �lveztem annyira!

M�g miel�tt a d�mon t�leshetett volna az els� megd�bben�sen, a l�ny els�t�lt a foly� fel�. Sesshoumaru elh�zta a sz�j�t, ahogy a t�volod� alak ut�n n�zett. Nem igaz�n tudta mire v�lni annak szavait. V�g�l �gy d�nt�tt k�s�bb megfejti.

Seya alig kezdett el hal�szni, h�rtelen furcsa l�nyek jelenl�t�t �rezte meg. M�g miel�tt jobban elgondolkodhatott volna a dolgon Sesshoumaru jelent meg m�g�tte. A f�rfi kitart�an a bor�s eget f�rk�szte. Ahogy teltek a percek lassan megjelent valami, kis fekete, egyre n�vekv� folt. Azt�n m�r a l�ny is l�tta mi az. Egy k�l�n�s k�tfej� s�rk�nylovon, egy z�ld kis d�monszer�s�g.

Bizalmatlanul tekintett h�tra, �m t�rsa arc�t a nyugtalans�g legkisebb jel�t sem �szlelte. �gy h�t kiv�rt. A s�rk�ny l� ereszkedni kezdett, �s alig p�r m�terre f�ldet �rt mellett�k. A nyeregb�l leugrott a z�ld szerzet. A l�nynak ekkor ny�lt alkalma el�sz�r megcsod�lnia a furcsa szerzetet. Az minden haboz�s n�lk�l Sesshoumaru el� rohant, de legal�bb k�tszer megbotlott test�n�l j�val nagyobb, k�tfej� botj�ban. Mikor azt�n sikeresen elbukd�csolt a d�monig, ott m�lyen meghajolt, majd hihetetlen �les, rekedtes hangj�n r�kezdett.

-               Sesshoumaru-sama! Nagyuram, h�reket hoztam a Sou’ung�r�l! H� szolg�d beutazta a f�l szigetet. Nagyuram l�ttam Inuyash�t is…

A n�v egy indulatos morran�st v�ltott ki a szellemb�l, �s a l�ny vizsg�l� pillant�s�t, a f�rfi szem�ben lobog� gy�l�let f�nye sem ker�lte el.

- Jaken. Besz�lj az Agyarakr�l.

- Igen is nagyuram! – b�logatott hevesen a szolga – A k�tfej� bot mindig ugyan arra vezetett, hol er�sen, hol halov�nyan. Valami�rt Edo tartom�nyban, ahol a Goshinboku �ll �s ahol… - a Jakennek nevezett d�monocska megakadt.

- Folytasd! – parancsolt r� ura.

Seya k�v�ncsian figyelte a z�ld kis l�nyt. Ink�bb a k�llem�re koncentr�lt, mint szavaira. El sem hitte, hogy ilyen l�nyek l�teznek. Z�ld b�r, barna haori. Nagy guvadt szemek, �s cs�rszer� sz�j.

-               A Goshinboku vonzza a Sz�ps�get, m�g a V�nember egy falu h�v�s�t k�veti. �gy vettem �szre Nagyuram.

-               Sz�val a Tetsusaiga �s a Sou’unga is �jra el�rhet�. – elm�lkedett a f�rfi, v�g�l �jra szolg�j�ra tekintett – �s a korcs? – k�rdezte penge �les hangs�llyal.

-               Val�sz�n�, Sesshoumaru nagy�r. – b�logatott Jaken, majd f�l�sen ura arc�ra pillantott – Inuyasha – sz�rte a rettegett sz�t lassan – Inuyasha alszik, Nagyuram.

-               Hogy �rted ezt? Hogy-hogy alszik az a k�ly�k?

-               Sesshoumaru-sama, �n csak p�r pletyk�t hallottam. Nagyuram rosszul gondolja, Inuyasha m�r nem k�ly�k.

A d�mon nem sz�lalt meg. Azon gondolkodott vajon h�ny �ve t�rt�ntek azok a gyal�zatos esem�nyek. Lassan kezdett r��bredni, hogy bizony m�r t�bb mint 185 �v eltelt apja hal�la �ta. Lassan k�t �vsz�zad siklott tova, � m�g is �gy �rezte csak egy p�r nap telt el. Jaken a hallgat�st b�tor�t�snak tekintette �s folytatta:

- Inuyasha �gy mondj�k 35 �ve a Goshinbokuhoz van szegezve, egy ny�lvessz�vel. A korcs beleszeretett egy haland� papn�be, m�g nem �gy v�gezte. A haland� n�p valami elt�nt Shikon gy�ngyr�l besz�l. Zavaros a dolog Nagyuram, nagyon zavaros. – brekegte fontoskodva Jaken.

- Sz�val a kis f�lv�r �gy d�nt�tt a sz�nalmas emberekhez h�z jobban. V�rhat� volt. Annak a sz�nalmas haland� szuk�nak a hib�ja minden… Soha nem �rdemelte meg, az a korcs, ap�nk v�r�t…

Sesshoumaru folytatta volna, ha nem lett volna k�nytelen kit�rni egy fic�nkol�, ny�lk�s hal el�l. Az �llat nem mag�t�l ker�lt a leveg�be, ez m�r abban a pillanatban nyilv�nval� volt sz�m�ra, amikor balra hajolva kit�rt az �llat r�pp�ly�j�j�b�l. Nem kellett hozz� sok logika hogy kital�lja, ki a kedves meglepet�s felad�ja.

Haragosan kapta tekintet� a v�zben �lldog�l� Seyako fel�, �m arcvon�sai hamarosan d�bbent� torzultak. Els� pillant�sra kital�lta, a l�ny tajt�kzik a d�ht�l.

-               Idefigyelj, te mindens�g legnagyobb EGO kir�lya! – Seya hangja halk volt �s meg megremegett. Ett�l Jaken f�l�sen ura m�g� somford�lt – Nem tudom mir�l, �s kir�l besz�lgettek, nem is tartozik r�m. Viszont mondt�l k�t olyan dolgot, amihez �gy �rzem nagyon is sok k�z�m van! – gyors leveg� v�tel - Mindig is sejtettem hogy megveted az embereket, ugyan �gy, mint a t�bbi nagyk�p�, bek�pzelt, fels�bbrend� szellem. De ne mer�szeld m�g egyszer ezt el�ttem hangoztatni! – a l�ny szem�ben fokr�l fokra kezdett egyre jobban lobogni a kis k�k l�ngocska – �s csak hogy tudd, semmivel sem vagy jobb a haland�kn�l, csak egy d�mon vagy a sok k�z�l, aki mindent meg tesz a hatalom�rt. Ez pedig undor�t�! Fel nem tudom fogni �sszel, hogy Aya hogyan mondhatott igent egy ilyen alaknak!

A v�laszra v�r� csendbe Jaken kotyogott bele, de ezt hamar meg is b�nta.

- Sesshoumaru nagy�r! Ki ez a haland� n�, hogy �gy mer besz�lni veled?

- Csend! – ki�ltott r� mind k�t f�l egyszerre, erre Jaken jobbnak l�tta Aun m�g�tt biztons�gosan elhelyezkedni.

- �r�l�k, hogy ilyen ny�ltan kimondtad, amit gondolsz. – l�pett k�zelebb egy l�p�st a szellem a l�nyhoz, fenyeget� hangsz�nre v�ltva – Eddig te vagy az els�, aki meg merte ezt tenni. Elismerem a b�tors�god, de valamit j�l jegyezz meg Seyako, a b�tors�g nem egyenl� a vakmer�s�ggel. �s �n a te helyzetedben nem mern�k ennyire vakmer� lenni… - �s h�t valljuk be az er�viszonyokat n�zve igen csak igaza volt a d�monnak.

Hosszan n�ztek farkasszemet, �s a l�ny t�rt meg el�sz�r. Dacosan elford�totta az arc�t, �s �gy sz�lalt meg, mintha a v�zhez besz�lne csak.

-               �n bolond meg m�r kezdtelek megkedvelni… azt hittem m�s vagy, mint a t�bbi… persze t�vedtem, elv�gre �n csak egy naiv, sz�nalmas haland� vagyok… Ugyan olyan vagy, mint az �sszes youkai, taiyoukai; �lvezetb�l gyilkolsz, megveted a n�lad gyeng�bbeket, csak a hatalomv�gy hajt. Legal�bb is mindent megteszel, hogy ez sug�rozzon bel�led. Azt hiszem, most csal�dtam benned, pedig m�r kezdtem feln�zni r�d… - Seya hangja a v�g�re ink�bb v�dl�, mint d�h�s volt.

A l�ny hirtelen fordult meg, �s minden sz� n�lk�l elindult a foly�parton. Nem n�zett h�tra, nem akarta l�tni a f�rfi s�rtetten ut�na tekint� szemeit. Keser�en �tkozta sors�t, ami�rt ilyen helyzetbe hozta. Ezerszeresen ad�sa volt a d�monnak, m�g is erk�lcsei nem engedt�k meg, hogy sz� n�lk�l t�rje ezt az eg�szet. �s ha nem is akart gondolni r�, de tudta a legjobban az f�jt neki ebben az eg�szben, hogy a t�bbi emberrel egy�tt, �t is megveti a szellem. Nem m�s a szem�ben, mint egy haland� szuka, pont ugyan olyan, mint annak a f�lszellemnek az anyja. Annak a hanyounak az anyja, aki val�sz�n�leg a nagy Sesshoumaru �ccse.

„Milyen ironikus a sors; Sesshoumarunak hanyou f�ltestv�re van.” – gondolta, azt�n m�g er�sebb iramban kezdett gyalogolni. Nem n�zett h�tra �gy is tudta hogy senki nem j�tt ut�na. Most nem is akarta magyar�zkodni, vagy vitatkozni. T�ls�gosan f�jtak a durva szavak fajt�j�r�l.

A l�ny alakja lassan t�nt el a foly� kanyarulat�ban, m�g teljesen el nem vesztett�k szemi, Sesshoumaru nem n�zett m�s merre. Akkor is csak h� szolg�j�nak hangja riasztotta fel �rv�nyl� gondolatai k�z�l:

- Sesshoumaru-sama… - kezdte Jaken f�l�sen, de azt�n a k�v�ncsis�g nagyobbnak bizonyult retteg�s�n�l – ha szabad tudnom, ki volt ez a haland�?

- Ayasiho test�re.

- Ayasiho Nobunaga? – faggat�zott tov�bb a d�monocska.

- Hai. Edob�l ker�lt a palot�ba, csel�dnek.

- T�nyleg, nagyuram. Mi t�rt�nt az Ed�i s�gunnal? Mert hogy…

- Halott. – jelentette be a d�mon.

- Sesshoumaru-sama, �s igaz miszerint, a Nyugati palot�ba… bet�rtek?

- Igaz. Ostoba haland�k. Ostoba, de meglep�en er�s haland�k…

- Nagyuram, elmondan�d mi t�rt�nt, am�g �n Jaken, h�s�ges szolg�d az Agyarakat kutattam? – a z�ld szellem el�sz�r meglapult, f�lt hogy b�ntet�st kap mer�sz k�r�s�rt, azt�n ahogy a d�mon elindult csal�dottan, de megnyugodott.

- Most nem.

Sesshoumaru elindult a m�r r�gen elt�nt l�ny nyomain, temp�s, m�g sem siet� l�teivel. Jaken halkan s�hajtott, majd eld�c�g�tt a b�k�sen legel�sz� s�rk�nyl�ig, �s kisebb nagyobb gy�zk�d�sek ut�n siker�lt �t is menetel�sre b�rnia. N�ha mag�ban morgott valamit, de eg�sz �ton nem sz�lt ur�hoz, �rezte, hogy Sesshoumaru nincsen j� kedv�be.

Seyako ahogy szaladtak a l�bai alatt a kilom�terek lassan lenyugodott. Azt�n m�r csak lassan, b�gyadtan, gondolataiba mer�lve s�t�lt a foly� partj�n. Azt sem tudta hova, vagy merre megy. �s azt f�leg nem tudta, mit fog kezdeni ezek ut�n. Menjen vissza Sesshoumaruhoz, huny�szkodjon meg, �s biztons�gban ugyan, de megt�rve �rje el �szakot. Vagy pedig menjen a saj�t feje ut�n, b�zzon saj�t kiforratlan k�pess�geibe, �s im�dkozzon szok�sos j�sszerencs�j��rt.

A nyomaszt�bbn�l nyomaszt�bb gondolatai k�z� sz�pen lassan �jra besziv�rgott a k�ts�gbe es�s. A k�ts�gbees�s a j�v� titkait�l. �s a legnagyobb k�ts�g, vajon mi lesz ha el�r �szakig? Nem l�tta az esem�nyeket mozgat� zsin�rok k�z�tt a vezet�t, de a sz�ve m�ly�n � is �rezte egy helyre h�znak a dolgok. M�g is k�ptelen volt belet�r�dni a tudatba, hogy az �szaki vezet�s�g �t is fel�ldozhat�nak tekintette, valamely nagy �s szent c�l �rdek�ben. �gy �rezte �jra olyan mag�nyos, mint amikor nagyn�nje meghalt a j�rv�nyban. M�r �ppen kezdte mag�t �tadni az �nsajn�latnak, amikor is megpillantotta maga el�tt a hidat.

Merengve �llt meg. Olyan m�s volt minden �gy nappali f�nnyel. Lassan s�t�lt el, eg�szen a pill�rekig, �s len�zett a selymes z�ld f�re, ahol nem is olyan r�gen gondolataiba m�lyedve megpihent. Azt�n tekintete a poros �tra t�ved, �s szemei szinte l�tni v�lt�k a nagy v�r�s foltokat. Elsz�rnyedt, �gy �rezte az � b�ne, hogy itt 15 er�s f�rfi �let�t vesztette. Ha nem t�mad r�juk, ha Sesshoumaru nem v�gzi ki �ket bossz�b�l…

Elhessegette mag�t�l ezeket, a gondolatokat, �s �let�ben el�sz�r r�l�pett a nagy k�h�dra, melyen �thaladva ki�r a Nyugat fennhat�s�ga al�l. Hab�r ez csak formalit�s, tudta, hogyha Sesshoumaru �gy akarja, ak�r perceken bel�l utol�rheti. Ha f�tyolosan is de r�mlett neki az utaz�s, amikor a d�mon visszavitte �t innen a palot�hoz. Az alaktalan k�nnyed rep�l�s, ahogy gyorsabban sz�lnak a sz�ln�l.

M�rgesen vette �szre, hogy �jra elkalandoztak gondolatai, �s m�r vagy j� 200 m�terre volt a h�d �szakkeleti oldal�t�l. Hangosat s�hajtott, �s feln�zett a felh�s �gre. De nem volt kedve k�zdeni �br�ndjai ellen, gondolatban t�vol j�rva haladt az �ton, eg�sz nap.

D�lben egy r�vid kis id�re meg�llt, m�r nagyon k�nozta az �hs�g, mivel a reggelij�nek sz�nt hallal megdob�lt a d�mont. �gy azt�n szam�ca ut�n kutatva bej�rt egy kisebb mez�t, majd pedig legnagyobb �r�m�re m�heket tal�lt. �sszefutott a ny�l ajkai k�z�tt, ahogy az �nycsikland� l�pes m�zre gondolt. Gyorsan �sszeszedett egy kis sz�raz f�vet, gallyakat �s kisebb keresg�l�s ut�n tal�lt is k�t megfelel� k�vet hogy szikr�t pattintson. Mikor azt�n a kis m�glya l�ngra gy�lt, �sszeh�zta szemeit �s felemelte a t�zecsk�t. Sz�pen beir�ny�tott az od�ba, ahonnan r�m�lten rajzottak kifel� a m�hek.

Seya biztos t�volba h�tr�lt, majd elengedte tudat�val a hamvad� �gacsk�kat, �s a l�pes m�zre koncentr�lt. Negyed �ra sem telt bele m�r a ragacsos aranys�rga anyagot majszolva folytatta �tj�t. Lassan kora est�re fordult az id�, �s ahogy az �des csemege elfogyott, �gy fogyott az � kedve is. Egy helyen meg �llt lemosta kez�t �s arc�t, azt�n egyre bizonytalanabbul de folytatta �tj�t. M�r r� esteledett de Sesshoumarunak m�g csak a k�zels�g�t sem �rezte.

Hagyj�n hogy mag�nyos volt, de egyre jobban kezdett hi�ny �rzete lenni. �s furcsa m�don bizonytalan lett �nmag�ban. M�g nem volt benne biztos de a tegnapi �jjel sorsd�nt�nek bizonyult, abb�l a szempontb�l, hogy megm�rje mag�t. �s a m�rce csup�n annyit mutatott, hogy � sem m�sabb egy haland� n�n�l, csup�n vannak rejtett k�pess�gei. De ak�r egy olyan helyzetben m�r teljesen v�dtelen. �s ez a tudat sehogy sem t�lt�tte el el�gedetts�ggel, ismeretlen f�lelemmel vonta k�rbe lelk�t.

Bes�t�tedett, �gy k�nytelen volt meg�llni. Gyorsan �jszak�z� hely ut�n kellett n�zni, �s szerencs�j�re tal�lt is egy alkalmas pihen� helyet. Hatalmas, majdhogynem �gig �r� feny�fa, egy nagyobbacska tiszt�s k�zep�n. A fa t�rzse sima �s v�r�ses barna volt, alj�t v�r�s sz�nyegk�nt lept�k el a lehullott, sz�rad� t�levelek, m�g az �gakon kis z�ld csom�kban halv�nyz�lden n�ztek al� lehullott t�rsaikra. A l�ny �gy m�r puha fekhelyet �s fed�lszer� dolgot is tal�lt egyszerre. A fa ki�ll�, nagy gy�kereinek egyik g�dr�be vackolta be mag�t, felh�zta t�rdeit maga mell�, �s lehunyta szemeit. De ez m�r nem olyan alv�s volt, mint a m�lt �jjeli. Most m�r minden idegsz�la pattan�sig volt fesz�lve.

Folytat�s k�vetkezik…