XIV.   Pihenés

„Fényes pici pontok. Olyanok, mint a csillagok. De furi. Hol vagyok?” – gondolta Mido, és megpróbált felülni. Nehezen ment. Testét egy elég nehéz fehér prém takarta be. A csillagok és a dagadó hold, fényesen ragyogtak az égen. A lány körbenézett, de nem nagyon tudta mozgatni a nyakát, valószínűleg elfeküdte. Aztán nagy nehezen jobbra pillantott, és a fák között meglátott egy pislákoló tábortüzet. A tűz mellett úgy látta mintha emberek ülnének. Midayoi felállt, és megpróbált feléjük indulni. Képtelen volt gondolkodni, és az emlékek is csigalassúsággal tértek vissza csak memóriájába. Botladozva és tántorogva haladt, és csak nem akarta elérni a kis csapatot. Aztán valaki megfogta a kezét. Mido megijedt és sikítani akart, de nem tudott. Aztán meglátta a karmokat a kézen, majd a fehér kimonó mintáját. Sesshoumaru állt mellette.

Szemét összehúzva vizsgálta a lányt. Aztán másik kezét annak homlokára tette, majd megrázta a fejét.

-         Hogy vagy? – kérdezte a lánytól.

-         Hát nem túl jól. Nagyon melegem van. És nagyon szomjas vagyok. - válaszolta Mido lassan és nagyon dadogósan.

-         Nem tudom hogy lázas vagy-e, vagy Kagome gyógyteája vitte fel újra a tested hőmérsékletét.

-         Mért hol vagyok? És mi történt? – kérdezte Mido dülöngélve.

-         Ez így nem lesz jó! – válaszolta Sessh és ölbe kapta a lányt.

Belépett a tábortűz fénykörében, ahol Inuyasha és barátai beszélgettek. A lányok egyből felpattantak, amikor megpillantották Midot a démon kezében,

-         Mi van vele? – kérdezte Kagome.

-         Még mindig lázas? – fűzte tovább Sango.

-         Az. Gyertek velem. – szólta Sessh és elindult a fák között.

Hamarosan egy tó partjára értek. A lányok értetlenkedve álltak a démon mellet. Az lerakta a fűbe a lányt, aki felült, de nagyon szédült.

-         A tó vize hideg. Fürdessétek meg! – nézett a lányokra, majd hátat fordított nekik és visszaindult.

Hosszú hófehér, csillogó haja lassan himbálózott a gazdája után. Aztán Sesshoumaru visszanézett:

-         Ha nem tudnátok visszahozni, szóljatok! – azzal eltűnt a fák között.

-         Ilyen kor is milyen hűvös! – rázta meg a fejét Sango.

-         Pedig aggódik Midayoiért! – válaszolta Kagome.

-         Hé! Valaki felvilágosítana, mi történik itt? – kérdezte, az említette ingerülten – Csak, mert egy büdös kukkot nem értek ebből az egészből!

-         Mindjárt. Csak vetkőzz le! Aztán irány a tó hogy levigye a lázad! – válaszolta Kagome, majd a barátnőjére nézett – Sango, visszamennél törölközőkért?

-         Persze, sietek! – válaszolta szellemirtó és gyors léptekkel visszaindult.

A két lány egymásra nézett, és Mido erőtlenül elmosolyodott. Kagome, hozzá lépett, és felsegítette, majd segített a lánynak a cipőt lehúzni és levetkőzni. Mire Sango visszaért, már Mido nyakig a hideg vízben remegett. Kagome egy sziklán csücsült és halkan beszélgettek:

- Szóval miután elájultál, Sesshoumaru nagyon ideges lett!

- Szerintem megijedt hogy valami bajod esett! – szólt közbe Sango.

- Pontosan! Aztán Inuyashával rátámadtak Kagevarára. De tiszta idióták voltak! – folytatta Kagome.

- Bizony! Közben a két lökött egymás ellen is küzdött, nem tudták eldönteni melyikkőjük ölje meg azt a nagy macskát.

- Az meg naná, csak támadta mind a kettőt. Aztán Inuyasha bevetette a Kaze no Kizu-t, de semmit nem hatott. Persze mi csak néztünk! – vette át a mesélés fonalát Sango.

- De még hogy! Főleg amikor Sesshoumaru Syouryuuha-ja sem használt, sőt Kagevara visszakézből úgy képen törölte Sesshoumarut hogy majdnem kiestem a ház mögül, ami mögé elbújtam! – folytatta Kagome.

- Lányok! Kijöhetek, mert már lefagytak a lábaim! – vacogott közbe Mido a hideg vízből.

- Ússz egyet, aztán majd tovább meséljük, de – fogta meg a lány homlokát Kagome – még legalább 5 perced vissza van. Habár kezd lemenni a lázad.

- Oké… - vacogta a lány és egy nagy kört úszott a hideg vízben. Aztán visszaült a helyére. – Folytassátok!

- Rendben. Na szóval a te kedves Sesshoumarud olyan nyaklevest kapott, mint még eddigi párszáz éves élete alatt soha. – folytatta Kagome.

- Hogy mennyi? – akadt meg a cérna Midonál.

- Mi mennyi? – kérdezte Sango értetlenül Kagoméra nézve.

- Mennyi idős Sesshoumaru?

- Nem t’o’m! – húzta meg Kag a vállát – Szerintem 4 és 5 száz között lehet.

- Nem annál azért fiatalabb. Hát 300 éves volt, amikor Inuyasha született. Az majd 100 éve volt. – húzta fel a szemöldökét a szellemíró lány.

- Te atya úr isten! – nyögte elhalóan Midayoi a vízben szószerinti hüledezés közben.

- Mi van? – néztek rá a lányok értelmetlenül.

- Hát az a nagy helyzet hogy Sessht max. 20-25-nek Inuyashát meg erős jóindulattal 17-nek néztem.

- Hát, ja. Így van ezzel az ember. Külsőre úgy is néznek ki. Csak tudod mind a ketten démonok, vagy legalább részben. – válaszolta közömbösen Sango.

- És az, mit fed? Mennyi a maximum életkoruk? – kérdezte Mido teljesen kiábrándulva.

- Lövésem sincsen! – húzta meg a vállát Kagome.

- Máskor sem szokott lenni! – röhögött fel hangosan Sango és legurult a sziklácskáról, amin ült.

- Sango! De te sem voltál gyenge az „együtt halunk meg” - gel! – bosszankodott Kagome ingerülten.

- Ti meg mi a fészkes búbánatról beszéltek? – nézett teljesen szánalmasan Mido a két lányra.

- Hosszú! Majd egyszer máskor elmeséljük! A lényeg, hogy Sessh várható életkora a 3000 év körül van. Inuyashának csak a fele olyan 1500 év jósolható. De persze fenn áll a veszélye hogy holnap mind a kettőt megölik. – válaszolta Sango.

- Ez nagyon bíztató! Szóval akkor én úgy 2000-2200 évet élhetek a démoni formámban, ha ki nem csinálnak idő előtt! De nekem eszem ágában sincsen annyit élni. Már a 200 év durva! – Mido teljesen kizakkant ettől a hírtől.

- Majd megszokod, ha ebben a világban élsz. De térjünk vissza a témához, mert hamarosan vissza kéne indulnunk.

- Aha. – felelte tömören a lány.

- Na mindegy. A lényeg az, hogy Sesshoumaru idegbajt kapott, és nagyon úgy nézett ki hogy átváltozik, és az összes közelben levő élőlényt megismertet az agyaraival. Csak hogy változás közben a Tenseiga lüktetni kezdett az oldalán, és ő abba hagyta az alakulást.

- Ja, tudom, ha a kardja nem akarja, nem tud átváltozni. – nyugtázta Mido.

- Értem. Szóval ő kihúzta a Mennyek Kardját, aminek a pengéje kéken világított és szépen elegánsan kettévágta Kagevarát. Az meg csak röhögött, egészen addig, amíg életre nem keltek a segítői, mert hogy Sesshoumaru feltámasztotta a lelküket. Itta aztán ő angolosan távozott, és még hátra vakkantotta Inuyashának hogy ne csak, bámuljon, hanem végezzen már egy kis takarítást. Inu szépen felszabdalta a Szélbordával az amúgy csontból és páncélból álló macskát, aztán eljöttünk. Sessh idehozott téged, mi meg úgy gondoltuk a közelben táborozunk le. – zárta le a mesét Kagome.

- Értem. Azért köszi lányok a törődést! – mászott ki a vízből Mido.

Teste libabőrös és enyhén kékeslila árnyalatú volt. Jól átdörzsölte magát az egyik törölközővel, aztán felöltözött. Szó mi szó, sokkal jobban érezte magát. Már a feje sem fájt, tudott menni, gondolkodni és erősnek érezte magát. Nagyot ásított és a lányokra nézett:

-         Menyünk, mert éhen halok, vagy elalszok! – azzal elindult.

Ezzel egy időben egy fehéren derengő árnyék is elindult vissza a táborhely felé. Ott aztán a halkan beszélgető Inuyasháékat kikerülte, és leült egy távolabbi fa tövébe. Mellette Aun Jaken és Rin aludt. A fehér prém még mindig a földön feküdt, ahol Mido hagyta.

Közben a lányok is visszaértek és Kagome egy nagy adag instant kaját melegítetett Midonak, és a folyton éhes Inuyashának. A lány szó nélkül belekapaszkodott a két evőpálcikába és habzsolni kezdet az ételt. A két alak halk csácsogása hallatszott csak az egész erdőben, mert a többiek némán figyelték a két mohó falatozott. Mido saját magát is meglepte a három repetázással, de olyan éhes volt, mint még soha.

Aztán végeztek és Mido megköszönte a finomételt. Elmesélte hogy ő nem szokott ennyit enni, de már több mint 24 órája nem látott egy falatot sem. Aztán mindenkivel beszélgetett egy keveset, közben pedig Kirarát simogatta. A kis macska eljátszott Mido ölében, a lány pedig hol csiklandozta, hol a farkát csípte meg, de volt hogy a kis állat nyakát simogatta. Kirara hálásan dorombolt. Aztán már éjfél is elmúlt és mindenki elálmosodott. Mido felállt és jó éjszakát kívánt mindenkinek. De valahogy furcsállta Kagome és Sango hírtelen jött alvási rohamát, mert a két lány pillanatok alatt lefeküdt, sőt a fiukkal is idegesen kiabáltak hogy menjenek már aludni. Persze Miroku felajánlotta, hogy esetleg Mido velük aludhatna, de a 3 lány egyöntetűleg elvetette az ötletet.

Aztán Mido végre elindult Sessh és kis csapata pár méterrel arrébbi pihenőhelye felé. A démon a fák közt a csillagokat nézte. Jaken és Rin már mélyen aludtak, Aun szintén. Felőlük akár ágyúzhattak is volna. Mido megállt a bokrok között és nézte a démont. Hosszan, minden egyes porcikáján elidőztetve pillantását. „Milyen tökéletes!” – gondolta. Aztán a démon felállt és ránézett. A hideg sárga szemek fényesen csillogtak az éjszakában. Csak nézték egy mást, nem mozdultak, aztán Sesshoumaru törte meg a csendet:

-          Pihenned kéne. Nagyon túlerőltetted magad. Még nem vagy felkészülve.

-          Tudom. – felelte a lány és közelebb lépett.

Aztán lassan a kezét a démon arcéra tette, oda ahol Kagevara karmai lecsaptak. A seb már régösszezárult, de csúnya és hosszú volt. Keresztül húzódott a két méregcsíkon is, ahol is a seben még a heg zölden fénylett. A férfi megfogta az arcára simuló kis női kezet:

-          Holnapra már nyoma sem lesz.