XI.          V�ndorl�s

Midayoi h�trany�lt a tegez�be, �s egy nyilat illesztett az �j�ra. „Ha meg�ll�tom annak a valaminek, az aur�j�nak az �rv�nyl�s�t, tal�n l�that� lesz!” Megfesz�tette a h�rt, �s c�lzott. A ny�lvessz� s�v�tve rep�lt el�re, majd felvette a k�k f�nycs�v�t �s egyenesen a fekete �rv�nyl� aur�ba csap�dott. Az felord�tott �s a k�vetkez� pillanatban m�r, egy p�nc�los, hatalmas macska szellemszer�s�g v�ll�b�l �llt ki a ny�lvessz�. A szellemkutya felh�rd�lt, �m a macska megsz�lalt:

-         Sesshoumaru! M�g mindig vannak seg�t�id? Pedig a helyedben nem b�zn�k meg m�r senkiben.

-         Midayoi! T�njetek innen! Azonnal! – h�r�gte a feh�r kutya.

-         Mi a sz�sz? Csak nem agg�dsz �rt�k Sesshoumaru? – k�rdezte a d�mon.

-         Neked az legyen mindegy, Kagevara! K�v�ncsi vagyok hogyan kelt�l �letre!

Ek�zben Mido�k m�g mindig a csatat�r felett lebegtek. Azt�n a l�ny �szbekapott �s megeresztette Aun kant�rj�t.

-         Gyer�nk Aun t�nj�nk innen! – ki�ltotta, de m�g mindig a k�t alakot n�zte.

-         Hova siettek? – k�rdezte a macska, majd az erd� fel� pillantott, ami nagy hiba volt, m�g a mondat�t sem tudta befejezni – Ut�nuk fi�…

A hatalmas d�monkutya el�re lend�lt �s elkapta a macska tork�t, r�harapott, majd a f�k k�z� haj�totta. �m az erd�b�l �les ugr�sokkal macsk�k k�zeledtek az egyre messzebb jut� Mido �s kis csapat fel�. A l�ny felh�zta a v�d�pajzsot �gy rem�nytelen volt minden egyes t�mad�s. Nem �rtette milyen l�nyek ezek, mert hol t�z�rv�ny z�gott el mellett�k, hol vill�mok cik�zt�k k�rbe �ket, de nem tudtak k�rt tenni Rin�kben. Egyre jobban lemaradtak �ld�z�ik, a kis csapat szeme el�tt pedig a t�volban megjelent a szenthegy k�rvonala. Aun lelass�tott �s ereszkedni kezdett. Egy barlang el�tt tette le az utasait. Mido rendk�v�l ideges volt. Sesshoumaru jelent�s t�ler�vel k�zdhet, ha az �ket �ld�z�k is visszat�rnek. K�ptelen volt megmaradni a barlangban. Mindenkit kiv�ve Aunt beparancsolt a barlangba, �s el�h�zott egy ny�lvessz�t. A bej�ratn�l a szikl�ba l�tte, a szok�sos k�k f�ny mellett. Azt�n kez�t a ny�l ki�ll� �l�re tette, hogy az fels�rtse az ujj�t. P�r csepp v�rt csepegtetett a f�ldre a barlang bej�rat�nak m�sik oldal�ig, majd im�dkozni kezdett. A v�rcseppek felragyogtak, Mido egy �jabb nyilat vett el� azt is a falba l�tte. Abban a percben felragyogott a v�r�s v�d�pajzs. A n�m�n figyel� Jakenhez �s Rinhez fordult:

- Ti ki tudtok j�nni, �s be is tudtok ut�na menni, de rajtatok k�v�l senki m�s. Ne hagyj�tok el a barlangot, ott biztons�gban vagytok! Aunt visszak�ld�m hogy vigy�zzon r�tok, �n pedig seg�tek Sesshnek.

A l�ny a s�rk�nyl� nyerg�be pattant �s elt�ntek a k�k �gen. Mido min�l k�zelebb �rtek a csata helysz�n�hez, ann�l jobban f�lt mit tal�l ott. A leveg� megtelt v�rszaggal, �s �rezte benne Sesshoumaru v�r�nek k�l�n�s illat�t is. A leveg�be m�g perzselt sz�r, �gett fa �s hull�k szaga vegy�lt. Azt�n a patak f�l� �rtek. A vize v�r�sen csillogott a sok kifolyt v�rt�l. Sessh egy nagy k�r k�zep�n morgott. Eredetileg h�feh�r bund�ja csatakos �s v�res volt. K�r�l�tte, vagy 30 macska �lettelen teteme fek�dt, de m�g mindig rengeteg volt a f�k k�z�tt. Mido �gy �rezte, mintha egy hadseregnyi d�mon szag�t �rezn�. �s nem t�vedett. Undorodott ett�l a t�m�ny b�zt�l, �gyhogy Aun h�t�r�l az erd� egyik legzs�foltabb pontj�ra c�lzott majd l�tt. A ny�l letarolta az �sszes a f�k m�g�tt rejt�z� macsk�t. A l�ny �jra l�tt, de k�zben leki�ltott a lent �ll�knak:

- Egy hadseregnyien egy ellen?  Nagyon f�lhettek Sesshoumarut�l ha csak �gy mert�tek idetolni a pof�tokat. – kiab�lta a f�jtat�, morg� macsk�knak.

Sesshoumaru, viszont m�rgesen �sszeh�zta a szemeit, nem n�zett a csatat�r felett k�r�z� Aunra �s utas�ra, de morogva v�laszolt a l�nynak:

-         Nem megmondtam hogy meny fedez�kbe? – k�rdezte.

-         Felejtsd el, ha harcolsz melletted a helyem!

�m abban a pillanatban a macsk�k vezet�je a l�ny ellen indult. Intett alattval�inak �s egy t�zcs�va h�zott el a s�rk�nyl� mellet. Mido felvonta a v�d�pajzsot, de Aun hirtelen kiker�l� man�vere miatt kics�szott a nyeregb�l �s lefele kezdett zuhanni. Ebben a pillanatban a feh�r kutya elr�gta mag�t a talajt�l �s a l�ny al� ugrott. Mido huppanva csusszant a feh�r bund�ban kapaszkodva a kutya nyak�ba. Fel�lt �s er�sen kapaszkodott a d�s sz�rzetbe.

-         Ez�rt m�g sz�molunk! – morogta Sessh. – De legal�bb hasznos�tsd magad!

-         �rtettem f�n�k! – felelte katon�san Mido �s felh�zta a v�d�pajzsot.

�d�z csata kezd�d�tt. Mido szorosan a feh�r bund�hoz lapult, nem akarat l�tni, ahogy az ellenfelek puszt�n nyers er�vel k�zdenek egym�ssal. Hallotta a kutya morg�s�t, a macsk�k f�jtat�s�t, �s egy id� ut�n �rezte, hogy Sesshoumaru j�r�sa bizonytalanodik. Ha nem is szerezett az �ta �j sebeket, a r�giekb�l rengeteg v�rt vesztett �s egyre nagyobb f�jdalommal j�rt neki a mozg�s. Azt�n egyszer m�r rosszul fogott talajt, �s elter�lt a f�ld�n. Lihegve pr�b�lt felt�p�szkodni, de nem ment neki. Mido az es�st k�vet�en lepottyant a szellemkutya h�t�r�l. A d�mon macsk�k m�g mindig rengetegen voltak, �s d�h�sen, f�jtatva �llt�k k�rbe a kuty�t. Midoval nem is t�r�dtek.

A l�ny talpra ugrott, h�tra ny�lt a tegez�be c�lzott majd l�tt. A k�r egy r�sz�t letarolta, �m az elhullottak hely�re �jak �rkeztek. Mido l�tta ez �gy nem lesz j�. �jabb ny�lt l�tt ki �m alig hagyta el a h�rt a vesz� � m�r fut�snak eredt. Miel�tt a k�r �jra bez�rulhatott volna � m�r az oldal�n fekv� kutyad�mon mellet �llt. Sessh rettent�en zih�lt, �s sz�p piros v�re nagy pocsoly�kat t�lt�tt fel.

- Mido! Takarodj innen! Nem kell itt meghalnod! – h�r�gte.

- Felejtsd el! Ezek a r�hes macsk�k megemlegetik, azt hogy esz�kbe jutott r�nk t�madni!

- Nem! Menny innen! Ez egy �si h�bor�! Ne avatkozz bele! Ez csak a csal�domra �s a p�rduc t�rzsre tartozik!

- �n pedig szeretn�m meg�lni, hogy a csal�dodba tartozzak, �gyhogy szedd �ssze magad, v�ltozz vissza, hogy a Tenseiga megv�djen, �s hogy kisebb helyet foglalj �s figyelj.

Sesshoumaru nem akart engedelmeskedni, de m�r t�l gyenge volt hogy megtartsa az alakj�t. Mido felemelte a v�d� pajzs�t. A macska d�monok h�tr�ltak, majd utat nyitottak vezet�j�knek. Mido valami furcs�t �rzett, majd megpillantotta mit �szlelt. A d�mon teste t�bb helyen r�zsasz�n f�nnyel vil�g�tottak. „Ez olyan. Teljesen olyan, mintha a szent �kk� szil�nkjai lenn�nek! De hiszen �n m�g soha nem vettem �szre egyet sem! Sz�val ilyet is tudott Midoriko!” – gondolta Midayoi �mulva. A macska k�zben k�zelebb j�tt.

-         Ne is er�lk�dj kis l�ny! Elkaptam ezt a bolhaf�szek kuty�t, m�r az �n pr�d�m!

-         Persze azt�n bele�r a kezed a bilibe �s fel�bredsz! Felejtsd el cicus! Vagy tudod mit, pr�b�lj meg a k�zel�be j�nni! – kiab�lta vissza d�h�sen a l�ny, �s a v�d�pajzs m�g jobban feler�s�d�tt k�r�l�tt�k.

S�rtett�k a d�mon szavai, �s egyre idegesebb lett. „M�g hogy bolha f�szek? Majd adok �n olyat ennek a szemtelen cilamil�nak hogy csak dorombolni, tud a v�g�re!” – gondolta Mido.

-         Te szemtelen kis liba! Azt hiszem j�l el, fogok j�tszani veled! Az er�m akkora, hogy azt te fel sem tudod fogni! – v�laszolta a d�mon �s alakja fell�ngolt, fekete t�zzel. Az �kk�szil�nkok feket�n csillogtak a sz�ve hely�n.

-         Egy kis turb� �kk� hozz�ad�s�val is csak egy ny�vog� sz�rgomb�c vagy! – vigyorgott a l�ny.

Az volt a c�lja, hogy az er�t�r k�zel�be csalogassa a macsk�t, azt�n nemes egyszer�s�ggel megtisztul, ahogy hozz� �r. De Kagevar�nak is volt annyi esze hogy meg�rezze, nem v�letlen csillog ott a v�r�s v�d�pajzs. �m �gy gondolta egy pr�b�lkoz�st meg�r, �s harcosainak intett:

-         Kapj�tok el!

-         �n sz�ltam! – vonta meg a v�ll�t, ahogy az �v�ltve porr� v�l� macsk�kat n�zte.

-         Kihozol a sodromb�l! – sziszegte Kagevara, el�re l�pett �s a kez�ben tartott l�ndzs�t forgatni kezdte a feje f�l�tt, majd a f�ld fel� v�gott vele.

Midot valami k�zzel nem foghat� reng�shull�mokhoz hasonl�t �rzett, a mik led�ntik a l�b�r�l. A leveg� vibr�lt �s hull�mzott, � sz�d�lt �s rosszul lett. A f�lei s�poltak k�ptelen volt koncentr�lni. A v�d�pajzs megsz�nt. Sesshoumaru pr�b�lt felt�p�szkodni, de a test�t bor�t� sebek �jra felszakadtak, �m � m�g is fel�llt. Midayoi is pr�b�lt l�bra �llni, de �gy �rezte, megbolondul az er�s f�jdalomt�l, ami a fej�be nyilallt. Nehezen, de talpra �llt �s Sesshoumaru mell� botork�lt. A k�t d�mon egym�snak t�maszkodott. A l�ny szem�b�l potyogtak a k�nnyek a f�jdalomt�l, de halkan megsz�lalt:

-         Sajn�lom, k�ptelen vagyok gondolkozni! – suttogta.

-         M�rt avatkozt�l bele! Nem akarom, hogy itt halj meg velem! – ny�gte vissza a d�mon, �m a sz�j�b�l v�kony cs�kban sziv�rgott a v�r.

-         Fek�dj vissza! Nem �rdekel a f�jdalom, de nem engedem, hogy meghalj, hallod Sesshoumaru! – suttogta Midayoi de t�rdre esett.

„Ki kell z�rnom a f�jdalmat az elm�mb�l! Gyer�nk Mido! Meg tudod csin�lni! Ha mi most itt meghalunk Rin�k v�dtelenek lesznek! Musz�j tennem valamit! De mit?” A l�t�sa elhom�lyosult, de m�g mintha a leveg�ben k�zeled� alakokat l�tott volna. Egy nagy piros folt, azt�n valami hatalmas energi�t �rzett. S�rga sz�lbord�k cik�ztak el mellette. Majd megl�tta elz�gni maga mellett a r�zsasz�n f�nnyel t�nd�kl� tiszt�t� vessz�t. Azt�n eszm�let�t vesztette.

Abban a pillanatban �rt a l�nyhoz Kagome. Leugrott Kirara h�t�r�l �s Mido mell� t�rdelt. K�r�l�tt�k �d�z csata folyt. A hadseregnyi macska, valamint a minden erej�kkel harcol� Miroku, Sango �s Inuyasha k�zt. Inuyasha csak csapkodott a Tessaig�val, nyom�ban mindenhol felragyogtak a sz�lbord�k. Miroku �s Sango elszakadtak egym�st�l, csak Kagome �s Kirara volt m�g egy�tt, k�z�s er�vel v�dve Midayoit. Sango egyszer csak megpillantott egy feh�r v�rben tocsog� testet a f�ld�n. Odarohant �s r�m�lten l�tta hogy a test gazd�ja nem m�s min Sesshoumaru. A szellemirt� l�ny h�siesen v�dte a magatehetetlen d�mont, �s pr�b�lt arra koncentr�lni, hogy ha most elbukik Mido bizonyosan, bele�r�l a f�jdalomba. Ek�zben Kagevara h�rtelen felt�nt a Kagome Kirara p�ros mellett. A szerencs�tlen Kirar�t egy suhint�ssal harck�ptelenn� tette. Azt�n a r�m�lt Kagom�ra n�zett, �s fel� hegyezte a l�ndzs�j�t:

-         Sz�val a m�sik fatty� is megtisztelt minket a jelenl�t�vel! Te vagy annak a korcs Inuyash�nak bar�tn�je igaz? – k�rdezte g�nyosan.

Kagome v�laszolni sem mert, a d�mon suhintott, � becsukta a szem�t �s a k�vetkez� pillanatban hi�ba is v�rta a hal�lt nem �rzett semmit, de csukott szemh�ja m�g�l is �szrevette a h�rtelen vil�goss�got. Kinyitott a szemeit �s az eszm�letlennek hitt Midot l�tta maga ell�tt. A l�ny visszav�ltozott, ember volt. Kezei a d�mon v�ll�n voltak �s ugyanolyan energia �radt a test�b�l, mint amilyet Kikyou volt k�pes l�trehozni �s ugyan ilyen m�don �ram�t�sszer�en megr�zni vele ellenfel�t. De a l�ny m�r t�l gyenge volt, t�rdre esett, de legal�bb Kagevara l�ndzs�ja kiesett a kez�b�l. Inuyasha pont fel�j�k verekedte mag�t a t�megben �s megl�tta a l�nyok rem�nytelen eset�t:

-         Kagome! – ord�totta torka szakadt�b�l �s egy mindenn�l er�sebb sz�lbord�t k�ld�tt a t�megbe.

Mindenkit elvak�tott a s�rga f�ny. Sango a csontbumer�ng m�g� b�jt, Sesshoumaru �v�ben felragyogott a Tenseiga. Miroku az �jult Kirara mellett �llt, botj�val misztikus akad�ly�t fenntartva. Azt�n el�lt a f�ny. Inuyasha odasz�kkent ahol utolj�ra a k�t l�nyt l�tta.

-         Kagome! Kagome! – kiab�lta, de a l�nyokat sehol sem tal�lta, csak a halott macsk�k testeit.

Ek�zben Sesshoumaru, fel�lt, �s a f�radtan zil�l� Sangora n�zett:

-         Midayoi? – k�rdezte halkan.

A szellemirt� megr�zta a fej�t. A d�mon visszafek�dt �s kih�zta a tokj�b�l a Tenseig�t. Megmarkolta majd nem mozdult t�bbet. Inuyasha Mirokuhoz �s az �jult pici Kirar�hoz futott. A szerzetes fel�llt �s a hanyoura n�zett:

- Elvitte �ket. Ahogy mindenki m�st!

- De hova! Ha Kagom�nak valami baja lesz �n 2 centis darabokra, v�gom azt a macsk�t! – kiab�lta Inuyasha.

- Inuyasha! – sz�lt a hanyounak Sango – Szerintem � tudja! – mutatott Sesshoumarura.

- Mi a nyavalya? Ez m�r megint hogyan ker�l ide? – k�rdezte Inu flegm�n.

- Szerintem � ellene vonult ki ez a hatalmas horda macska. N�zd meg a nyomokat!  - v�laszolta a szellemirt� l�ny.

Inu a f�ldre pillantott. Egy nagy kr�terszer� m�lyed�sben �lltak, amit n�h�ny helyen eltorz�tott a sz�lborda. A k�r�n k�v�l egym�s hegy�n, h�t�n fek�dtek a halott macska d�monok. A k�r belsej�ben sokkal kevesebb volt. �s a k�z�ppontban ott fek�dt Sesshoumaru saj�t v�r�ben.

-         Hu! B�tyus! Valakinek nagyon �tban vagy! – n�zett k�rbe hitetlenkedve a sz�zn�l is t�bb tetemen Inuyasha.

-         Ez hihetetlen. Mennyit �lhetett meg, am�g nem gy�zte le a t�ler�? – k�rdezte Sango, de m�r az eszm�letlen d�mon mellett t�rdelt.

-         Ki tudja. 50-et. 60-at vagy 70-et. Inuyasha ha csak egy perccel k�s�bb j�v�nk, a b�ty�d �s Midayoi m�r halott lenne.

-         Az egy dolog! De hova vitt�k Kagom�t? – idegeskedett Inuyasha, �m szeg�ny p�ra legnagyobb szomor�s�g�ra ebben a pillanatban megjelent Kouga az erd� sz�l�n:

-         Azt ne mond, hogy ellopt�k az asszonyom t�led? – kiab�lta a farkas d�mon.

-         Nem lopt�k el, �s ne nevezd m�g egyszer az asszonyodnak, mert nagyon megb�nod! – ord�totta d�h�sen Inuyasha.

-         M�rt mit teszel? El�h�zod azt a semmire val� kardodat, �s itt hadon�szol majd vele? Te kuty�k sz�gyene! – harciaskodott Kouga.

�m ekkor egy nem v�rt egy�n is besz�llt a vit�ba. Csendesen besz�lt, m�g is a hideg futkosott azok h�t�n, aki hallotta:

-         Farkas! Akkor ejtesz ki m�g egy ilyen mondatot a sz�don, ha meguntad az �leted! A Tetsusaiga nev�t se merd a sz�dra venni! - sziszegte halkan Sesshoumaru.

Mindenki ledermedt, �s n�m�n b�multa a d�mont. Sesshoumaru egyenesen �llt, kez�ben a Tenseiga feh�r f�nnyel izzott. A d�mon szeme hol piros, hol aranys�rga volt, de nem t�r�d�tt, azzal hogy m�g csak f�lig hegedtek be a sebei, elindult. Inuyasha hitetlenkedve figyelte, majd, amikor �szrevette, hogy a b�tya h�tat ford�t nekik �s pr�b�l alakot v�ltani r�ki�ltott:

-         Nem mehetsz el Sesshoumaru! Mond meg hova vitt�k Kagom�t?

-         Majd visszahozom neked �t is! – v�laszolta a k�rdezett.

-         Ne sz�rakozz velem! Mond el kik voltak ezek �s mit akartak!

-         Nincs hozz� k�z�d �csi!

-         Sesshoumaru! Mond el nek�nk, mi is agg�dunk a l�nyok miatt! – sz�lt k�zbe Sango – �s am�gy is j�ssz nekem, egyel!

-         De nem �r�nk r�!

-         M�g �gy sem tudsz harcolni!

-         Akkor k�vessetek, ha megtal�ltam Rint �s Jakent elmondok mindent. – felelte a szellem �s alakulni kezdett.

-         Kirara hogy van? – k�rdezte Sango.

A kis macska dorombolva simult a l�ny l�b�hoz. �desen ny�vogott egyet, de szemeiben l�tszott hogy nagyon f�radt. A szellemirt� lehajolt hozz� �s megsimogatta:

- Ha nem vagy r� k�pes, ki tal�lunk valami m�st!

- Palota pincsi! Ne f�radj majd �n, visszahozom Kagom�t! – sz�lt Kouga �s forg�sz�ll� v�ltozott.

- Felejtsd el! – ord�totta ut�na Inu.

A kis macska d�mon k�zben v�ltozni kezdett, majd Mirokura �s Sangora n�zett. A k�t ember fel�lt a h�t�ra �s Kirara k�vetni kezdet Sesshoumarut. Inuyasha a f�ld�n ugr�lva k�vette �ket. Sok�ig haladtak, m�g v�gre Sessh szagot fogott. Egy barlangn�l �rtek f�ldet.

Sesshoumaru alakot �lt�tt �s v�r�sen vibr�l� er�t�rre n�zett. A k�vetkez� pillanatban Rin rohant kifel� a barlangb�l �s a d�mon nyak�ba ugrott. Az felemelte, �s az er�t�rre n�zett:

-         Ezt hogyan lehet megsz�ntetni?

-         Nem tudom nagyuram! – v�laszolta Jaken – Midayoi azt mondta, csak mi tudunk ki-be m�szk�lni rajta.

A d�mon m�g mindig a kez�ben szorongatta a Tenseig�t. Gondolt egyet oda l�pett az egyik ny�l mell� suhintott a kardj�val �s v�d�burkot mintha kett�v�gta volna, a ny�l kiesett a szikl�b�l. Azt�n a m�sikat is hat�stalann� tette. Inu f�l v�llr�l odasz�lt a b�ty�nak:

- Nem is tudom mit s�rt�l folyton, hogy nem te kaptad a Tessaig�t. Hiszen ez is eg�sz j� kis kard!

A d�mon r� sem pillantott csak bel�pett a barlangba �s le�lt a sziklafal t�v�be. A t�bbiek k�vett�k. Jaken t�zif�t hozott �s m�r kis t�z lobogott mire r�juk k�sz�nt�tt az alkonyat.

- Sesshoumaru! Elmondan�d kik �s hova vitt�k a l�nyokat? – k�rdezte Sango b�tortalanul.

- Kagevara a felt�masztott macskad�mon, a p�rduc t�rzs vezet�je. Ap�m hal�los ellens�ge. � vitte el �ket. Sejtem hova de nem biztos. Ez egy hossz� t�rt�net. T�bb sz�z �ve a p�rduc t�rzs el akarta foglalni az eg�sz keletet. Ap�m ezt nem hagyhatta �gy h�bor� lett. Hatalmas h�bor�, de a Nagy Kutyaszellem gy�zelemre vitte a sereg�t. Ap�m meg�lte Kagevar�t. Azt�n 50 �vvel ezel�tt a p�rduc t�rzs �jra t�madt, am�g valaki egy f�nak szegezve pihent. – n�zett rosszall�an Inura - Ap�m h�vei hozz�m fordultak, nem tehettem m�st, h�bor� lett �jra. De azt�n minden rosszul s�lt el. Sz�ks�gem lett volna a Tessaig�ra ahhoz, hogy megnyerjem �jra ezt a csat�t, amit m�r Inutaisho lej�tszott el�ttem. De nem volt n�lam. Veszt�sre �lltunk, m�r minden el volt veszve, �n tov�bb k�zd�ttem, �s egyszer csak a macsk�k menek�lni kezdtek. Elfutottak. Az�ta nem l�ttam �ket. De tudtam, hogy m�g vissza fognak j�nni.

- �rtem! Sz�val ez t�rt�n az alatt, amikor �n Kikyou nyil�t�l a Goshinbokuhoz szegezve aludtam. De m�g is hol vannak a l�nyok?

- Kagevara r�gi birodalm�nak hat�r�n. Ahol � egykoron elbukott. Szerintem legal�bbis. Midayoi �s Kagome lesznek a friss emberi h�s, amire sz�ks�ge van, mert csak egy rothadoz� csont halmaz lenne n�lk�l�k. �s persze m�g �kk� szil�nkok kellenek neki. Lelkek, h�s �s �kk�. Ez tartja �ssze azt a fatty�t.

Mindenki n�m�n �lt, nem sz�ltak miut�n a d�mon befejezte a mondani val�j�t. Azt�n Sesshoumaru lehunyta m�g mindig sz�nv�lt� szemeit �s aludni k�sz�lt:

-         Holnap ut�nuk megyek. Ha akartok, j�hettek, de most pihennem kell. Jaken, te pedig �rk�dj! – adta ki az utas�t�st a d�mon �s mindenki lefek�dt, hogy visszanyerje erej�t, hogy holnap minden erej�ket beleadva tudjanak k�zdeni.