VIII. Sorsok �s gondolatok

F�nyg�mb� alakult �s elrep�lt. Messze ameddig csak meg nem unta hogy fenntartsa ezt az alakj�t. Megpillantott egy palot�t. Lejjebb ereszkedett �s lesz�llt az udvaron. A palota k�r�l v�d�burok volt, de a d�mont sim�n �tengedte. Mikor f�lded�rt egy id�sebb szellemn� j�tt fel�je.

-         Sesshoumaru! Mi sz�l hozott? – k�rdezte a d�monn�.

-         L�tod nem? – mordult r� Sessh.

-         H�t l�tom, mi t�rt�nt veled, hogy a ruh�d ilyen darabokban van, a p�nc�lod m�r nem is eml�tem! – sop�nkodott a n�.

-         Nem vagyok j� kedvemben. Megfizetlek, csak jav�tsd meg �ket �jra! – morogta a d�mon.

-         Rendben, a ruh�d add oda. Persze ami meg maradt bel�le csak azt. Addig kapsz valamit, amit felvehetsz.

-         Nem sz�ks�ges, addig alakot v�ltok. Vonta meg a v�ll�t a d�mon. – �s v�ltozni kezdett.

-         Te tudod. Hetanchiha, Montonchiou! Gyertek munka van. – kiab�lt a d�mon n�.

Sesshoumaru �tv�ltozott, de teljesen nyugodt maradt. Csak d�monok voltak a k�zel�ben, r�ad�sul olyanok, akiket gyerek kora �ta ismert. S�t valahogy furcs�n �rezte mag�t. Nem �rezte, ahogy a szellemv�r az agy�ban l�ktet. Piros szemeit �sszeh�zta �s n�m�n gondolkodott, mi�rt �rzi furcs�n mag�t. R�gen, ha �tv�ltozott egyb�l gyilkolnia kellet, �s nem �rtette, hogy anno az apja hogyan volt k�pes d�moni alakban higgadt maradni. S�t h�nyszor ment �gy Izayoihoz is. „Mi v�ltozott meg? Mi t�rt�nt hogy teljesen uralom ezt a testem is?” – gondolta, �s k�zben elfek�dt az udvaron. �sszes ruhadarabja �s kardjai el�tte fek�dtek a f�ld�n.

A h�rom n� bizalmatlanul n�zegette �t:

- Sesshoumaru! Mi t�rt�nt veled? Nem buggyantunk meg hogy olyan k�zel menny�nk hozz�d sz�val v�ltozz vissza! – kezdte Montonchiou.

- S�t, mi�ta vagy te ilyen nyugodt szellem kutya? Hiszen eddig nem ilyen volt�l? – folytatta Hetanchiha.

Sessh mordult egyet kutya form�j�ban �s besz�dre nyitotta hatalmas pof�j�t. �s siker�lt. �rtelmes szavakat mondott, ebben az alakj�ban, eddig erre soha nem volt k�pes:

-         Ha azt akarj�tok, hogy sz�tt�pjelek benneteket, akkor h�zz�tok m�g az id�t! – vicsorgott.

A legid�sebb n� el�rel�pett �s elvette a ruhadarabokat. Odaadta az egyik l�nynak az b�lintott �s elindult be a hatalmas udvarh�zba. Azt�n a m�sikra n�zett:

- K�sz�tsd el Sesshoumaru nagy�r p�nc�lzat�t. De nehogy nekem m�g egyszer ilyen gyenge legyen, mint a mostani!

A l�ny meghajolt �s elindult. A n� ott marad a fekv� hatalmas kutya mellett.

- Sz�val t�ged is utol�rt a v�gzeted? – vigyorgott.

- Mir�l besz�lsz? – k�rdezte unottan a szellem kutya.

- N� van a dologban ugye? – k�rdezte.

A kutya felkapta a fej�t, �s morogni kezdett.

- Ugyan m�r! R�d van �rva! Mes�lj�l nekem! – vigyorgott a d�monn� �s le�lt a nagy kutya mell� h�t�t annak oldal�ra t�masztava.

- Nincsen mit mes�lnem.  – f�jt nagyot a kutya.

- Ugyan m�r? Csak nem kikosarazott? – vigyorgott az asszony.

- Mi k�z�d hozz�! – mordult r� Sesshoumaru.

- Sz�val a Nagy Kutyaszellem kosarat kapott? – a n� nevetni kezdett – Ki volt az a b�tor d�mon, aki �gy megbolond�tott?

- Ki mondta hogy d�mon? – k�rdezett vissza inger�lten a kutya.

A n� fel� fordult �s elt�totta a sz�j�t:

- Te Sesshoumaru, ha nekem azt mondod, hogy szerelmes vagy egy haland� n�be, �n, �n… �gy sem hiszem el! – �muldozott a szellemn�.

- Nem vagyok! – felelte k�z�mb�sen a kutya.

- Akkor azt mond meg hogyan vagy k�pes ebben az alakban �gy viselkedni. Ap�d fia vagy! – sz�lt az asszony felkelt �s elindult.

A h�feh�r szellemkutya felpattant:

- Azt mondod ap�m az�rt volt k�pes ezt az alakj�t ir�ny�tani, mert bel�szeretett egy haland� n�be? – k�rdezte.

- H�t nem nyilv�nval�! �s el ne felejtsem, a fizets�g pedig az lenne, hogy nagyon kev�s az �lelm�nk, f�leg a h�s, menny �s vad�ssz addig egy kicsit! – felelte az asszony �s � is elt�nt a h�zban.

A kutyaszellem hangos puffan�ssal �jra elter�lt a f�ld�n. Hatalmas �lkapcs�t els� l�b�n nyugtatta. Az egyik fele csonka volt. Lev�gott balj�ra n�zett majd nyalogatni kezdte. Azt�n �jra elfek�dt �s aludni kezdett. „Majd d�lut�n elmegy vad�szni” – gondolta �s �lomba mer�lt.

Kagome kinyitotta a szem�t a kunyh�ban. Majd fel�lt. M�r csak �, Shippou, Rin �s Kirara voltak a kunyh�ban. Felkelt, de a zajra a gyerekek is felkeltek. Rin �lmosan megd�rzs�lte a szem�t �s nagyot �s�tott. Kagome r�mosolygott:

-         Ki aludtad magad? – k�rdezte.

-         Igen! De hol van Sesshoumaru nagy�r �s Midayoi? – k�rdezte �s�tozva.

-         �k m�r biztosan felkeltek. Csin�ljak valami ennival�t?

-         Igen! �hen halok Kagome! – l�pett be Inuyasha az ennival� sz�ra.

-         Rendben!

Kagome f�zni kezdett �s f�l �ra m�lva m�r �nycsikland� szagok voltak a kunyh� k�r�l. A kis csapat tagjai az illatokra visszasz�lling�ztak h�z k�zel�be. Utols�nak Mido �rkezett.

-         V�letlen�l nem tudj�tok, hol van Sesshoumaru? – k�rdezte agg�dva.

-         Nem! – v�laszolta cs�mcsogva Inuyasha.

-         M�rt valami baj van? – k�rdezte Sango lerakva az ev�eszk�zt.

-         Csak nem tal�lom ami�ta felkeltem!

-         Gondolom a p�nc�lj�t ment el megcsin�lni! – v�laszolta Jaken a sarokb�l – Meg a ruh�j�t, a nagyurunk nem kock�ztatja, meg hogy k�nny� pr�d�v� v�ljon. Bizonyosan m�r a sz�p d�mon n�v�rekn�l meg az anyjukn�l van.

-         Aha! – v�laszolta t�m�ren Mido �s enni kezdett.

Miut�n mindenki v�gzett Kagome a t�sk�j�hoz l�pett �s el�vette a t�r�lk�z�j�t. Majd a k�t l�nyra n�zett:

-         Na megy�nk f�rdeni?

-         Persze! – v�laszolta Sango. – Midayoi ugye te is j�ssz?

-         Aha. – v�laszolta nem t�l lelkesen a l�ny.

-         F�rdeni mentek? – k�v�ncsiskodott a szerzetes.

-         Miroku �ll�tsd le magad, mert nagyon megver�nk! – fenyegette mag Sango a szerzetest.

A h�rom l�ny kil�pett a h�zb�l, a szerzetes pedig az ablakra tapadt, majd a m�g mindig instant t�szt�t zab�l� Inuyash�ra n�zett:

- Szerinted hova mennek a l�nyok? K�vetni k�ne �ket, elv�gre Midayoit m�g nem l�ttam ruha n�lk�l!

Inu k�t cs�mcsog�s k�z�tt odasz�lt az �lmodoz� szerzetesnek:

-         Szerintem nem is fogod, mert ha megtudja az lesz �leted utols� napja is. Meg l�ttad, mi van k�zte meg a b�ty�m k�z�tt. – mondta Inuyasha k�t falat k�z�tt, de bele gondolt mondata �rtelm�ben �s megakadt a tork�n a t�szta.

Fulladozni kezdett m�g a t�l is kiesett a kez�b�l. Rin �s Shippou �rtetlen�l n�ztek r�, m�g nem Kalde any� h�tba nem veregette a fuldokl� hanyout. Azt�n a gyerekekre n�zett �s megsz�lalt:

-         Gyertek ki a szabadba, �n addig a gy�gyn�v�nykertemet rendezgetem!

-         Rendben! – ugrott fel a fiatal r�kad�mon. – Gyere Rin, �s hozd Kirar�t is! – azzal kiszaladt az ajt�n.

A gyerekek �s az any� elt�nt, csak a k�t fi� maradt ott. Inuyasha m�g folytatta a kaj�l�st, Miroku pedig fel-le m�szk�lt a szob�ban. A l�nyok ut�n akart menni. Azt�n a hanyou abbahagyta az ev�st, fel�llt �s kiment a h�zb�l. Miroku szeme felcsillant �s � is elindult.

Ek�zben a l�nyok el�rt�k a h�forr�st. Levetett�k ruh�ikat �s elmer�ltek a kellemes v�zben. Csendben besz�lgetni kezdetek. El�sz�r Kagome mes�lte el hogyan ker�lt ebbe a korba, �s hogy hogyan ismerkedett meg a t�bbiekkel. Azt�n Sango mes�lte el hogyan csalta �ket t�rbe Naraku, hogy a kis�ccs�t fogva tartja, �s ellen�k haszn�lja, �s hogy m�rt van a kis csapattal. Mido n�m�n hallgatta a t�rt�netet, azt�n a l�nyok elmes�lt�k hogy Miroku, Inuyasha �s Kouga m�rt �ld�zik Narakut. Mido nagyon szomor� lett �s egy�ttal megfogadta, hogy az �lete �r�n is de elpuszt�tja azt a korcsot. V�g�l r�ker�lt a sor a mes�l�sben. Elmondta, hogyan j�tt �t az �tj�r�n, hogyan tal�lkozott a d�monnal, �s hogy az �ta mi t�rt�nt vele. Azt�n Sango �s Kagome �sszen�ztek, majd Kag nagy leveg�t vett �s megsz�lalt:

-         Te egy�tt vagy Sesshoumaruval? – k�rdezte mosollyal a sz�ja sz�l�n.

-         Bar�tok vagyunk! Vagy hogyan �rted? – pirult el Mido.

-         H�t hogy mi van k�ztetek! L�ttam, hogyan n�ztetek egym�sra miut�n mag�hoz t�rt! – vigyorgott Sango.

-         Nem, nem �s nem! Semmi nincsen k�zt�nk! – v�laszolta Mido de most m�r olyan piros volt, mint a paradicsom.

-         Figyelj, Midayoi – kezdte Kagome, de a l�ny k�zbe v�gott

-         Sz�l�tsatok csak Midonak! J�?

-         Ok�. Na sz�val Mido, vel�nk nyugodtan besz�lhetsz b�rmir�l. Nagyon sokat k�sz�nhet�nk neked, �s kedves l�ny vagy. R�ad�sul te is az �n id�mb�l j�ssz, �s tudok veled besz�lgetni az ottani dolgokr�l.

Sango szomor�an elfordult, Kagome ezt �szrevette �s oda�szott a l�ny mell�:

-         Sango, nehogy azt hidd! Mi tov�bbra is ugyan olyan j� bar�tn�k lesz�nk! – mondta Kagome �s a szomor� barna szemekbe n�zett.

-         Rendben! – v�laszolta a szellemirt� �s elmosolyodott.

-         Ha m�r itt tartunk? Kagome, mi van k�zted �s Inu k�z�tt? –k�rdezte, majd Sangora n�zett – Ja �s a perverz szerzetes, ti hogy �lltok?

A k�t l�ny pipacs piros lett �s hebegtek, habogtak, Mido pedig gonoszan vigyorgott. Azt�n Kagome sz�lalt meg:

- Sangonak �gy is el kell mondanom valamit. Amit ti l�ttatok! – mondta nagyon halkan �s k�zben a vizet b�mult.

- �gy �m! – nevette Mido.

- Mi az Kagome? Csak nem? – k�rdezte k�v�ncsian Sango.

- De, sz�val m�lt �jjel Inuyasha megint ember volt. �s sz�val cs�kol�ztam vele. – motyogta Kagome, nem is sejtve, hogy valaki a bokorb�l hallgatja, amit �k besz�lgetnek.

- Na v�gre �sszej�ttetek! – lelkendezett Sango.

- H�t az, t�lz�s. Tudod az �ta nem is besz�lt�nk egym�ssal.

- Ugyan m�r! �ppen el�g durva volt az elm�lt �jszak�nk. – v�gott k�zbe Mido.

- Igaza van, Kagome! Majd biztosan besz�lni akar veled Inuyasha!

- Majd kider�l. T�nyleg Sango �s veled meg Mirokuval mi van?

- Ugyan mi lenne! –s�hajtott nagyot a l�ny – Minden sz�pl�ny ut�n fut, �s folyton csak fogdos.

Midayoinak elkerekedtek a szemei:

-         Hogy mit csin�l? – k�rdezte.

-         A fenekemet fogdossa, �s ut�na k�nytelen vagyok j�l elverni. – Sango �jabbat s�hajtott.

-         H�t �n biztosan elt�rn�m mind a k�t kez�t! – v�laszolta Midayoi. – de te szereted igaz?

-         Nem, �n… - Sango elfordult a l�nyokt�l – Nem szerethetem, nekem k�ldet�sem van �s am�gy is, ahogy viselkedik. Nektek olyan j�.

-         Miben? – k�rdezte a k�t l�ny egyszerre.

-         Kagom�nak ott van Inuyasha, Midonak meg Sesshoumaru.

-         H�t, de Sango hiszen Miroku is szeret t�ged! – v�laszolta Kagome.

-         �n meg m�r mondtam, hogy Sesshel csak bar�tok vagyunk. – mondta Mido �s lemer�lt a v�z al�.

P�r pillanat m�lva felj�tt, de nem akarta hogy a k�t l�ny �jabb kombin�l�sba kezdjen ez�rt �jra lebukott. „M�rt r�geszm�j�k, az hogy �n meg az a d�mon? Hiszen semmi nincsen k�zt�nk? Na j� helyes, meg nagyon sz�p szemei vannak, �s n�ha m�g eg�sz rendes is. De akkor sem. � d�mon �n meg ember, t�z �s v�z. Hab�r �n is r�szben szellem vagyok. De akkor sem. De amikor r�m n�z! – s�haj, ami jelen estben bubor�kok form�j�ban jelenik meg a v�zbe. – „Olyan sz�pek a szemei, �s �n mindig olyan furcs�n �rzem magam olyankor. Meg amikor az �l�ben aludtam. Milyen j� volt…” – Mido fulladozva a felsz�nre j�tt. Kagome �s Sango furcs�n n�ztek r�.

-         Csak f�lre nyeltem! – mondta a l�ny k�t k�h�g�s k�z�tt.

-         Nem k�ne menek�lni az igazs�g, el�l, �s akkor nem j�rn�l �gy! – s�hajtott Kagome.

-         Milyen igazs�g?

-         Az hogy nem k�z�mb�s neked Sesshoumaru.

Mido le�lt a sek�ly v�zben �s nagyot s�hajtott.

-         Azt soha nem mondtam, hogy k�z�mb�s. De nincsen k�zt�nk semmi. Nem ill�nk �ssze.

-         Ugyan m�r, te nem ismered Sesshoumarut. � egy v�rengz� nagyon gonosz d�mon volt. Inuyash�t t�bbsz�r meg akarta �lni. Engem is majdnem meg�lt. Soha senkinek nem kegyelmezett. De ami�ta vele van az a kisl�ny, Rin teljesen megv�ltozott. �s ami�ta te felbukkant�l az �let�ben olyan dolgokat, l�ttam a szem�ben, amit eddig soha. Agg�d�st, gyeng�ds�get, �s ahogy meg�let titeket! Mido ne mond, hogy � nem �rez semmit ir�ntad.

-         Nem tudom. De mi soha nem lehet�nk egy�tt. K�t k�l�n faj vagyunk. �s �n csak egy haland� vagyok, akiket len�z. A f�lszellemekr�l nem is besz�lve, �s �n soha nem tudn�k tisztav�r� szellemeket sz�lni neki. Akkor meg m�rt kellen�k neki?

-         Mido, mi volt m�r k�ztetek? Olyan dolgokr�l besz�lsz, mintha ezt m�r v�gigj�tszott�tok volna? – k�rdezt�k d�bbenten a l�nyok.

-         Semmi, de ez miatt nem is lehet! – azzal a l�ny kil�pett a v�zb�l �s t�r�lk�zni kezdett.

A k�t l�ny csendben tov�bb besz�lhettek:

- Sz�val bizonyos hogy szeretik egym�st.

- Szeg�nyek.

- Ahogy �ket ismerem egyik�k sem fog kezdem�nyezni.

- Pontosan. Seg�teni k�ne nekik.

- De hogy. Nem tudom Kagome, te hogy vagy vele, de �n nem sz�vesen avatkozn�k bele Sesshoumaru dolgaiba.

- Jaj, h�t nem l�tod. Egy szel�d kiskutya lett ami�ta ezt a k�t l�nyt megismerte.

- Kagome ez er�s t�lz�s.

Ek�zben Midayoi fel�lt�z�tt a bokrok k�z�tt, majd Kagome �s Sango is kij�tt a v�zb�l. Fel�lt�ztek, majd mind ketten Midora n�ztek.

-         T�nyleg, mi t�rt�nt veled ott a harc elej�n? –k�rdezt�k.

-         Hogy �rtitek?

-         �tv�ltozt�l. De miv�?

-         H�t szellem�.

-         Mi? Te d�mon vagy?

-         Csak r�szben. R�szben miko �s ember is.

-         Huh. Sz�val az�rt volt�l annyira er�s.

-         Ne nevettess! �n er�s? Azt sem tudom milyen er�im, vannak.

-         V�ltozz �t! �gy m�g �gy sem l�ttunk, k�zelr�l!

-         H�t j�.

Mido alakot v�ltott, a k�t l�ny pedig d�bbenten h�tr�lt egy l�p�st.

-         Te, Sango, Olyan, teljesen olyan! – dadogta Kagome.

-         Igen, t�nyleg! Kik�p�tt Midoriko!

-         Ti ismeritek Midorikot? – k�rdezte Midayoi hevesen.

-         H�t, csak l�ttuk. Szikl�v� van dermedve. Egy barlangban, ahol meghalt �s ahol l�tre j�tt a szent �kk�.

-         Tudom, ott voltam. – s�hajtott Mido, de abban a pillanatban felkapta a fej�t

�jra, meg �jra beleszimatolt a leveg�be. Az arca els�padt �s olyan ideges lett, mint m�g soha:

-         Itt volt az a perverz diszn�! �rzem a szag�t! – suttogta.

Kagome �s Sango �sszen�ztek, majd visszatekintettek a l�nyra:

-         Merre ment? – k�rdezt�k.

-         H�t, a falu fel�l j�tt. De �gy �rzem a nagy fa fel� ment. Ah