V.            A felk�sz�l�s

(part 2.)

- Rendben – kezdte a nagyanyja – most megmutatom hogyan vagy k�pes a spiritu�lis er�d uralni. De ahhoz v�gig kell menned egy szertart�son, amit csak ma tudunk megtenni, hiszen ma van �jhold �jszak�ja. Meg kell tiszt�tani a lelked, ki kell �r�tened az elm�d, �s el kell jutnod egy olyan �llapotban, amikor ki tudod z�rni a k�lvil�got. �n is �gy kezdtem.

- Nagyi! Nem lehetne most megpr�b�lni? – k�rdezte a l�ny – A m�sik er�mben is seg�tett Midoriko. H�tha ez is siker�lne, mert sietn�nk kell. Sessh sem akar sok�ig ebben a vil�gban id�zni. Azt mondtad a v�remben �s a lelkemben benne van az �sszes tud�s, csak fel kell eleven�teni.

- Biztos vagy benne l�nyom? – k�rdezte az asszony.

Mido b�lintott. M�g csak most kezdte el a tanul�st, de azt k�v�nt b�r csak lenne m�r k�szen. M�r r� akart l�pni a sorsa �tj�ra. Nem tudta mi v�rja, de tenni akart m�r. Tenni valamit.

Mido elhelyezkedette t�r�k�l�sbe. H�velyk �s mutat� ujj�t kiny�jtva egym�sra helyezte a t�bbit �sszekulcsolta. Kez�t �l�ben nyugasztotta. Egyenesen �lt, lehunyta a szem�t �s lelk�ben Midoriko h�vta. Legnagyobb meglepet�s�re a papn� v�laszolt az elm�j�ben. „K�rlek, seg�ts! A reinkarn�ci�d vagyok! Midoriko papn�, add �t a tud�sod, mert s�rget az id�. Be kell fejeznem, amit te elkezdt�l!” – im�dkozott hangtalanul a l�ny.

Ebben a percben vak�t� feh�r f�ny �radt a test�b�l. A d�mon �s a nagymama egyar�nt megr�m�lt. Sessh a l�nyhoz akart l�pni, de felderengett k�r�l�tte a v�d� pajzsa. A f�ny elvak�totta �ket, ek�zben Mido fej�ben �ramlottak az inform�ci�k. L�tom�sai voltak, hihetetlen dolgokr�l. Midoriko erej�t l�tta maga el�tt. �rezte, ahogy a papn� ereje �tj�rja a test�t. Azt�n egy h�rtelen villan�ssal megsz�nt az eg�sz. Mido elvesztette az egyens�ly�t �s el�re d�lt. Mikor m�r �gy �rezte semmi nem akad�lyozhatja meg abban hogy fejjel el�re a padl�ra boruljon a barna padl� helyette valami puha feh�rbe f�r�dott az arca. Azt�n �sszeszedte mag�t, �s megpillantotta a guggol� szellemet amint �vatosan, pr�b�lja fel�ltetni. A l�ny szem�ben ekkor k�nnyek jelentek meg �s olyan elemi er�vel t�rt r� a s�r�s, mint m�g soha. Kicsordult egy k�nnycsepp a szem�b�l �s � hangatanul felzokogott. Szorosan a d�monhoz b�jt hogy ne engedje el �t, Sessh teljesen megr�k�ny�d�tt, annyira hogy m�g csak meg sem pr�b�lta lefejteni mag�r�l a l�ny �lel� karjait.

Mido csak zokogott �s zokogott. K�ptelen volt abbahagyni a s�r�st. Teste r�zk�dott a k�nnye el�rasztott�k az arc�t �s n�melyik koppanva �rt f�ldet a padl�n. Ez �gy ment vagy 5 percig, a szob�ban n�ma csend uralkodott csak a l�ny zokog�s�t lehetett hallani. Senki sem mozdult azt�n Midayoi s�r�s k�zben megsz�lalt:

-         L�ttam �t. Ott volt velem Midoriko! Megfogta a kezem �s el�rasztott az ereje. L�ttam az eml�keit. A tud�s�t. L�ttam az eg�sz �let�t �s v�gig kellett �lnem a hal�l�t. Meg kellet halnom vele egy�tt, �rezni a f�jdalmat, ahogy kiszakad a sz�ve. Ahogy megsz�letik az �kk�be z�rt n�gy l�lek a lelk�b�l. – �s �jra zokogni kezdett.

-         M�r v�ge van. – sz�lalt meg halkan a d�mon. Valami furcsa �rz�s ker�tette �t is hatalm�ba. Az, amit akkor �rzett, amikor megtudta, hogy apja, a Nagy Kutyaszellem halott. Soha nem volt k�pes elfelejteni azt a pillanatot. K�ls�re semmit nem mutatott, de csak a f�jdalomhoz tudta hasonl�tani azt az �rz�st.

Sessh ezek ut�n egy sz� n�lk�l felemelte a l�nyt. Kil�pett vele a rakt�r szob�b�l. Elindult vele a h�z fel� egy sz� n�lk�l bevitte a szob�ba, �s az �gyra fektette. Ha tudta volna. A l�ny nem volt hajland� elengedni �t. �gy �rezte, ha ez a k�zzel foghat� dolgot elengedi most az � �lete is elm�lik, mit a papn�nek a l�tom�s�ban. Sesshoumaru le�lt az �gyra �l�ben a m�g mindig zokog� l�nnyal. �gy �ltek ott m�g f�l �r�t azt�n a l�ny elcsendesedett. Egyre ritk�bban h�pp�g�tt, a d�mon m�r nem �rezte a k�nnyek s�s illat�t sem. De m�g mindig nem engedte el a l�nyt. � sem tudta volna megmondani m�rt, de ott �lt, h�t�t a falnak t�masztva egyik l�b�t felh�zva a v�ll�n a l�ny fej�vel, aki kezecsk�ivel a f�rfi ruh�j�ba kapaszkodik. A d�mon keze az � v�ll�n �s alig �rezhet�en de mag�hoz szor�tja, Midayoi egyre ritk�bban h�pp�g�tt, kezdett megnyugodni, de annyira f�radtnak �rezte mag�t, hogy k�ptelen volt mozogni. A fej�t nagy nehezen felemelte �s a szellemre tekintett m�g mindig k�nnyes, hatalmas szemeivel. Az nem fordult fel� a semmibe n�zett csak mereven. �rezte a l�ny mozg�s�t, de nem akart a szem�be n�zni. Kifinomult �rz�kei �gy is �rezt�k a hatalmas f�jdalmat, amit � �rez �s f�lt, ha r�n�z olyan dolgokat tenne, amit nem akar. Csak nagyon lassan megmozgatta a kez�t a l�ny karj�n, ami k�s�rtetiesen hasonl�tott egy apr�cska simogat�shoz. Mido �gy �rezte valami f�ld�nt�li nyugalom, j�rja �t a test�t. Mintha minden megb�k�lt volna k�r�l�tte, csak a f�rads�g maradt volna meg. Biztons�gban �rezte mag�t, de olyan szinten hogy azt el sem tudta eddig k�pzelni, hogy ilyen l�tezik. Azt�n sz�pen lassan lecsuk�dtak a szemei �s elaludt. Sessh m�g akkor sem mozdult meg, amikor m�r a l�ny halhat�an nyugodtan l�legzett. �gy �lt ott m�g majd egy �ra eltelt�vel is.

Ekkor kiny�lt az ajt� �s a k�t n� jelent meg benne. Csod�lkozva b�multak a d�monra �s az �l�ben b�k�sen alv� l�nyra. Az nagymama t�rt el�sz�r mag�hoz:

-         Sz�val megnyugodott? – k�rdezte.

-         Igen. De ez t�l sok volt neki. �n m�r az elej�n gondoltam hogy nem fogja b�rni. – v�laszolt a szellem.

-         A nehez�n m�r t�l van. Napok m�lva m�r teljesen k�szen fog �llni.

A szellem k�tkedve n�zett r�. A l�nyb�l m�g alv�s k�zben is �radt az er�tlen f�rads�g.

- Nem hiszem. Ma �jjelre visszaviszem az �n koromba. – jelentette ki Sessh.

- De h�t pihennie kell? – lep�d�tt meg Mido �desanyja – Abban a vil�gban folyamatosan vesz�lyben van!

- Addig nem, am�g mellettem van. – v�laszolt a f�rfi �s elford�totta a tekintet�t jelezv�n, hogy a vit�t lez�rtnak tekinti.

Az agg�d� rokonok t�voztak. Sesshoumaru pedig csendesen figyelte az alv� l�nyt.

Midayoi anyja idegesen l�pkedett a konyha fel�:

-         Anya! M�g is hogy k�pzeli, hogy csak �gy elviheti t�l�nk? – k�rdezte remeg� d�hvel a hangj�ban.

-         Nem tudjuk megakad�lyozni! – s�hajtott az id�s asszony.

-         De ezt nem engedhetj�k, � nem a mi fajt�nk, s�t! Hogyan b�zhatn�m r� azt, ami a legfontosabb az �letemben? – azzal lerogyott egy sz�kre, fej�t megt�masztva az asztallapot b�multa.

-         Vigy�zni fog r�. Hiszen l�ttad te is?

-         Pont ez a bajom! Mido m�r az elej�t�l fogva rajong ez�rt a d�mon�rt! De ez rossz! Ki fogja haszn�lni a l�nyomat! Tudom, csak az ereje kell neki, vagy m�g m�s is… Ebbe ink�bb bele sem gondolok.

-         Ugyan m�r. Ny�lv�n val�, hogy nem �nzetlen�l seg�ti Midayoit. De akkor is csak egy b�szke d�mon, soha nem �llna �ssze egy r�szben haland� n�vel. Gondolkodj�l m�r l�nyom!

-         Akkor az, mi volt, amit a szob�ban l�ttunk? – r�gta ki a sz�ket maga al�l Mido anyuk�ja – A b�szke d�mon v�delmez�leg �lelgeti a l�nyomat?

-         Tudom, hogy att�l f�lsz, hogy a l�nyod v�gzete ehhez a szellemhez k�ti majd. De nem k�ne ett�l f�lned, az � v�gzete a harc lesz. Nem fog abba a hib�ba bele esni, mint te. – mondta a nagymama g�nyosan.

-         Nem �rted? Nem az a bajom, ha beleszeret Sesshoumaruba! Hanem hogy a d�monok �let�nek r�sze a harc. �s egyszer �gy is �t is legy�zik! Nem akarom, hogy a l�nyom �rezze azt a f�jdalmat, amit nekem �t kellett �lnem! Nem akarom, hogy elvesz�tse azt, akit a legjobban szeret! – azzal kirohant a konyh�b�l.

Ek�zben bent a szob�ban Sessh szem�ld�ke majd a homloka k�zep�ig emelkedett. Tiszt�n hallott minden sz�t, az a p�r v�kony fal nem jelentett akad�lyt az � t�k�letes �s kifinomult hall�s�nak. „Ezek mir�l besz�lnek? Keh, mit hisznek ezek r�lam, �n semmit sem �rzek ez ir�nt a l�ny ir�nt. Seg�tek neki, hogy ut�na seg�tsen � nekem! Bolond haland�k!” –h�zta fel egyre jobban mag�t a d�mon. Azt�n a b�k�sen alv� l�nyra tekintett. H�rtelen minden d�he elsz�llt �s nagyot s�hajtott. Mido megmozdult �s m�g jobban a f�rfihoz b�jt �lm�ban. Feje m�r a szellem nyak�n�l volt, kezei m�g mindig g�rcs�sen szorongatt�k a sz�p feh�r kimon�t, l�bai a d�mon l�ba felett fek�dtek kiny�jtva.

„Na, ez az�rt m�r sok!” – gondolta Sessh – „F�leg ha Inuyasha meg�rzi rajtam a l�ny illat�t!” – akarva akaratlan az illat gondolatn�l m�lyet l�legzett a l�nyt k�r�lvev� leveg�b�l, majd meglep�dve megism�telte a m�veletet. „Megv�ltozott az illata! Valaki m�st �rzek rajta. Tal�n Midorikot? De nem ez az � szaga, de m�g is m�s. Sokkal er�sebb, �s olyan mintha �veket �regedett volna egy �ra alatt. M�r nincsen gyerek szaga. Milyen h�lyes�geket gondolok!” – r�zta meg a fej�t a d�mon, �s lehunyta szemeit. Nem gondolta hogy elb�biskol, de ez t�rt�nt vele.   

-         Nem hiszem el! Nagyuram! M�r 2 napja elment lassan! – mit csin�lhat ennyi ideig t�relmetlenkedett Jaken egy z�ld r�ten ahol Kagome, Sango, Rin �s Shippou gy�gyn�v�nyeket gy�jt�ttek.

-         Nyugodj meg Jaken-sama! – sz�lalt meg a kis l�ny – Biztosan nincsen semmi bajuk! Hamarosan vissza fog j�nni Sesshoumaru nagy�r �s vele fog j�nni Mido is!

-         Persze, Sesshoumaru semmire sem v�gyik jobban, mint egy haland� n� t�rsas�g�ra. – h�zta el a sz�j�t Jaken.

-         H�t pedig igen is vissza fogja hozni Midot is, Kalde any� is megmondta, hogy hozz� ment �s hogy vele egy�tt fog visszaj�nni.

-         Ugyan m�r mi sz�ks�ge lenne arra a haland�ra a nagyurunknak?

-         Ha t�nyleg olyan hatalmas ereje van annak a l�nynak, bizonyos hogy Sesshoumaru a saj�t oldal�ra akarja �ll�tani! – kapcsol�dott be a besz�lget�sbe Kagome is.

-         Te meg azt nagyon tudhatod haland�! – m�rgel�d�tt Jaken.

Ekkor a semmib�l megjelent Inuyasha �s akkor�t vert a kis gn�m fej�re, hogy azon egy hatalmas p�p n�tt:

-         Ne mer�szelj m�g egyszer �gy besz�lni Kagom�val! – sziszegte a hanyou a fogai k�z�tt.

-         �n csak f�lek, mert ma te megint er�tlen emberr� fogsz v�lni, �s ha Rinnek valami baja esik engem Sesshoumaru nagy�r meg�l! – fakadt ki idegesen a d�monocska.

-         Fogd be! – ord�totta Inuyasha inger�lten. �m ahogy ezt kimondta f�lei megmozdultak �s beleszippantott a leveg�be:

-         Ezt nem hiszem el! M�g ez a r�hes ordas kellet most pont ide!

H�rtelen egy forg�sz�l �llt meg mellett�k pontosabban Kagome mellet:

-         Dr�ga asszonyom, Kagome! – kezdte Kouga a farkas szellem – Meg�reztem a finom illatod, �s j�ttem, megn�zem hogy j�l vagy-e? - �s megfogta a l�ny kez�t.

Inuyash�t ekkor elkapta az idegbaj �s a p�r k�z� �llt.

-         Veszed le a koszos kezedet Kagom�r�l?

-         Mert ha nem mit csin�lsz akkor palota pincsi?

-         Meg�llek te farkasok sz�gyene! – �s m�r ny�lt is volna a Tetsaig��rt, ha Kagome el nem kapja a kez�t.

-         Inuyasha! Fejezd be! Kouga nem �rtott neked semmit. �r�ln�k, ha egyszer az �letben �rtelmesen tudn�l viselkedni?

A fi�nak leesett az �lla. Enn�l m�g az is jobb lett volna, ha ink�bb a ”Feksziket!” mondja gondolta Inu.

- Kouga! Te pedig most l�gy sz�ves menny el. Nek�nk most m�g sok dolgunk van! – fordult a farkashoz Kagome.

- Ahogy k�v�nod dr�ga Kagome! – azzal Kouga �jra forg�sz�ll� v�ltozott �s elt�nt.

- Ezt meg m�rt csin�ltad? – k�rdezte duzzogva Inu.

- Mert mindj�rt lemegy a nap!

- Ne �s? Akkor meg mi van? – k�rdezett vissza az �rtetlen hanyou.

- Az te idi�ta, hogy ma �jhold lesz �jszaka! – felelte s�rt�d�tten a l�ny, felkelt �s minden sz� n�lk�l elindult a falu fel�.

- Jaj, Inuyasha! –s�hajtott Sango – M�rt nem tudsz egyszer el�bb gondolkodni �s ut�na besz�lni. Kagome a te kedved�rt k�ldte el Koug�t te meg ilyen bunk�n viselkedsz vele.

- Menny �s k�rj�l t�le bocs�natot! – javasolta Shippou.

- Tudom nagyon j�l mit kell tennem! – d�h�d�tt be Inuyasha. – De �neki meg nem k�ne egy�ltal�n sz�ba �llnia azzal a d�ggel!

Shippou �rezve, hogy nagy ver�st kapna, ha most tov�bb marad ink�bb Kagome ut�n szaladt Rinnel �s Jakennel. Inuyasha �s Sango 2esben maradtak a r�ten.

- Inuyasha, akkor neked meg nem k�ne Kikyouval tal�lkozgatnod. – felelte csendesen Sango.

- Hogy mi? – d�bbent meg Inu. –Te meg honnan… - kezdett zavartan dadogni.

- Nem egyszer l�ttalak elmenni �jjelente. Sokszor l�ttalak titeket, amikor Kirar�val r�pk�dtem �lmatlan �jszak�imon.

- Kagome tudja? – k�rdezet csendesen a hanyou a f�ldet b�mulva.

- Nem mondtam el neki. De ha elmondan�m azt is el k�ne, hogy minden egyes alaklommal csak csendben besz�lgettek, Kikyou pedig mindig ott hagy sz� n�lk�l. �s akkor Kagome m�g jobban szenvedne.

- De m�rt? – k�rdezte �rtetlen�l Inuyasha.

- Inuyasha, m�rt vagy ennyire vak, k�ny�rg�m! – fakadt ki a szellemirt� l�ny.

- Sango, tudom, hogy n�ha �rz�ketlen vagyok, meg bunk�. S�t beleg�zolok m�sok �rzelmeibe, de �n nem �rtem m�r se magam, se Kagom�t. Ah�nyszor Kouga megjelenik engem a s�rba d�ng�l, de elv�rja hogy �n ne tal�lkozzak Kikyouval.

- Inuyasha, a n�k bonyolultak, de neked csak egy szavadba ker�lne �s Kagome megny�lna el�tted �s meg�rthetn�l mindent… - azzal ott hagyta � is az �mul� hanyout.

Inu m�g sok�ig �lt egyed�l a f�ben �s v�rta a naplement�t. Nem akart visszamenni a t�bbiekhez. �rezte, hogy valamit mondania k�ne Kagom�nak, de nem tudta mit is. Azt�n amikor a nap elkezdett al�ereszkedni a l�t�hat�rnak Inu elindult �s fel�lt a Goshinbokura az 1000 �ves Szent F�ra.