Yoshikuni Miharu

1. r�sz

L�ny a v�zes�sn�l

By: Yilsrana

Sesshoumaru nagy�r �s kis csapata �pp egy v�zes�s fel� tartott, mikor Sesshoumaru orr�t furcsa szag csapta meg.

El�sz�r nem ismert r� a szagra, �s m�g az is megfordult a fej�ben, hogy Naraku �jabb inkarn�ci�j�val hozta �ssze a sors. Azt�n r�j�tt, hogy a szagnak semmi k�ze nem lehet Narakuhoz.

Valahogy m�s volt.

Sesshoumaru tudta, hogy a szag tulajdonosa nem gyilkos �s nem is gonosz. 

R�vid id� eltelt�vel Sesshoumaru r�j�tt, hogy szellemszagot �rez, de azt nem tudta, hogy a szag gazd�ja milyen szellem.

Mikor felt�nt el�tt�k a v�zes�s Sesshoumaru azonnal �szrevett egy l�nyt.

A l�ny �pp a v�zes�s m�g�l s�t�lt ki im�ra kulcsolt k�zzel.

-Ki vagy te? –k�rdezte Sesshoumaru.

A l�ny lassan Sesshoumarura emelte a tekintet�t.

-Yoshikuni Miharu a nevem. –mondta a l�ny. –F�lig v�zi szellem vagyok, f�lig, pedig erd�szellem. Te, pedig Sesshoumaru vagy, Nyugat ura.

-Honnan tudod? –k�rdezte Sesshoumaru.

A l�ny elmosolyodott.

-�s sok mindenr�l tudok.

Rin Miharuhoz szaladt.

-Azt is tudod, �n ki vagyok? –k�rdezte Rin.

-Rin vagy. –mosolygott Miharu.

-Mit csin�lsz itt Miharu sama? –k�rdezte Rin.

-Gondolkozom. –felelte Miharu.

-Min? –k�rdezte Rin.

Miharu ism�t a kisl�nyra mosolygott.

-Nem fontos kicsi Rin. –mondta Miharu, azt�n Sesshoumarura n�zett. –Tudom, kinek a nyom�ban j�rsz.

Sesshoumaru Miharu szem�be n�zett.

-Mit tudsz Narakur�l? –k�rdezte Sesshoumaru, mik�zben v�gigm�rte a l�nyt.

Miharu eddig bar�ts�gos szeme hidegen megvillant.  

-� �lte meg a sz�leimet. –mondta Miharu. –Ha megengeded, hogy veletek tartsak, seg�tek neked megtal�lni Narakut.

-Mi sz�ks�ge lehet Sesshoumaru samanak egy gyenge onna seg�ts�g�re? –k�rdezte Yaken, de amint �szrevette ura pillant�s�t gyorsan elhallgatott.

Sesshoumaru egy percig n�m�n �llt, azt�n biccentett.

-Rendben, de ha bajba ker�lsz nem foglak megmenteni. –mondta.

-Nem is v�rom. –mondta Miharu.

-Akkor rendben. –mondta Sesshoumaru. –�s te fogsz vigy�zni Rinre, ha nem vagyok ott.

Miharu b�lintott.

-De j� Miharu sama! –mondta Rin. –Akkor egy�tt fogunk utazni, �s tudunk majd j�tszani is! Ugye majd j�tszol velem Miharu sama.

Miharu elmosolyodott.

-Persze kicsi Rin. –mondta.

-De j�! –mosolygott Rin. –�s majd szed�nk egy�tt vir�got.

Miharu tov�bb mosolygott.

Sesshoumaru elgondolkozva n�zte Rint �s Miharut.

Mikor Miharu Sesshoumarura n�zett, a kutyaszellem a l�ny szem�be n�zett.

N�h�ny m�sodperc m�lva Miharu elpirult, �s elkapta a tekintet�t a kutyaszellemr�l.   

Sesshoumaru ezt l�tva elford�totta a fej�t, �s gondolkozni kezdett.

/Vajon mi�rt �rzem magam ilyen furcs�n ennek a n�nek a k�zel�ben?/ gondolkozott az inuyoukai, azt�n felbukkant a fej�ben egy gondolat, amit azonnal el is hessegetett. /Nem. Nem szerethettem bele. Hisz alig ismerem. Meg am�gy is… Igaz, hogy sz�p, �s kedves is./ mikor Sesshoumaru felfogta mit is jelent utols� gondolata alaposan megd�bbent.

Miharu gyorsan elkapta a tekintet�t Sesshoumarur�l, mikor �szrevette, hogy elpirult.

/Rem�lem, nem vette �szre./ gondolta Miharu. /Vajon mi�rt n�zett? K�r hogy a gondolatolvas�sban nem vagyok j�./ Miharu lopva a kutyaszellemre pillantott /Milyen k�r hogy sosem szeretne bel�m./ Miharu s�hajtott, azt�n �jra Sesshoumarura n�zett.   

Miharu n�m�n n�zte egy percig Sesshoumarut, azt�n �jra Rin fel� fordult.

Sesshoumaru megfordult �s elindult.

Miharu Rinnel egy�tt elindult az inuyoukai ut�n.

Yaken morgol�dva k�vette �ket.

Folytat�s k�vetkezik…