Az elemi kardok története - Yilsrana Hime - Egy félszellem papnő előzménye
3. rész. Kouga
by Yilsrana&Kaita

Ismerős szagot hozott a szél. Yilsrana felkapta a fejét, és próbált rájönni, hol érezte már.

Nemsokára kibukkant a fák közül egy farkasszellem, és Yilsrana rögtön rájött, honnan ismerős neki a szag.

-Kouga? –kérdezte Yilsrana.

-Ismerjük egymást? –vonta fel az egyik szemöldökét Kouga.

-Jártál az egyik nővéremmel. –mondta Yilsrana. –Silannával.

-Ó. –mondta Kouga, és végigmérte Yilsranát, majd tekintete megállapodott a lány homlokán lévő három világoskék csillag alakú jelen. –Te vagy Yilsrana. Megnőttél. Mikor utoljára láttalak, hat éves se voltál.

-Rég volt. –vont  vállat Yilsrana. –Mit csinálsz erre?

-Valami szellem megtámadta a klánomat. –mondta Kouga. –Azt üldözöm. És te?

-Csak épp erre jártam. –hazudta Yilsrana. –Már megyek is tovább.

Mielőtt Kouga felelhetett volna Yilsrana eltűnt előle.

Később egy szakadék szélén állt, és a horizontot szemlélte.

Hirtelen csak azt vette észre, hogy eltűnik a talaj a lába alól. Azonban csak kicsit zuhant, amikor felnézett észrevette Kougat, aki a bal csuklóját fogta.

-Ugyanúgy vonzod a bajt, mint Silanna. –jegyezte meg Kouga, miközben felhúzta maga mellé a hanyou lányt.

-Kösz. –morogta Yilsrana.

-Ne kísérjelek el? –kérdezte Kouga.

-Felesleges. –mondta Yilsrana.

-Én nem így látom. –mondta Kouga.

-Útálom, ha bele kell tipornom a férfiak lelkivilágába, de nem vagyok gyenge, védelemre szoruló kislány. –mondta Yilsrana.

-Én is útálom, ha fiatal nők lelkivilágába kell beletipornom, de ha nem jövök, már a szakadék alján aludnád örök álmodat. –mondta Kouga.

-Nem éppen. –jegyezte meg Yilsrana.

-Figyelj, úgyis egy irányba tartunk. –kezdte Kouga. –Akkor nyugodtan mehetnénk együtt. Legalább nem kell magyarázkodnom Silannának, hogy miért nem mentettem meg a húga életét.

Yilsranának komoly erőfeszítésébe telt, hogy megőrizze hidegvérét. Végül sikerült neki, és csak annyit sziszegett:

-Nem bánom.

Folytatjuk...