B�v�letben
17. r�sz
By: Mido

Seyako m�g hossz� k�t napig l�badozott. A seb a ken�cs hat�s�ra a gy�gyul�s �tj�ra l�pett, �m rengeteg energi�j�ba ker�lt �jra fel�p�lnie. Ebben a k�t napban nyom�t sem l�tta a nagy�rnak, csak Nagami hozott t�le minden este �zenetet. A fekv�s �s a sok gy�gyszer egyre jobban nyomasztotta a l�nyt, �s a m�sodik nap v�g�re minden tilalom ellen�re felkelt. L�bai el�sz�r nem akartak engedelmeskedni, de f�l �ra gyakorl�s ut�n m�r lass� nyugodt l�ptekkel j�rk�lt fel, le a szob�ban.

Ennek hat�s�ra a vacsor�t hoz� Tomo asszony, rettent� ideges lett, �s azonnal visszaparancsolta az �gyba. �gy a vacsora kiss� fesz�lt hangulatban telt el, �m Seya m�r tudta, a gyenges�gen k�v�l semmi baja sincsen imm�ron. Ez�rt a morgol�d� Tomo-sam�val meg�zente a nagy�rnak: Holnap.

M�st nem mert az asszony orr�ra k�tni, egyr�szt nem tudta hogy t�voz�suk hivatalos-e, m�sr�szt biztosan megtagadta volna az �zenetk�zvet�t� szerep�t Tomo ha, megtudja, hogy Seyako mire k�sz�l.

Elj�tt betegesked�s�nek harmadik est�je is. Borult, es�felh�s id� volt odakint, kiss� h�v�s is az �vszakhoz k�pest. �lmatlanul fek�dt az imm�r hihetetlen�l k�nyelmetlen �gyban, �s szomor�an kellett tapasztalnia, hogy bizony vihar k�sz�l.

„Szokatlanul es�s az idei ny�r!” – gondolta.

Az id� csigalass�s�ggal telt, bes�t�tedett de � m�g mindig k�ptelen volt elaludni. Az elm�lt napokon elm�lkedett. „Nem csin�ltam m�st csak fek�dtem, ettem, meg hal�lra utam magam. Meg azokon a ninj�kon gondolkodtam. Suyama hogy ker�lhetett k�z�j�k?” – gondolatai mind untalanul visszat�rtek ehhez a t�m�hoz.

Hi�ba is akart m�sra gondolni vagy b�rmi m�st csin�lni, unalmas �r�iban ott bujk�lt a nagy k�rd�s. �s ezzel most is �gy volt, aludni k�ptelen volt, az ut�bbi id�ben egy h�tre el�re kialudta mag�t. Legal�bb is � meg volt err�l gy�z�dve.

�gy n�zett ki az �jszaka m�r v�gk�p nem hoz �lmot szemeire, forgol�dott, hol f�zott, hol melege volt. Azt�n elkezd�d�tt az �gi h�bor� is, ami egy�ltal�n jav�tott am�gy is padl�n, l�v� k�z�rzet�n. Kik�sz�l�dott az �gyb�l, �gy gondolta becsuk ajt�t, ablakot, elh�z minden f�gg�nyt. Ut�lta a viharokat. Legal�bb is egyed�l �t�lni �ket.

Amint kib�jta a meleg �gyb�l egyb�l meg�rezte a hideg �ramlatot, mely l�bait�l kezdve k�szott felfel�. Borzongva h�zta mag�ra k�peny�t, majd lass� egyenletes l�ptekkel elindult az erk�ly ajt� fel�. Kikukkantott rajta �s elk�nyvelte mag�ban odakint �gy szakad az es�, mint ha d�zs�b�l �nten�k. Vill�mok cik�ztak az �gen, a mennyd�rg�s meg�ll�s n�lk�l sz�lt. Megborzongott �jra, �s m�g jobban �tj�rta test�t a hideg, ahogy a sz�l becsapott az ajt�n.

A harmadik borzong�s hull�m, amit meg�rzett az m�r teljesen m�s volt. Tark�j�t�l indult, v�gig szaladt karjain majd mintha csak �t�lelte volna test�t. A k�zelbe csapott be egy f�nyes vill�m, mire a l�ny h�tra l�pett �s egyb�l meg is fordult. Majdnem fel sikoltott. 

- K�tszer is sz�ltam de nem v�laszolt�l. – sz�lalt meg a m�g�tte �lldog�l� Sesshoumaru.

- Istenem! A fr�szt hoztad r�m! – szor�totta mellkas�hoz kezei a l�ny.

P�r pillanatig csendben �lltak, azt�n Seya beh�zta az ajt�t, �s lass� bizonytalan l�ptekkel elindult beh�zni a f�gg�ny�ket. Mikor v�gzett a vill�ml�sok f�nyei m�g ugyan �gy besz�r�dtek, mint a mennyd�rg�s hangjai. Erre m�r csak megad�an fels�hajtott a l�ny.

-               Megkaptad az �zenetem? – k�rdezte Seyako v�g�l, hogy megt�rje a csendet.

-               Meg. De mit jelent, hogy holnap? – k�rdezte a f�rfi, mik�zben feljebb csavarta az olajl�mp�t.

-               Azt hogy r�szemr�l holnap indulhatunk.

-               Olyan j�l lenn�l? – k�rdezett vissza hitetlenkedve a d�mon.

-               Igen. �s nem Te mondtad, hogy min�l el�bb indulni akarsz?

-               De ha nem vagy m�g j�l csak h�tr�ltatn�l.

-               K�sz. – dohogta a l�ny �s vacogva visszab�jt a meleg takar� al�. – Azt hiszem �n, megfagyok ma �jjel.

A szellem elh�zta a sz�j�t. �gy n�zett ki � nem �rz�keli a kl�ma h�rtelen leh�l�s�t.

- Am�gy m�rt k�sz�lsz �szakra? – tette fel meggondolatlanul a k�rd�st Seya.

�m amint kimondta m�r tudta, nem k�v�ncsi a v�laszra. Mit is gondolt, hiszen egy�rtelm� mit fog hallani: Megyek, megl�togatom a j�vend�beli feles�gem.

-               T�ged k�s�rlek haza.

A v�lasz t�m�r �s sz�ntelen volt, m�g is Seyako majdhogynem kiugrott az �gyb�l.

- Miattam? – k�rdezte akadozva.

- Igen, miattad, is.

Az�rt a lelke m�ly�n boldogabb lett volna, ha az ’is’ lemaradta volna, a mondta v�g�r�l.

-               �s m�g? – k�rdezte Seyako mikor m�r nyakig mag�ra h�zta a takar�t.

-               A ninj�k. Mind �szak fel� t�ntek el.

-               Micsoda? – h�lt el a l�ny – Ugye ezt nem mondod komolyan?

-               De. – a f�rfi arc�n nem l�tszott �rzelem.

-               Szerinted…? – Seya nyitva hagyta a mondatot.

-               Nem tudom. Ez�rt is megy�nk arra.

-               De mi�rt?

-               Van p�r tippem, de mind csak tal�lgat�s. Visszaviszlek �s kider�tem.

-               Ez�rt is k�ldted el�re Ryohmarut?

-               Ez�rt, is.

M�r megint az a fr�nya ’is’. Seyako s�hajtva vette tudom�sul, hogy minden egyes mondatot harap�fog�val kell kih�znia, ha nem akar a tudatlans�g k�nyelmetlen, de biztos �llapot�ban maradni.

-               �s m�g m�rt?

-               Aya �rt.

Erre azt�n t�nyleg n�ma csend lett a szob�ban. Seyako ink�bb lehunyta k�k szemit, nehogy valamilyen k�bor �rzelem t�kr�z�dj�n rajtuk. J� p�r vill�ml�s �s mennyd�rg�s elhalt mire �jra megsz�nt a fagyos n�mas�g.

-               Mit �rt? Aya? – k�rdezte a n� sz�raz hangon.

-               Ha arra vagy k�v�ncsi eml�tett t�ged. Tudta hogy n�lam vagy.

-               Micsoda? – d�bbent meg Seya.

-               J�l hallod. �s k�telkedem benne, hogy csak ennyit tudna.

-               Ezt meg hogy �rted? – a n� szemei kerekre t�gultak a halv�ny f�lelemt�l.

-               Sehogy. De van m�g valami. A levelet nem � �rta.

-               Sesshoumaru, �n m�r egy sz�t sem �rtek… - jelentette be Seyako cs�ggedten.

-               Magyar�zattal nem tudok szolg�lni. Szint�n csak sejt�seim vannak. De ha �rdekel a v�lem�nyem, T�ged el�rult az �szaki Ter�let.

Sesshoumaru nem kapott v�laszt e nyers kijelent�s�re. A l�ny elfordult, �m hallatszott, ahogy egy bent akadt l�legzet t�vozik t�dej�b�l. Seya fej�ben l�zasan futkostak a gondolatok, �m egyiket sem tudta megragadni.

-               Jobb, ha bar�tkozol a gondolattal. Akkor holnap reggel indulunk. Ha k�szen vagy gyere az el�csarnokhoz. A t�bbir�l Tomo-san gondoskodik.  – a d�mon t�vozni k�sz�lt.

M�r k�zel j�rt az ajt�hoz, amikor egy rekedt, szinte ismeretlen hang meg�ll�totta.

-               Azt mondod, �n fel�ldozhat� felesleg voltam? 

A szellem megtorpant majd visszafordult.  L�ny m�g ugyan �gy fek�dt h�ttal neki.

- Azt mondod Aya el�rult engem?

- Nem tudom Ayasihonak mennyi k�ze, van ehhez. �n csak figyelmeztetni akartalak. Tal�n itt az ideje, hogy �t�rt�keld az �leted.

- �t�rt�kelni az �letem? – k�rdezett vissza az idegen hang.

- Hai.

- Az �n �letem nem �t�rt�kelhet�. Am�g van kit szolg�lnom, van �rtelme. Ha nincsen, akkor m�r �lnem sincs �rtelme.

- Tal�n elkezdhetn�l magaddal t�r�dni. Magad�rt harcolni.

- Nem tudok. Nekem nem ezt tan�tott�k.

- Akkor felejtsd el, amit tan�tottak… - igen szatirikusan hangzott a f�rfi v�lasza.

- Felejteni… - suttogta a l�ny.

A d�mon gondolkodva figyelte �t. Ak�r mennyire is �sszpontos�tott nem �rezte, hogy a n� s�rna, pedig hangja n�ha megremegett. M�g egy csepp k�nny illat�t sem �rezte.

- Ne vedd biztosra, lehet hogy Aya �rtatlan ez �gyben. De amit mondtam az �leteddel kapcsolatban. Azt komolyan gondoltam… Oyasumi nasai. – Sesshoumaru nem akart t�bbet n�la id�zni, r�j�tt tal�n ezt is t�l korai volt megosztania Seyakoval.

- Sesshoumaru! Ne menj el! – egy k�vetel�, csilingel�, l�gy, m�g is er�teljes hang �ll�totta meg.

K�rd�n vissza tekintett. Most m�r v�gk�p nem igazodott ki a l�nyon.

Seya fel� fordulva, kez�n t�maszkodva �lt fel az �gyon. Arca s�padt volt, de szem�ben �let f�nye csillogott.

-               Nem akarom, hogy elmenj. Maradj itt velem.

Erre a f�rfi �sszeh�zta aranyl� szemeit. Ez m�r nem k�r�s volt, ez m�r bizony utas�t�snak hangzott, m�ghozz� rejtett cseng�sekkel. �gy n�zett ki erre a n� is r�j�tt.

-               Ne �rts f�lre… - kicsit habozott, majd bossz�san �jra a f�rfire tekintett – Vagy fel�lem f�lre is �rtheted. Csap�n nem akarok egyed�l maradni. Meg a vihar is…

A d�mon nem mozdult. �gy n�zett ki komolyan gondolkod�ba esett. Tal�n rajta volt a sor az �rtetlenked�sben.

- Akkor maradsz? – k�rdezte Seya, majd od�bb cs�szott az �gyban helyet adva maga mellett.

- Maradok. – v�laszolta v�g�l a d�mon, �s a szob�ban �ll� asztal fel� indult. Ott ledobta a pr�met �s a v�rtet test�r�l – De akkor megsz�ntetj�k az els�t�t�t�st. – jelentette ki. � sem k�rdezett, hanem bejelentett.

- Rendben. – v�laszolt a l�ny �s visszab�jta a takar� al�.

Mikor meg�rezte, hogy a szellem mell� fekszik halk k�sz�n�m�t rebegett el. Azt�n nagy sok�ig csendben fek�dtek, tisztes t�vols�gra egym�st�l, mikor Seyako �jra megsz�lalt.

-               Nem zavar?  - k�rdezte halkan, de tudta hogy a d�mon hallja.

-               Mi? – a f�rfi csak sok�ra sz�lalt meg.

-               Az hogy �n egy haland� vagyok.

-               Nem gondolkodtam rajta.

-               Mert azt hiszem, eg�szen megkedveltelek. – a l�ny elakadt, de ha m�r elkezdte, folytatta - Arrog�ns vagy, meg igen nagyra tartod magad, igaz nem ok n�lk�l. De van sz�ved.

-               Ezt most b�knak vegyem? – Sesshoumaru hangja ugyan g�nyosan csengett, de mind ketten tudt�k mi rejlik m�g�tte.

-               Annak is veheted. Csak el akartam mondani.

-               J�.

Azt�n, lassan ahogy a zivatar t�volodott �gy k�zel�tette meg a l�nyt az �lom. Pihentet� m�ly �lomba mer�lt, de m�g el�tte �rezte a h�t�n az �t figyel�, vigy�z� tekintetet.

Sesshoumaru egy id� ut�n lehunyta szemeit �s valamennyit aludt is. Elv�gre holnapt�l nagy �tra indul, ez az utols� �jszak�ja otthon�ban. �s ez az �jszaka kellemes volt. 

Fin�l� a k�vetkez� fejezetben...