B�v�letben; 16. r�sz

By: Mido

T�vol a keleti �gbolton lassan vil�gosodni kezdett az �g alja, mire Seyakot ell�tt�k. Nem volt sok sebes�l�se, szinte csak azt az egyet szerezte csak. �m az m�ly volt, �s nem lehetett tudni mivel fog j�rni.

A gy�gy�t�k nem tudtak semmi j�val kecsegtetni, tiszt�n �s vil�gosan megmondt�k a nagy�rnak �s a szurkol� l�nyka seregnek, mivel addigra a f�l szem�lyzet a folyos�n hallgat�zott, hogy bizony k�nnyen megeshet, hogy a l�ny nem �ri meg a k�vetkez� hajnalt. Erre mindenki m�sk�pp reag�lt, egyed�l Sesshoumaru nem mutat a ki �rzelmeit.

Miut�n Tomo asszony sikeresen kizavart mindenkit, elhajtott minden b�m�szkod�t a legid�sebb gy�gy�t� konkr�t v�laszt k�rt, arra hogy meg fog-e halni a l�ny.

-               Sesshoumaru nagy�r! Nem tudok biztosat mondani. – hajtott fejet az id�s asszony- Kiz�rtnak tartom, hogy bels� szervei ne roncsol�dtak volna. Amennyire t�l�nk tellett fert�tlen�tett�k, de bel�l ak�rmi is lehet. V�lem�nyem szerint bizonyos hogy sebl�zat fog kapni. �s ha most megbocs�t – �jabb f� hajt�s – m�g sok dolgom van a m�lt �jjel ut�n.

A d�mon mag�ra maradt az eszm�letlen l�nnyal, p�r percig nem is tudott mit kezdeni mag�val. Kiss� f�radt volt, csatakos, �s valami furcsa �rz�s ker�tette hatalm�ba. Nem tudott neki nevet adni, sz�nalomnak gondolta, �m ez egy teljesen m�s �rz�s volt. Agg�dott. �s lassan de biztosan b�ntudata kezdett leni, ahogy az elk�nzott falfeh�r arcra pillantott.

Nagyot s�hajtott, majd k�zelebb l�pett hozz�, �gy m�r tiszt�n hallotta a ritk�s, de kitart�an dobog� sz�vver�st, �s a szakadoz�, h�rg� l�legzetv�teleket.

„Ennek nem kellett volna �gy t�rt�nnie. Minek j�tt oda? Ugyan mit �rthattak volna nekem azok az emberek. Annyit, mint a szamur�jok, tal�n hal�los sebet is kaptam volna. De ez teljesen mindegy lenne, �n nem tudok meghalni… Legal�bb is m�g nem. De �? K�pes volt elj�nni hozz�m �jjel csak, az�rt hogy az erej�vel megv�djen az els�, minden bizonnyal sikeres t�mad�sukt�l… - felr�mlett szemei el�tt a m�lt �jszaka eml�ke – Bolond l�ny! �s az a cs�k. Nem, nem hallhat meg! Nek�nk m�g van p�r elint�zetlen �gy�nk Seya…” – m�g egyszer az alv� n�re n�zett majd kil�pett a szob�b�l.

A reggelb�l lassan d�lel�tt lett, azt�n a nap �jra fordult, imm�r nyugatnak tartott. Az �r�k teltek, k�ts�gbe esett �s k�zdelmes �r�k. Seya eg�sz nap nem t�rt mag�hoz, Nagami �s n�ha Tomo asszony is hi�ba voltak mellette minden percben. A l�ny sebe nem akart hegedni, �s test�t gy�t�rni kezdte a sebl�z.

Est�re m�r a h�feh�r arcra v�r�s l�zr�zs�k �ltek ki, teste verejt�kben f�rd�tt, mik�zben folyamatosan forgol�dott �s hallucin�lt. K�ptelens�g volt neki beadni b�rmilyen gy�gy f�zetet, seb�t is csak nehezen tudt�k ell�tni. �gy j�tt el az �jszaka.

Sesshoumaru, miut�n kil�pett a szob�b�l elment megf�r�dni, majd mivel k�ptelennek �rezte mag�t a pihen�sre, �s d�h�t is ki akarta t�lteni csatlakozott azokhoz, akiket m�g �jszaka k�ld�tt a sz�k�sben l�v� ninj�k ut�n. Az �ld�z�s eredm�nytelennek bizonyult, �gy m�g rosszabb hangulatban �rt haza kora d�lut�n. Jobb h�j�n dolgoz� szob�ja fel� vette az ir�nyt, ahol semmi �rtelmes elfoglalts�got sem tal�lt. Nyomasztotta az eg�sz �tkozott kast�ly, az �ssze itt t�rt�nt esem�nnyel. Egy sz�val mehetn�kje volt. A kora este folyam�n egy levelet kapott. Tal�n ez az egy dolog tudta felvid�tani. Ryohmaru �rt neki, k�z�lte hogy minden probl�ma n�lk�l el�rt�k az �szaki hat�rt, �m valahogy t�lont�l nagy csend van ahhoz k�pest, hogy Aya-sama sz�ks�g �llapotr�l besz�lt. Ennyi. F�lig j� f�lig rossz.

Azt�n k�s� este visszat�rtek a katon�k, akik a sz�kev�nyeket �ld�zt�k, �s sz�rny� h�rt adtak a nagy�r tudt�ra. Illetve egy olyan h�rt, ami �sszerakta a kirak�s j�t�kot.

Sesshoumaru nem mutatott �rzelmek, m�g az �jszaka sor�n rendeleteket hozott, �s felk�sz�lt a t�voz�sra. Mire v�gzett k�s� �jjel lett. B�gyadtan haladt v�gig a folyos�kon, m�g nem el�rt a l�ny szob�j�ig. P�r percig gondolkodott bemenjen-e hozz�, azt�n �gy d�nt�tt ennyit meg�rdemel azok ut�na, amit �rte tett. Elh�zta az ajt�t.

Nagami erre riadt fel. M�r f�lig �lomba mer�lt hab�r az �gy mellett �lt. F�radtan n�zett fel az �rkez�re. P�r percig csendben n�ztek egym�sra majd mindketten az �jra l�z�ban besz�l� Seyakora n�ztek.

-               Hogy van? – k�rdezte Sessh, teljesen �rzelem mentes hangon.

-               Azt hiszem, haldoklik… - Nagami alig tudta kimondani ezeket, a f�j� szavakat.

-               Tess�k? – h�rd�lt fel a f�rfi, �s m�r � is hallotta, a l�ny sz�ve egyre gyakrabban kihagy.

-               Sebl�zat kapott, �s nem tudjuk el�ll�tani a v�rz�st. Gy�gyte�kat sem tudunk beadni neki, nem hajland� lenyelni. A gy�gy�t�k azt mondt�k, �k itt m�r semmit sem tudnak tenni… - Naga halkan s�rva fakadt.

Sesshoumaru �jfent nem mutatott reakci�t. Szemei elid�ztek a szenved� n�n, a szob�ban l�v� legal�bb h�rom f�le gy�gyte�n, amik m�r ki is h�ltek. Azt�n �jra a l�nyt n�zte. A percek szaladtak, v�g�l elhat�rozta mit fog csin�lni. Az �gy mell� l�pett, �s h�velyest�l levette kardj�t az oldal�r�l. Nagami felh�rd�lt t�vesen �t�lve meg a mozdulatot, de azt�n megnyugodott. A f�rfi a kardot a l�ny test�re fektette.

J�l gondolta, abban a pillanatban a verejt�kez� forgol�d� test nyugalomra tal�lt. Naga n�m�n figyelt, de nem mert megsz�lalni amikor is Sesshoumaru kil�pett a szob�b�l. Csak v�rta mi lesz a folytat�s. Mert azzal tiszt�ban volt, hogy valami k�sz�l.

Vissza�lt Seyako mell� �s v�rt. Ahogy a percek lassan teltek feje n�ha-n�ha el�re bukott, majd abban a pillanatban felriadt. Azt�n m�r gyakrabban billent meg a l�ny feje, �s sz�pen lassan �lt�ben elaludt.

Sesshoumaru vagy egy �ra eltelt�vel t�rt vissza a szob�ba, �s furcsa m�don el�gedetts�g �lt arc�n. A konyh�ban j�rt, hogy v�ghez vigye elhat�roz�s�t. Diadal ittasan csillog� szemeit eln�zve siker�lhetett is neki. �jra visszament a betegszob�hoz, ahol a szolg�l�l�ny a sz�kben elaludt. Nagyot s�hajtott, majd er�teljesen beh�zta maga m�g�tt az ajt�t. Erre riadt fel �jfent Naga, �m �gy n�zett ki a virraszt�st�l m�r annyira elf�radt, hogy csak f�l l�bbal tudott kikecmeregni az �lomvil�gb�l. A d�mon sz�nakozva r�n�zett.

-               Menj aludni.

-               Nem lehet… - nyomott el egy �s�t�st a l�ny, mik�zben szemei �jra vissza akartak csuk�dni.

-               �gy semmi hasznod. Azt mondtam, menj!

Ez m�r parancs volt, �s a 24 �r�s beteg �pol�s ut�n Nagami m�r nem tudott �bren maradni, f�radtan �s�tozva kelt fel �s indult saj�t szob�ja fel�. Sesshoumaru v�rt egy kicsit, majd az �gy mell� l�pett. P�r pillanatig n�zte a verejt�kben �sz� elgy�t�rt testet. „Milyen sz�rny� dolog ilyen gyenge testben �lni. Egy egyszer� sebt�l meghallhatnak…” – gondolta, �s egyik ujj�t a l�ny karj�hoz nyomta. – „Nagyon magas l�za van… A b�re szinte �get. Rem�lem, ez seg�t!”

A d�mon egy kis t�gelyt helyezett az �jjeli szekr�nyre, majd levette a kardot a l�nyr�l. Seyako abban a pillanatban felny�g�tt, �s a l�z�lom ott folytat�dott ahol abba maradt. Sesshoumaru �vatosan leh�zta a takar�t is a forgol�d� testr�l, majd nagy leveg�t vett. „Csak mag�hoz ne t�rjen, mert ahogy ismerem, biztos meg akarna �lni!” – azzal felh�zta a l�ny k�nny� h�l�ruh�j�t.

Nem n�zett se lejebb, se feljebb, elt�vol�totta a seb k�t�s�t. Ennek m�r am�gy is ideje volt, mert ism�t �t�zott. A sz�r�s nyoma m�g d�moni szemmel n�zve is cs�ny�nak �s f�jdalmasnak t�nt. Felemelte a kis t�gelyt �s lecsavarta annak tetej�t. Orr�t �jra megcsapta a benne l�v� ken�cs�s f�zetszer�s�g orrfacsar� szaga. Elfintorodott, majd mutat� ujj�t az anyagba m�rtotta. Az el�sz�r kellemesen h�v�s volt majd mintha egyre jobban melegedni kezdett volna ujjhegy�n. �jabb s�haj, az anyagot a m�g mindig v�rz� gennyesed� sebre kente. A hat�s nem maradt el.

Seyako akkor�t sikoltott, mint m�g soha �let�ben. G�rcs�sen r�ndult �ssze teste, ahogy fel akart �lni, szemei kikerekedetten meredtek a semmibe. L�legzete zih�l�ss� er�s�d�tt �s a f�jdalom �rv�nyl� �ce�nj�b�l, az hozta vissza, ahogy meg�rzett k�t er�s kezet amint visszanyomj�k a p�rn�ra. Erre az �rz�sre v�laszolva utas�totta agya szemeit, arra hogy rendesen m�k�d�sbe l�pjenek.

Alig pislogott p�rat �jra j�tt az egetver� f�jdalom, mik�zben szinte hallotta, hogyan kezd seb�n�l saj�t h�sa sercegni. Ki�ltani, ord�tani akart de nem tudott. Sz�j�t egy k�z gyorsan �s hat�rozottan befogta �gy hangtalanul volt k�nytelen kiadni f�jdalm�t. Azt�n ahogy test�n er�s�dni kezdett a zsibbadts�g lassan indultak neki k�nnyei arc�n. Ott hamar semmiv� v�ltak a forr� b�rr�l lecsorogtak vagy p�r�v� alakultak. Ekkor pr�b�lt meg m�sodszorra feln�zni.

K�t aranyl� szemet pillantott meg el�sz�r, majd lassan felismerte a hozz�juk tartoz� arcot is. A d�mon ekkor vette kez�t a l�ny sz�j�r�l. N�m�n szeml�lt�k egym�st, v�g�l a l�ny seb�re n�zett.

Ekkor j�tt a k�vetkez� sikoly, ami m�g tal�n egy sk�l�val magasabban volt az el�z�n�l. De mozogni m�r nem tudott, test�ben felold�dott az izomlaz�t�.

-               Sesshoumaru! Baka hentai!!! – kiab�lta – Ha m�g egy l�p�st k�zelebb j�ssz… - fenyeget�z�tt.

-               Sz�vesen. – morogta oda neki a d�mon �s t�ntet�leg elfordult s�tt m�g egy l�p�st t�volodott az �gyt�l.

-               Most meg hova m�sz? Azonnal gyere vissza. – kiab�lt tov�bb Seyako.

-               Csendesebben nem menne? – k�rdezett vissza felett�bb mogorv�n a f�rfi – �jszaka van, �s szerintem, nem �rdekel mindenkit a te kis mag�n koncerted…

-               J�l van! Csak ez kicsit f�lre �rthet� volt… - pirult el Seyako – Bocs.

Csup�n morg�st kapott v�laszul.

-               J�l van! Hallod, bocs�ss meg! De te mit tett�l volna a helyembe?

-               Nem vagyok a helyedben…

Hosszan hallgattak, v�g�l a k�nos csendet a l�ny pr�b�lta meg �jra feloldani.

-               Figyelj. Mi volt ez, amit a sebemre rakt�l?

-               Te neked k�ne tudnod.

-               Ezt meg hogy �rted? – lep�d�tt meg a n� – Csak nem…?

-               Az a f�zet amit te csin�lt�l akkor �jjel. A konyh�ban.

-               Elk�sz�tetted nekem? – Seya �gy �rezte �jra s�rva fakad, de most m�r a meghat�dotts�gt�l.

Nem tudta fel fogni. A Nagy Sesshoumaru rajta, egy haland� l�nyon seg�tett. �nsz�nt�b�l �s… Rem�ny �s boldogs�g csillogott jelenleg fak�k�k szemeiben.

-               Visszatakarn�l? – k�rdezte miut�n siker�lt h�l�lkod�si roham�t lek�zdenie – F�zok…

-               De akkor l�p�sekkel k�zelebb kell mennem – ironiz�lt a d�mon, m�g mindig h�ttal, mellkasa el�tt �sszefont karokkal.

-               K�rlek! �n nem tudok mozogni. – kezdett k�ny�r�gni halkan Seya.

A f�rfi megfordult, majd rezzen�stelen arccal visszah�zta a l�ny test�re a h�l�ruh�t �s a takar�t is. �m b�rmennyire is igyekezett, nem tudta megakad�lyozni hogy ujjai a l�ny b�r�hez �rjenek. Abban a pillanatban egym�sra n�ztek.

- Arigatou gozay mas Sesshoumaru! Mindent k�sz�n�k… - suttogta a l�ny.

- Nincs mit. Tartoztam ennyivel.

- Nem tartozt�l semmivel sem…

A d�mon felegyenesedett, majd az asztalhoz l�pett. Tal�lomra leemelt a n�gy cs�sze k�z�l egyet �s visszas�t�lt az �gyhoz.

- Idd meg. M�g a gy�gy�t�k hozt�k.

- Ez most szerintem nem fog menni. – r�zta meg a fej�t Seya.

Meglep�dnie sem volt ideje a cs�sze ajkaihoz �rt �s a savanyk�s teaszer� f�zet m�r csurgott is le a tork�n. Kikerekedett szemekkel kortyolt nagyokat, �m szemeiben eg�sz k�rd�s �gett: „Te engem, megitatsz? �polsz?M�rt?”

Miut�n v�gzett a szellem gondolkodva r�n�zett.

-               Min�l hamarabb meg k�ne gy�gyulnod. �n m�r holnap indulni akartam. De te nem b�rn�d.

-               Indulni? Hova? – k�rdezte Seyako.

-               �szakra.

A l�ny megr�ndult. A sz�ve m�ly�n mindenhova akart menni csak �szakra nem. Most m�g nem. M�g t�l friss volt a cs�k eml�ke, amelyet m�lt �jjel kapott. �s f�leg nem akart Sesshoumaruval egy�tt �szakra menni. �gy �rezte, ez fel�rne egy haza�rul�ssal.

A szellem lassan megfordult �s az ajt� fel� indult, de m�g egyszer visszan�zett.

- Pihenj amennyit csak tudsz. – kis hat�ssz�net – �s azt hiszem besz�ln�nk k�n… A tegnap �jszak�r�l. – azzal elh�zta az ajt�t.

- V�rj! – ki�ltott ut�na Seya, de olyan k�ts�gbe esett hangon hogy mindketten megtorpantak t�le.

- M�rt? – n�zett vissza a d�mon.

- Most… besz�lj�nk… - dadogta a l�ny.

Igaz�b�l � sem tudta m�rt sz�lt a szellem ut�n. Tal�n, az�rt mert min�l hamarabb t�l akart esni ezen a k�nos besz�lget�sen? Sesshoumaru beh�zta az ajt�t �s visszas�t�lt az �gy mell�.

-               Figyelj! Szerintem te az eg�szet f�lre �rtetted! – kezdte Seya hadarva – Elmondom mit mi�rt tettem! Az, amit megid�ztem a Goku no Kizu, a pokol szele. �s csak akkor vagyok k�pes megid�zni, ha az �letem v�gvesz�lybe, vagy ha olyan �llapotba ker�l�k. �rted mir�l besz�lek? – s�haj – Nem, nem �rted. Mindegy. �n csak az�rt cs�koltalak meg, mert �gy olyan dolgok t�rt�nnek a testemmel �s az elm�mmel, hogy feler�s�tik az er�m. �s mert ha nem �lellek �t t�ged is elem�szt a robban�s. Sz�val rem�lem nem is, gondolt�l arra… – �s csak mondta, mondta �s mondta eg�szen addig, am�g ki nem fogyott a szuszb�l.

Sesshoumaru t�relmesen v�gig hallgatta a sz��radatot, azt�n el�gedett kis mosollyal megsz�lalt.

-               �n csak arra akartam r�k�rdezni, hogy honnan ismerted azt a n�t? – k�rdezte a f�rfi t�l j�l sikeredett �rtatlans�ggal.

Seyako csak n�zett, n�zett �s n�zett. Azt�n ahogy lassan kezdete felfogni mit is hallott az el�bb, �gy kezdett egyre jobban elv�r�s�dni. A v�g�re m�r szinte vil�g�tott r�zsasz�n feje a feh�r �gyi ruh�k k�z�tt. Nyikkanni sem tudott, �gy �rezte, menten els�llyed.

Percek teltek el mire er�t vett mag�n hogy megsz�laljon, �s ezeket, a perceket a d�mon gonosz m�don rettent�en �lvezte.

-               Suyama a t�rsam volt. Egy�tt nevelkedt�nk, de mindig is riv�lisok voltunk. Ennyi. – Seya hangja reszel�s volt az elfojtott indulatt�l.

Azt�n ahogy �jra a d�monra n�zett robbant a bomba. Ahogy megl�tta annak szem�ben a pimasz kis csillog�st. Minden t�relme elsz�llt. Nem is eml�kezett mikor sz�nt meg zsibbadts�ga, de h�rtelen fel�lt majd feje al�l a p�rn�t kih�zta �s a f�rfihoz v�gta. Tollakkal telt meg a leveg�, mindenfel� feh�r pih�k sz�lltak.

A p�rna �jra a leveg�be emelkedett �s m�g miel�tt a l�ny b�rmit tehetett volna �t kapta arcon. Ekkor j�tt el az a pont, amikor �gy �rezte, meg�r�l.

- M�rt kaptam? – k�rdezte a d�mon, m�g mindig zavar�an �rtatlan hangsz�nen.

- M�g megk�rded, m�rt kaptad? Mond, te t�k h�ly�nek n�zel?

- Csup�n r�d f�rt. T�l sokat hiszel magadr�l, �s mindent meg akarsz magyar�zni… Olyant is, amit nem k�ne.

- De ha egyszer ez az igazs�g? Semmit nem �reztem, amikor megcs�koltalak. Meg�rtetted? Semmit az �g adta vil�gon!

Ekkor valami v�ratlan t�rt�nt. Sesshoumaru mosolyra h�zta ajkait. Ezen a l�ny annyira meglep�d�tt, hogy el is felejtette hogyan akarta folyatatni a mondat�t. 

„Tudja, hogy hazudok. A fene vinn� el! Tudja hogy �n is ugyan �gy…” – gondolta a l�ny.

-               Hagyjuk. Nem akarok err�l t�bbet besz�lni. – fordult el kir�lyi fens�ggel arc�n – Odaadn�d a marad�k f�zetet? – ahogy azt megkapta �jra a f�rfire n�zett – Oyasumi nasai!

Sesshoumaru sz� n�lk�l t�vozott, �m igen j� kedve maradt eg�sz �jszaka. Ahogy vissza�rt abba a szob�ba, amit ideiglenesen lakoszt�ly�v� nevezett ki, m�g mindig ott bujk�lt a kis mosoly ajkai k�z�tt. Levetk�z�tt majd eld�lt az �gyon. Karjait a tark�ja al� f�zte, �s a plafonon j�tsz� �rny�kokra n�zett. „�lvezte. Mondhat, amit akar.” – �s � is aludni t�rt. Persze csak a fel�letes, l�tszat alv�s szintj�n.

Folytat�s k�vetkezik…