B�v�letben; 8. r�sz
   by:Mido

A nap els� sugarait megel�zve �rtek vissza. H�tf� reggel volt, az �rusok m�r pakoltak a piacon. �k ind�tott�k el a pletyk�t, ami fut�t�zk�nt terjedt el a v�rosban. Nyugat ura visszahozta v�rbe fagyva az elsz�k�tt szolg�l�l�nyt.

Sesshoumaru igaz�n nem foglalkozott senkivel, egyenesen bes�t�lt a palot�ba ahol a Ryohmaruval besz�lget� Tomo asszonyba botlott m�r az els� folyos�n. A n� utols� szavait m�g elcs�pte.

-               Tudtam, hogy van valami k�l�n�s abban a l�nyban. J� gyerek az, csak rem�lem, hogy nem lesz semmi baja!

Egyszerre n�ztek h�tra mindketten, �s �gy �rezt�k, ereikben meg h�l a v�r. A foly�s�n Sesshoumaru nagy�r k�zeledett fel�j�k, ingje �s nadr�gja piros volt a v�rt�l. Karj�ban pedig Seyakot hozta. A l�ny iszonyatos �llapotban volt. Sessh k�zeledett majd lelass�tott mellett�k.

-               Tomo. Azonnal k�ldj javas asszonyokat a szob�mba. – csak egyed�l � vette �szre, hogy Ryohmaru falfeh�r arca megr�ndul az utols� sz�n�l.

-               Azonnal! – Tomo asszony elrohant.

Sesshoumaru mit sem t�r�dve a m�sik d�monnal tov�bb indult. Egyik kez�vel kinyitotta az ajt�t majd, bel�pett a szob�ba. A l�nyt saj�t �gy�ra fektette (amit k�s�bb k�romkodva megb�nt) de el�tte az �gyi nem�t ler�ngatta r�la hogy legal�bb az viszonylagos �ps�gben maradjon. Volt p�rperce kettesben az �jult n�vel, azt�n Tomo berontott a szob�ba, nyom�ban a zokog� Nagamival �s k�t id�s asszonnyal.

Nagami annyira kikelt mag�r�l hogy mindenr�l megfeledkezve m�g Sesshoumarut is f�lre l�kte �s zokogva borult bar�tn�j�hez.

-               V�rj�l kis l�ny, engedj minket. �l m�g a szentem! – fogta meg a l�ny v�ll�t az egyik asszony.

Hamarosan tiszta rongyok, v�z, gy�gyn�v�nyek ker�ltek el�. Azt�n az egyik asszony Sesshoumarura n�zett.

-               Nagyuram, sz�veskedj�k kimenni!

Sessh kis� meglepetten elh�zta a sz�j�t majd h�tat ford�tott �s elt�nt, hab�r az erk�ly ir�ny�ba.

Sesshoumaru csak akkor t�rt vissza mikor m�r Nagamit kiv�ve senki nem volt a szob�ban. Ahogy bel�pett a l�ny felkapta a fej�t. Szemeiben keser� gy�l�let izzott, erre a d�mon megvet� mosolyra h�zta a sz�j�t, majd megsz�lalt.

-               Szolga hozz�l �telt, hamarosan fel�bred.

-               �s majd kettesben hagylak vele! Soha! – suttogta indulattal a l�ny.

-               Bolond haland�, mit sz�m�tasz te… �s most menj, min�l el�bb ennie kell ann�l hamarabb, fel�p�l… - az utols� szavakra m�r Seyako tiszta h�feh�r arc�t n�zte, mire tekintete megl�gyult.

Csak arra rezzent fel, hogy az ajt� becsuk�dik. Naga kiment. Sesshoumaru nagyot s�hajtott �s �jra azon kezdett gondolkodni, hogyan �lhette t�l a m�lt �jszak�t a l�ny. �s f�leg, hogy ker�lt szembe azokkal a fick�kkal. T�l nagy el�nyt adott neki, ha ott lett volna mindez, nem t�rt�nik meg. Csak az �jabb ajt�csuk�d�sra n�zett fel. De most nem Nagami, hanem Ryohmaru �llt el�tte. P�r percig n�m�n m�regette egym�st a k�t d�mon, �m a leveg� szikr�zott k�zt�k.

-               Sesshoumaru! – sziszegte az – Te r�hes kutya! Azt mondtad nem lesz baja!

A nagyurat val�ban meglepte ez a reakci�, �s tal�n Ryohmaru m�r halott lenne, ha nem gyerekkori j� bar�tj�r�l lett volna sz�.

- Baka…(ostoba) - j�tt a t�m�r v�lasz, amit egy mindent el�rul� ujjropogtat�s k�vetett – Takarodj ki, �s adj h�l�t ap�d eml�k�nek, hogy m�g �lsz…

Ryohmaru kardj�nak markolat�ra tette a kez�t, de nem mozdult.

-               Hogy merted… - l�that�an a szellem agy�t elbor�totta az indulat.

-               Nem mondom, m�g egyszer takarodj! Majd ezt a besz�lget�st folytatjuk, ha v�gre �jra m�k�dik az elborult agyad.

-               Te… - de a v�laszt m�r nem fejezhette ne Ryohmaru. Egy hangk�zbe v�gott.

-               Nagy k�r�s lenne, hogy odakint �lj�tek meg egy m�st? – halk s�haj – Sz�t robban a fejem…

Mindketten vagy 360 fokos fordulattal pillantottak arra.

A feh�r p�rn�k �s takar�k k�z�l Seyako n�zett r�juk f�radtan, de nevet� szemekkel. Fel�bredt.

- Ryohmaru, menj ki! – sz�lalt meg halkan �jra a nagy�r.

- Felejtsd el! Nem hagyom m�g egyszer a k�zeledben! - v�laszolt a d�mon �s az �gy fel� indult.

- Ryohmaru. Menj. – n�zett r� Seya, mire a f�rfi megd�bbent. – Megmentette az �letem. Nincsen semmi baj!

A d�mon megd�bbent. P�r m�sodperces gondolkod�s ut�n az�rt odav�gta:

- Az ajt� el�tt leszek… �t perced van! – n�zett a nagyszellemre.

Azt�n kil�pett a szob�b�l. �m m�g f�leit meg�t�tt�k az odabent elejtett szavak 

-               Te ostoba, hol a fen�ben volt�l! M�g�ttem j�tt�l eg�sz v�gig, biztos vagyok benne! Direkt v�rtad meg hogy majdnem meghalljak?

-               Nem szerepelt a terveim k�z�tt hogy t�ged pesztr�llak a hat�rig… - fordult el a f�rfi.

-               Idi�ta! - a l�ny f�jdalmasan hajtotta f�lre a fej�t.

Csend ereszkedett a szob�ba, Seya visszaeml�kezett az elm�lt �jszak�ra. A d�mon csendben figyelte.

-               M�rt mentett�l meg? – k�rdezte v�g�l a l�ny, de nem n�zett a f�rfira.

-               Az igazat akarod hallani nem? – k�rdezett vissza Sessh.

-               M�rt m�st is tudn�l mondani? – a l�ny most m�r r�n�zett �s f�lig fel�lt, �m sebei ezt nem igaz�n d�jazt�k.

-               Mert m�g nem l�ttam haland�ban ilyen er�t… �s mert be akarom fejezni, amit a vacsor�n elkezd�nk…

-               Hogy te mekkora egy tusk� vagy… - s�hajtott a l�ny – De valamit tudnod kell! – azzal intett a f�rfinek, hogy menjen k�zelebb.

Sessh az �gyig s�t�lt, �s egy �jabb int�sre lehajolt. Seyako suttogva folytatta.

-               Van a szob�nak titkos kij�rata? Ellen�rizd… - a hitetlenked� arckifejez�st l�tva hozz� tette - Higgy nekem!

Sesshoumaru bizalmatlanul felh�zta szem�ld�keit, majd a falik�rpithoz l�pett. A csigal�pcs� tiszta volt, senki nem volt m�g a kij�rata k�zel�ben sem. 

Seya b�lintott, �s �jra intett, majd k�nl�dva beljebb cs�szott �s az �gy sz�l�re mutatott. A d�mon s�hajtott, majd k�rbe n�zett. A l�ny el�sz�r nem �rtette, mit akar a f�rfi, v�g�l l�tta, ahogy Sessh h�ttal neki v�res ingj�t leveszi, �s tiszt�t keres az �gy melletti szekr�nyben.

-               Te, gyere ide most azonnal! Nem j�t�k, amit mondani akarok! Azt�n majd ut�na is kics�pheted magad! – csattant fel a l�ny.

-               Undor�t� a haland� v�rszag… - fordult vissza m�rgesen a f�rfi.

-               Az tal�n nem undor�t� hogy a saj�t embereid �rulnak el? – Seya suttogva ejtette ki ezeket, a szavakat, k�zben indulatosan fel�lt az �gyban.

-               Mit besz�lsz? – Sesshoumaru a k�vetkez� pillanatban m�r mellette volt elkapta a l�nycsukl�j�t.

N�m�n szikr�z� szemekkel n�ztek a m�sikra, m�g nem Seyako m�g k�zelebb hajolt. Arc�t meg�t�tte a f�rfi kellemes illata.

-               Azok a szamur�jok Kiot�b�l j�ttek. T�ged kerestek. Tudt�k hogy az �szaki hat�rra tartasz. Tudt�k hogy engem �ld�z�l! – olyan nyomat�kkal lehelte a halk szavakat hogy Sesshoumaru h�t�n a hideg futkozott – Genjin-dojo szamur�jai voltak… K�zel a legjobbak! Tal�n m�g n�lunk oniwabaikn�l is jobbak!

�jabb hat�ssz�net, Sesshoumaru a l�ny tekintet�t kereste. Nappali f�nyben �s ilyen k�zelr�l j�l meg tudta figyelni a n� m�lyk�k szemeit. Szembogara sz�nfekete volt, k�r�l�tte a k�k r�szen ez�stsz�n vonalak cakkozt�k k�rbe. Szempill�i hossz�ak, d�sak �s s�t�tbarn�k.

Lassan v�gign�zett a l�ny arc�n, aki ezt nyugodtan t�rte. Egy pillanatra lehunyta a szemeit, majd kiss� oldalra d�nt�tte a fej�t. V�rt, de kihaszn�lta az alkalmat hogy addig gy�ny�rk�dj�n a f�rfiban. Am�g a szellem em�sztette a hallottakat, addig � merengve b�multa az ez�st hajsz�lakat, melyeken csillogva t�rt meg a napf�ny. N�zte a d�mon arc�t, szemeit, melyek most kis zavarodotts�got t�kr�ztek. Sesshoumaru mag�ban azon gondolkodott hazudik-e a l�ny. Seya tekintete lejebb v�ndorolt, a szellem f�lig nyitott ajkaira n�zett majd az er�s fedetlen v�llakra t�vedt tekintete. Most az egyszer ford�tva t�rt�nt a dolog, a szellem olvasott a l�ny pillant�s�b�l. Meglep�d�tt, majd el�gedetten elh�zta a sz�j�t, �s er�teljesen megszor�totta a l�ny karj�t. A pillanat sz�tt�rt.

-               Akkor meg m�rt t�madt�l r�juk? – k�rdezte k�vetel�n, tudni akarta a v�laszt.

A l�ny szemei szikr�t sz�rtak a k�nt�l, ahogy a friss seb �jra �gni kezdett �s felki�ltott f�jdalm�ban, Sesshoumarunak siker�lt sebes�lt karj�t m�g jobban kik�sz�teni, k�nj�ban m�sik kez�vel a d�mon ujjai ut�n kapott…

A hirtelen mozdulatt�l a takar� lesiklott fels�test�r�l...

A javasasszonyok nem �lt�zett�k fel �s � ezt csak egy pillanattal, k�s�bb vette �szre, amikor a f�rfi kiss� meglepetten lejebb pillantott arc�r�l. Sessh val�ban meglep�d�tt, ahogy felismerte hogy a l�ny teljess�ggel ruha n�lk�l fekszik el�tte. Egy pillanatra lelki szemei el�tt felr�mlett az a nevezetes este a f�rd�ben, de nem maradt sok ideje a sz�p nosztalgikus eml�keken merengeni.  Abban a pillanatban t�bb dolog is t�rt�nt.

Seyako arca v�r�sre v�ltott, vetekedve a f�tt r�k sz�n�vel, �s szabad kez�vel…

Csat!

�jra felpofozta a f�rfit, �m az most nem eresztette el, szorosan megragadta m�sik kez�t is �gy kiss� mag�hoz r�ntotta. A pillanat �jra meg�llt, mindketten d�bbenten n�ztek a m�sikra. Seya kezeit nem tudta mozgatni, mindkett�t szorosan tartott�k a leveg�ben. Arc�n �rezte a d�mon meleg lehelet�t, b�r�t �gette annak tekintete. Megpr�b�lta elford�tani a fej�t, hogy legal�bb a szemkontaktus ker�lje. „Engedj el… K�rlek! K�ny�rg�m! Ne, ennek nem lesz j� v�ge… Sesshoumaru…” A szor�t�s nem engedett �s a k�s�rt�s nagy volt. �jra a f�rfira pillantott. Arcukat csak millim�terek v�lasztott�k el, a szellem �jra �rezte azt a k�l�n�s �des arom�t. Azt a b�d�t� illatot, ami legel�sz�r, a f�rd�ben… Azt a megb�v�l� illatot…

M�r csak sz�zadm�sodpercek �s millim�terek v�lasztott�k el a l�nyt, hogy megadja mag�t, engedjen… Sesshoumaru csak n�zte az al�oml� aranysz�ke tincseket, a zavaros k�k tekintetet, a h�feh�r, puha b�rt… Csak n�zte a l�nyt…

Bum…

Felt�p�d�tt az ajt�, Ryohmaru rontott be rajta, nyom�ban Nagami egy nagy leveses t�lat egyens�lyozva t�lc�j�n, m�g�tte Tomo asszony egy kos�rban ruh�kkal. Mindannyian a l�ny ki�lt�s�ra j�ttek be.

Az ajt�ban a h�rom szeml�l� legal�bb olyan szinten meglep�d�tt, mint az �gyon a d�mon �s a l�ny. A jelenet idegeket borzol�an sokkol� volt, Tomo, Nagami, �s Ryohmaru majd hogy nem t�tott sz�jjal b�multak befel�.

Az �gyon a f�lmeztelen Sesshoumaru �ppen mag�hoz r�ntja Seyakot aki, el�tte egy pillanattal hatalmasat kever le d�monnak, k�zben pedig test�t pr�b�lja takargatni. De �k sem l�ttak kev�sb� groteszk k�peket az ajt�ban.

Ryohmaru kivont kardj�t szorongatta k�t k�zzel, �m most �gy n�zett ki f�ldbe gy�kerezett a l�ba. Nagami kez�ben a t�lca ide-oda kezdett d�l�ng�lni, mire a l�ny sik�tva pr�b�lta egyens�lyba hozni. De Tomo asszony arca �rte meg a legt�bb mis�t. Arcsz�ne szinte vetekedet Seyak��val, mindk�t keze remegni kezdett, majd sarkon fordul �s kirohant a szob�b�l, de m�g el�tte a kos�r ruh�t a f�ldh�z v�gta.

�jabb fesz�lt csend, m�g a l�gy, sem mert felsz�llni a falr�l. V�g�l a d�mon mozdult meg az �gyon. Elengedte a l�nyt, �s azzal a mozdulattal a nyak�ig h�zta a takar�t, erre Nagami levese �jra t�ncot kezdett j�rni, de imm�r, att�l hogy a l�ny egy kit�rni k�sz�l� nevet�st pr�b�l elfojtani. Sesshoumaru fel�llt az �gy mell�l, az els� ruhadarabot kih�zta a szekr�nyb�l, bele b�jt �s angolosan t�vozott.

Jelen esetben minden el�jel n�lk�l szellemg�mb� v�ltozott �s kirep�lt a nyitott erk�ly ajt�n. Ez is egy megold�s…

M�r csak h�rman maradtak a sokat l�tott falak k�z�tt. Ezt a m�g mindig vihog�ssal k�szk�d� Nagami oldotta meg. A t�lc�val az asztalhoz s�t�lt, letette, magfordult �s k�nnyed�n kil�kte a k�v� dermedt Ryohmarut, majd becsapta az ajt�t.

A k�t l�nyb�l egyszerre t�rt ki a nevet�s. Naga le�lt az egyik sz�kre, �s az asztalra borulva k�nnyek k�z�tt nevetett. Seya arc�t az egyik p�rn�ba f�rta hogy elfojtsa el�t�r� kacag�s�t.

- Te azt�n nem vagy semmi! – suttogta nevet�s k�zben Naga – Alig vagy itt p�r hete, de az ujjad k�r� csavarod Nyugat legnagyobb urait, megsz�ksz, kis h�j�n meg�lnek, erre olyan bel�p�t adsz el� visszat�r�sed alkalm�b�l, hogy est�re a parasztok a f�ldeken kap�ra t�maszkodva fognak r�h�gni, ha megtudj�k milyen k�pet, v�gtunk mi �ten…

- Teljesen f�lre �rted… Ez csup�n… - Seya k�zd�tt a nevet�s okozta l�gszomjjal – Egy sorozatosan megism�tl�d� balest…

Azt�n mikor m�r rekeszizmaik nem b�rt�k tov�bb Nagami felkelt, �s a Tomo asszony �ltal hozott kos�rb�l k�nny� h�l�ruh�t vad�szott ki. Seg�tett felkelnie bar�tn�j�nek, �s fel is �lt�ztette, majd visszaparancsolta az �gyba �s az �sszes levest bel� dikt�lta.

V�g�l besz�lgetni kezdtek. Seyako elmes�lte kalandos menek�l�s�t, elmes�lte Ryohmaru k�l�n�s viselked�s�t, s�t elmes�lt mindent a l�nynak. Mindent.

-               Amit l�tt�l az eb�dl�ben… telekint�zis. Ez az �n val�di er�m. Igaz�b�l �n az �szaki palota test�rs�g tagja vagyok, Ayasiho mellett n�ttem fel. K�mnek mentem Ed�ba, csak azt�n menek�l�s k�zben elfogtak, �s nem akartam nagy felt�n�st… Azt�n a t�bbit m�r tudod…

-               Kiss� hihetetlen, de ez mindent megmagyar�z! – motyogta Naga mik�zben a titokzatos ajt� ut�n csuk�d�sra gondolt.

-               Figyel kedves, ugye b�zhatok benned? – k�rdezte Seya mik�zben, megfogta a l�ny kez�t.

Nagami meglepetten b�lintott.

-               Nagy feladatom van sz�modra! Ezen t�l a szolg�k minden l�p�s�t figyeled, de senkinek nem sz�lsz err�l… A l�nyeg, - nagy leveg�t vett �s hosszan bent tartotta - �rul� van k�zt�nk.

-               Komolyan besz�lsz?

-               Sajnos igen. Akik ezt tett�k velem. Sesshoumarut kerest�k… �n ostoba meg…

-               Meg akartad v�deni? – k�rdezte d�bbenten Nagami.

-               Dehogy is, sz� sincsen ilyesmir�l! – Seyako rettent�en meglep�d�tt a k�rd�sen.

Eddig m�g � maga sem gondolkodott ezen. �s k�s�bb sem akarta meg�rteni mi k�sztette, arra hogy megt�madja azokat a szamur�jokat. Val�ban kiv�teles volt, de 15 felfegyverzett f�rfi ellen, mit tudott tenni?

-               Seyako… Az el�bb azt mondtad, amit l�ttunk egy glob�lis f�lre�rt�s volt… De te?

-               Ebben nincsen semmi de. – v�laszolta b�gyadtan a l�ny.

-               Magadnak hazudhatsz. Meg nekik is. Mindkett�nek. De nekem ne akarj. Most pedig pihenj �s aludj. – Nagami indulni k�sz�lt.

-               K�pzel�dsz! – s�hajtott Seyako, �s mag�ra h�zta a paplant, majd sziszegve a f�jdalomt�l az oldal�ra fordult.

Bar�tn�je elh�zta a szob�ban a s�t�t�t�ket, �gy kellemes f�lhom�ly bor�tott be mindent. A l�ny m�g valamit pakol�dott, azt�n az ajt�ban is csak bar�tn�je hangj�ra �llt meg.

-               Hol vagyok? Milyen szoba ez? – k�rdezte f�l�lomban Seya.

-               Sesshoumaru szob�ja…