B�v�letben; 7. r�sz

A l�ny csak nagyon sok�ra lass�tott le, �s akkor is siet�sek maradtak a l�ptei. Nem az �ton haladt, hanem m�lyen bent az erd�ben. Csak rem�nykedett hogy maga m�g�tt m�g messze vannak az �ld�z�k, �s hogy el�nye megmarad. �beren �s fesz�lten figyelte az erd� minden nesz�t �s hajnalig meg�ll�s n�lk�l gyalogolt. Azt�n ahogy pirkadni kezdett, egyre jobban elf�radt � is. M�r a napj�ra sem eml�kezett hogy mikor volt utolj�ra ilyen helyzetben. Tal�n csak a kik�pz�se ut�ni p�r �vben.

K�nytelen kelletlen pihen�hely ut�n kellett n�znie. Azt�n egy fa tetej�n alkalmas sz�ll�st is tal�lt, k�nyelmesen elhelyezkedett �s abban a pillanatban elaludt.

M�r d�l fel� j�rhatott az id�, amikor fel�bredt. R�m�lten pattant fel, tudta nem lett volna szabad ennyit aludnia. K�rbek�mlelt majd leugrott az alv�hely��l szolg�l� f�r�l, �s �tnak indult.

Gyomra k�vetel�en korgott, �s idegei egyre rosszabb �llapotba ker�ltek, ahogy m�lott az id�. Egyre �hesebb lett, hiszen lassan t�bb mint 24 �r�ja nem evett, �s egyre jobban kezdte fesz�lyezni a cs�nd. Mert b�rmerre j�rt mindenhol az, fogadta. �s m�g az sem emelte nagyban hangulat�t, hogy lassan �r�k �ta �rezte, hogy k�vetik.

N�ha meg�llt egy-egy bokor mellet, melynek m�r �rett ehet� gy�m�lcse volt, gyorsan mag�ba t�m�tt bel�l, mik�zben f�lelt �s minden �rz�k�t megfesz�tve kereste maga k�r�l a d�moni aur�kat. Legnagyobb megd�bben�s�re, semmit nem �rzett. D�h�s volt mag�r, ha nem puhul el az elm�lt h�napokban, ha betartja a bushidot (szamur�jok �letm�dja) el��r� el��r�sait. Ha l�tn� a mestere! Ezt a sz�gyent!

Estig �jfent meg�ll�s n�lk�l gyalogolt, �s akkor megt�rt�nt, amit eg�sz nap v�rt. Meg�rezte �ld�z�j�t. �gy hat�rozott felveszi a harcot, nincsen kedve �ld�z�tt k�nt rohanni az �szaki hat�rig, ami m�g j� p�r napi j�r�f�ldre van. Gyalogl�sa k�zben egy megfelel� szakaszhoz �rt, amit kiv�lasztott a csata helysz�n�nek. Kiss� megrongyol�dott kimon�j�nak alj�t felk�t�tte, hogy szabadon mozoghasson, papucsait levetette, hogy l�ptei hangtalanok maradjanak. Mivel fegyvere nem volt, csak �szt�neire, �s k�pess�geire t�maszkodhatott.

Lehunyta a szem�t, a bokrokkal ritk�san ben�tt kis erd�r�sz k�zep�n �s v�rt. A nap lassan lement, elj�tt az este. �s tudta �ld�z�je m�r itt van. �rezte jelenl�t�t, �s lassan annak gondolatait is. De valahogy furcsa volt, nem volt olyan tiszta, hogy rendesen �rtelmezni tudja. Tal�n az ismeretlen meg van zavarodva. A n� d�nt�tt. T�madni fog.

H�rtelen nyitotta fel szemeit, �s vill�mgyorsan kezdett mozogni. Egy a mellette pihen� �les fa�g a leveg�be emelkedett �s suhanva �ld�z�j�nek rejteke fel� sz�llt. Kard villant �s a hatalmas fa�g k�t darabban �rt f�ldet. Seyako nem habozott, ahogy ellenfele h�r�totta els� csap�s�t, � m�r a s�t�t alak m�g�tt �lt, �s ell�kte. Az nyekkenve csap�dott az egyik f�nak, �s elt�nt a l�ny szeme el�l. Seya megd�bbent, majd egy eleg�ns k�zen �tfordul�ssal hagyta el a talajt. �s j�l is tette, ahogy teste fordult, has�t�l centikre z�gott el a penge. V�dekez�st t�mad�s k�vetett, �jra a t�mad� m�g�tt volt, �m most annak �v�be rejtett hossz� peng�s k�s�t kapta ki, a k�vetkez� pillanatban m�r h�r�thatott is azzal. A k�t penge �sszefesz�lt. Seya t�mad�j�nak tekintet�t kereste…

-         Ryohmaru? – suttogta.

Izmait elhagyta az er�, h�tra esett. A f�rfi meglep�d�tt, �ppen id�ben v�ltott fog�st kardj�n ahhoz, hogy ne peng�vel lefel� essen a l�nyra.

N�m�n fek�dtek a hold f�ny�ben, �s csak n�zt�k egym�st. V�g�l a l�ny sz�lalt meg.

-         H�t meg�ln�l annak a kuty�nak az utas�t�s�ra? – k�rdezte.

-         Nem.

-         Akkor meg? – Seya hangja esdekl�v� �s s�r�ss� v�lt.

-         Ut�nad k�ld�tt… - Ryohmaru s�hajtott �s folytatta – De nem tudlak b�ntani, viszont… - m�ly s�haj - Viszont van p�r fontos dolog… - �s lem�szott a l�nyr�l.

-         Mint p�ld�ul? – �lt fel Seya is.

-         Mondj el mindent! Mindent magadr�l, �s �n �jabb eg�rutat adok, eg�szen addig, am�g el nem �red az �ti c�lod…

-         De… - Seyako nem tudta mit mondjon.

-         Hallgatlak!

P�r percig m�g n�m�n n�zt�k egym�st, n�m�n �s a m�sik gondolatait f�rk�szve. Persze ez csak egyik�knek siker�lt rendesen.

-         �rtelek… - a l�ny elpirult, amit a f�rfi persze nem �rtett – H�t akkor…

Seyako felegyenesedett a f�rfi k�vette.

-         Seyako Yatsuha, �szaki tartom�ny Palotatest�rs�g�nek tagja, Ayasiho Nobunaga �rn� fogadott testv�re, be�p�tett k�m az Ed�i s�gun�tusban… - ahogy az utols� szavak elhaltak n�ma csend lett k�zt�k.

Ryohmaru tudta hogy k�l�n�s v�laszt fog kapni, de ilyenre m�g sem sz�m�tott. Percekig csak d�bbenten b�multa a l�nyt.

-         Akkor te Oniwabai (test�r) vagy? De h�t…

-         Azok csak j�l k�pzett szamur�jok lehetnek… Tudom…

-         Az�rt volt�l olyan furcsa nekem m�r az elej�t�l. T�ged nem t�rt meg a gyalogl�s �s �hez�s…

-         H�t nem �lveztem… De most m�r mennem kell! Minden perc sz�m�t! – b�jt vissza papucsaiba Seyako.

-         V�rj. Hoztam neked valamit. – azzal egy flask�t akasztott le az oldal�t�l.

-         Eperfavir�g f�zet. Ha ezt iszod er�re, kapsz.

-         K�sz�n�m. – fogadta el a l�ny az aj�nd�kot. – Ja, tess�k a k�sed!

-         Rakd azt is el. J�l j�het.

Seya a t�rre n�zett. Sz�pen kov�csolt, hajl�tott k�k penge volt. A v�rerek k�r�l k�l�n�s mint�k futottak rajta. Nyele er�s f�b�l k�sz�lt, sz�nes fekete �s ez�st b�rszalagokkal k�rbetekerve, hogy k�nyelmesebb legyen a fog�sa. Az ac�lon t�kr�z�dtek a l�ny k�k szemei.

-         Nem fogadhatom el. Ez egy nagyon dr�ga fegyver. – ny�jtotta, vissza a n�.

-         Rakd el. Nem akarom, hogy bajod legyen! – �s olyan gyeng�den n�zett a l�nyra hogy Seya �gy �rezte, kiugrik a sz�ve.

-         Nem tudok rajtatok kiigazodni… M�rt? – k�rdezte a l�ny kisebb hat�ssz�net ut�n.

A szellem nem v�laszolt. �rz�sek viaskodtak benne. Lassan k�zelebb l�pett Seyakohoz, lehajolt hozz�.

A l�ny megdermedt. Tudta mi fog k�vetkezni. Az id� megtorpanni l�tszott, de ez az id� m�g is kev�s volt ahhoz eld�ntse, mit akar. Tetszett neki Ryohmaru, kedves volt vele, �s most is seg�t neki. De m�g is… Lassan � is lehunyta a szemeit…

NE! – v�zhangozta egy hang a fej�ben. A l�ny megtorpant.

Ne! – ez nem az � hangja volt. Valaki m�s�. Valaki er�teljes gondolata. Olyan er�teljes, hogy ha az illet� nem is volt �rz�keinek hat�sugar�n bel�l, tiszt�n �rtette, mit akar. – Ne!

A l�ny szemei felpattantak, �s az utols� pillanatban elford�totta az arc�t. A f�rfi ajkai csak a l�ny arc�hoz �rhettek hozz�. Seya becs�sztatta kezeit a d�mon karjai al�, �s �t�lelte. Ryohmaru csal�dottan megr�ndult, v�g�l viszonozta az �lel�st.

- Sayonara! – a n� kibontakozott az �lel�sb�l �s abban a percben elt�nt a hom�lyban.

Ryohmaru sok�ig �llt m�g az erd�ben a bokrok k�z�tt. T�l sok�ig. Elmer�lt gondolatiban, Seyakora gondolt. Val�ban sokat jelentett neki ez a n�. Indulatok d�ltak a lelk�ben, m�g nem egy reccsen�s fel �bresztette t�n�d�s�b�l. Ijedten fordult h�tra, �s m�g meglepettebben kapott leveg� ut�n.

Sesshoumaru sz�nt sz�nd�kkal csapott zajt, tal�n hogy elker�lje a k�nos megsz�l�t�st. A k�t f�rfi hossz� m�sodpercekig sz� n�lk�l n�zett a m�sikra. A nagyszellem arca nem t�kr�z�tt �rzelmet, �m Ryohmaru tudta hogy az mindent l�tott. Biztos volt benne.

-         Menj vissza a kast�lyba. – Sesshoumaru hangja a megszokottan zengett.

� m�g sem mozdult. �jra visszas�ppedt gondolati k�z�. Sessh p�r percet v�rt, majd megk�sz�r�lte a tork�t.

- M�rt? – k�rdezte v�g�l Ryohmaru.

- Nem �rtelek. Gyerekkorunk �ta ismerj�k egym�st. Csak annyit k�rek, menj vissza a kast�lyba! – az ez�sthaj� d�mon lassan elindult el�re.

- Sesshoumaru! Nem akarom, hogy meg�ld! – csattant fel v�ratlanul a m�sik d�mon.

- Nem fogom.

T�bbet m�r nem besz�ltek. Lassan h�tat ford�tottak egym�snak, �s elindult ki-ki a maga �tj�n. Ryohmaru vissza a Nyugati kast�lyba, hab�r tudta rossz d�nt�st hozott, de nincsen v�laszt�sa. Sesshoumaru pedig a l�ny nyomain. K�nnyed�n k�vette, de m�g sem akarta be�rni. A hold csod�lkozva n�zte a k�t t�voz� alakot, a f�k a k�nny� sz�lben �sszes�gtak m�g�tt�k.

Seyako er�s temp�ban, gyorsan haladt. Nem akarta megv�rni, hogy esetleg �jabb �ld�z�k �rj�k utol. Az �jszaka cs�ndes nyugodt �s meleg volt. Igazi J�niusi �jjel. A csillagok szipork�zva ragyogtak az �gen, Az �jszaki sarkcsillag vibr�lva mutatta az utat. Az id� lassan telt.

Azt�n elj�tt a reggel. Tudta, a k�vetkez� nap �jszak�j�ra ki�r a Nyugati ter�letr�l. Persze ez nem nyugtatta meg, biztos volt, abban hogy Sesshoumaru keze m�g messzebbre is el�r. Majd csak akkor lesz biztons�gban, amikor �jra az �szaki kast�lyban lesz. De az m�g messze volt.

Hajnalban meg�llt, egy t� mellett. A n�dban tal�lt mad�rtoj�sokat. Kis f�stmentes t�zet gy�jtott �s nagy lapos k�vet rakott a k�zep�re. Mikor m�r el�g forr�nak tal�lta hajt�it kih�zta haj�b�l, �s azokkal kiszedte, majd r��t�tte a toj�sokat. (Nem tudom l�tatok-e olyan hajt�ket, mint amilyenek a g�s�knak vannak, sz�val azokkal nem lehetetlen egy ilyen m�velet.) A reggeli megvolt perceken be�l. Evett, ivott egy kis vizet, �s egy kortyot az eperfa csodaitalb�l, �s tov�bb �llt. A kis t�borhely nyomait elt�ntette, haj�t felcsavarta, hogy ne akad�lyozza a v�ndorl�sban.

Id��rz�ke szerint reggel kilencfel� j�rhatott az id�, mikorra ism�t eluralkodott test�n a f�radts�g. Tudta �rtelmetlen �gy tov�bb haladnia, csak vesz�lyesebb� v�lik az �t. Ki�rt egy nagy mez�re, a t�volban falvat pillantott meg. P�r pillanatig gondolkodott majd elvetette az �tletet. Nincs p�nze, �s csak nyomokat hagyna maga ut�n. Tov�bb indult.

Az id� lassan telt, � egyre jobban f�radt. M�r lassan a d�l k�zeledett. V�g�l tal�lt mag�nak alv�helyet. Nagy fa alj�ban k�t nagy tereb�lyes mogyor� bokor. � sz�pen bem�szott al�juk, pont a t�rzsn�l volt egy �sszekuporodott embernyi hely. Ezt el is foglalta, lehunyta szemeit �s elaludt. De m�g miel�tt v�gleg elnyomta volna az �lom, �jra hallotta a fej�ben azt a hangot. Vajon ki lehetett? – gondolta.

K�s� d�lut�n �bredt. Ny�jt�zkodott egyet, majd ivott egy kortyot a csodaitalb�l �s �jult er�re kapva folytatta gyalog�tj�t. Sz�pen haladt, �s legnagyobb meglepet�s�re, egyre csak falvakba �tk�z�tt. Imm�r sok embert l�tott, tudta ki�rt a palota hat�sk�r�b�l. Ez m�r a hat�rvid�k. A felismer�st�l felbuzdulva folytatta �tj�t, egyre jobban biztons�gban �rezte mag�t. Lassan lesz�llt az este, a falvak hely�t csak a kis vil�g�t� f�nypontok jelezt�k.

Hamarosan �jra felt�nt el�tte az orsz�g�t. Imm�ron az mellett haladt de az�rt a f�k �rny�k�ban. V�g�l egy nagy keresztez�d�sbe �rt. Ott t�bla hirdette: balra Edo, jobbra Kiot� �s az �szaki ter�letek. Mag�ban d�dolgatva haladt tov�bb.

Ez az �jjel is kellemes volt, tal�n kicsit f�lledt is. Seya laz�tott kimon�j�n, engedte, hogy a leveg� bek�sszon mellkas�ra majd a l�bain�l, t�vozzon a ruha al�l. A gy�ny�r� k�st vastag �v�be t�zte, h�tra hogy rejtve maradjon. N�ha meg�llt egy patak mellett, vizet loccsintott a nyak�ba �s tov�bb ment. Az �jszaka lassan m�lott, a sz�l nem mozdult, � kimelegedett a gyalogl�sban. Egyre t�bbsz�r keresett patakot vagy forr�st, n�ha m�r �gy �rezte d�li h�s�g van, csak nem s�t a nap. Pedig meleg nem volt, csak nagyon meg�llt a leveg�, �s ez�rt �rezte �gy mag�t.

A gyalog �t fogyott, a t�vols�g egyre jobban n�tt k�zte �s a Nyugati palota k�z�tt. Azt�n szertefoszlott j� kedve. Nagamira gondolt. Tudta hogy ott j� helyen van, elv�gre nem tudott volna hova menni. Tudta hogy nem lesz semmi baja, de hi�nyzott neki. Annyira megszokta m�r Nag�t, igazi bar�tn�k lettek. �s most �jra k�l�n. Ha �szakon minden rendben tal�n visszat�r �s elhozza �t is. Elvv�ge Aya-san bizonyosan megengedte volna neki.

A dagad� hold k�pe magasan j�rt m�r, amikor egy nagyobb foly�hoz �rt. Hitetlenkedve b�multa. Hiyatsou, a Nyugat hat�rfoly�ja �szak fel�l. Ilyen gyorsan ide�rt volna. A foly� felett sz�p h�d �velt �t, er�s hogy elb�rja a rajta �thalad� keresked� kocsikat is.

- H�t itt vagyok! – s�hajtott nagyot Seya.

Itt volt �s m�g sem akar�dzott neki elmennie. Lecsoszogott a foly� t�lt�s�n, �s le�lt k�zvetlen a v�z mell�. Csak n�zte, ahogy a hold ez�st�s utat rajzol r�. „Nem volt rossz itt. Ha nem az lenn�k, aki vagyok, tal�n itt maradn�k. Mindenem meg volt, sosem v�gytam enn�l t�bbre. Ryohmaru… Szeg�nyk�m, milyen �szinte �s kedves volt velem… Azt az els� bemutatkoz� r�g�st lesz�m�tva. �s Tomo asszony, a l�nyok, Nagami! J� volt vel�k, �lveztem. Nagyurak szennyes�t mostam, de m�g is, j� volt ott… �s h�t Sesshoumaru… Azt hiszem, ha visszaj�v�k m�g valaha bocs�natot, k�rek t�le. Igen bunk� voltam. Mondjuk meg is �rdemelte, Edoban majdnem meg�lt, az emberei agyon hajszoltak, azt�n meg letapizott a f�rd�ben… De akkor is, sosem fogom elfelejteni! Azok az �des borosty�n szemek. �s t�nyleg iszonyat helyes! S�t! Kawaii Sesshoumaru!!! Milyen szerencs�s Aya! Atya Isten, miket is besz�lek? Sesshoumaru Aya v�leg�nye… Sosem tudhatja meg… uh… Nem is tudom mi t�rt�nt, volna, ha ott megcs�kol. Tudom hogy azt akarta, ilyen er�sen m�g senki akarat�t nem �reztem… De m�g is milyen lett volna… biztos nagyon j�…” – Seyako �gy �rezte, mintha �ram�t�s �rte volna – Seya, te bolond liba! Ezt azonnal fejezd be! � a n�v�red v�leg�nye. Na, indul�s kisl�ny!”

Felkelt a f�b�l �s feln�zett a h�dra. Nagyon meglep�d�tt. Ott libasorban emberek haladtak. Gyorsan a h�d �rny�k�ba b�jt, majd �jra a titokzatos alakokat n�zte. �k most l�pt�k �t a Nyugati hat�rt. P�r percre meg�lltak a h�d innens� v�g�n�l.

Seyako a s�t�tben k�r�lbel�l 15-re saccolta a l�tsz�mukat. Azt�n kiss� kijjebb lop�zott, hogy jobban l�ssa �ket, �s hallja mir�l besz�lnek. K�s�bb m�r nem is, �rtette m�rt is tette ezt. Egy meg�rz�s volt tal�n. El�llt a l�legzete…

Mindegyik f�rfi haland� volt, �s egyt�l egyig szamur�jok. B� s�t�t nadr�got viseltek, s�t�t inggel. De a l�ny tudta hogy ez csak a l�tszat. Test�ket er�s v�rtek fedt�k, dupla katana pihent mindegyik�k oldal�n. Legt�bben hajukat h�tra copfozt�k. V�g�l meg�t�tt�k Seyako f�leit a suttogva elejtett szavak.

-         Most m�r Nyugaton vagyunk! Innent�l legyen a kezetek a kardon. Biztos inform�ci�im vannak arr�l, hogy az �szaki hat�r fel� indul, valami sz�k�tt szajh�t �ld�z… A h�ly�je… Az a l�nyeg hogy mi tal�ljuk meg �t! Ha ford�tva van szorult helyzetb�l, indulunk. De ne feledj�tek, most sz�ks�getek van mindenre, amit a dojoban (kardv�v�k tanod�ja Jap�nban) tanultatok!

-         Ugyan, ez csak egy d�mon, akinek valami puccos c�m van a fej�n! – szolt bele egy m�sik.

-         Bolond vagy? H�t nem hallottad mi t�rt�nt Edoban? – k�rdezte egy harmadik.

-         Tutira nem � csin�lta balh�t csak r�fogt�k. Kicsit daraboljuk fel �s menj�nk vissza Kiot�ba, vegy�k fel az aranyunkat �s k�sz.

-         Hagyj�tok! – sz�lt a legels� – �gy vagy �gy, aranyat csak akkor l�tunk, ha meg�lt�k. Indul�s!

Seya csak �llt �s n�zett. �s m�g mindig �llt �s n�zett. „Szajha? Ez a fajank� leszajh�zott? �s hogy Sesshoumaru h�lye? Meg �ll az eszem!” Az els� m�sodpercekben k�pni, nyelni nem tudott. Azt�n a hallottakt�l lelassult fejecsk�j�ben hirtelen sz�rny� felismer�s lobbant. „Nyugaton �rul� van! Ezek el fogj�k kapni Sesshoumarut! Nem lehet!”

M�g miel�tt v�gig gondolta volna mit csin�lt, m�r el� is j�tt rejtekhely�r�l, kih�zta �v�b�l a hossz� k�st, �s nesztelen�l az el�tte ism�t libasorban halad� szamur�jok ut�n vetette mag�t.

Elszabadult a pokol.

Penge villant, v�r spriccelt a leveg�be. Az utols� ember halottan fordult le az �tr�l. A t�bbiek r�m�lten kaptak kardjaik ut�n, �m addigra egy �jabb sz�v�b�l �llt ki f�nyl� ac�l. A n� kih�zta k�s�t, de k�zben a f�rfi egyik kardj�t megragadta �s a holtat messzire l�kte, erej�t haszn�lva, hogy k�t �pp szamur�jt is letaroljon a neh�z test.

A hol ez�st�s f�nnyel vonta be az eg�sz utat, ahol 13 f�rfi �llt k�rbe egy szem n�t. Mindenki kez�ben vas csillogott. A l�ny alap�ll�st vett fel, mire t�bbiek felh�rd�ltek. �s elkezd�d�tt. Seyako mindent beleadva k�zd�tt. Ac�l csend�lt, fegyverek csaptak �ssze, emberek hullottak le. �m ahogy a pillanatok teltek a l�ny ereje fogyott. M�r nem tudta erej�t haszn�lni, hogy azzal tartsa t�vol a z�poroz� csap�sok nagy r�sz�t. Igaz az ellenfelek is, de m�g mindig legal�bb t�z er�s j�l k�pzett f�rfival �llt szembe. Sikeresen v�dte eddig a h�t�t is, gyorsan �s szemet gy�ny�rk�dtet� akrobatik�val mozgott. Val�ban nem k�m�lte a test�t, technik�ja is kiv�l� volt. K�t fegyver�vel n�ha egyszerre tudott h�r�tani �s t�madni is. Kitart�an harcolt, �m lassan a t�ler� kezdett eluralkodni felette. Test�t nem fedte v�rt, �s a besikl� v�g�sok egy kett�re harck�ptelenn� tett�k. El�sz�r a combj�ra kapott egy nem t�l s�lyos sebet, minek k�vetkezt�ben m�g m�rges is lett, ezt f�leg t�mad�ja keser�lte meg. N�ha m�r �gy l�tszott f�lnek t�madni, hihetetlennek hatott hogy egy gyenge v�dtelen n� katan�j�nak egy k�nnyed suhint�s�val kezeket v�g le. De persze ez f�t�tte is a szamur�jokat.

A k�vetkez� sz�r�s a bord�ir�l siklott le. Csup�n a szerencse mentette meg, �s reflexei. Ha egy m�sodperccel el�bb nem �rzi, meg hogy a mellette �ll� als� d�f�ssel pr�b�lkozik, elveszik. Azt�n lassan m�r csak 7en maradtak harck�pesek. �s ekkor d�lt el a csata is. Seyako �get� er�s f�jdalmat �rzett jobbj�ban, a kard egyb�l kics�szott a kez�b�l. Nagyon j�l tudta ez mit jelent, de innent�l m�r az �let��rt k�zd�tt.

- Asszony mond meg ki vagy, tal�n nem �l�nk meg… hab�r nem �rdemled, meg hogy �lj miut�n ennyi t�rsunk, meg�lted! – ki�ltott r� az egyik f�rfi.

Szoros k�rbe �llt�k a l�nyt, aki m�r csak balj�ban tartotta a m�v�szi k�st. Jobbja ernyedten l�gott.

-         Te is �s a t�rsaid pokolra val�k vagytok! – sziszegte vissza a l�ny – �s ha �rdekel a Nyugatr�l sz�k�tt szajha, vagyok, akit Sesshoumaru �ld�z. �s legal�bb pr�b�lj�tok pal�stolnia f�lelmeteket!

-         Te ribanc! – ki�ltott r� az egyik �s �k�llel a n� arc�ba v�gott.

Seya k�h�gve k�p�tt egy adag v�rt a f�ldre, de csak az ut�n, hogy t�mad�j�nak f�l�t�l orr�ig felhas�tott az arc�t. Az k�ptelen volt v�deni, a l�ny markolattal f�lfel� fogta a k�st, �gy az nem volt kardal v�dhet�. De m�r t�l gyenge volt, erej�t m�r k�ptelen volt haszn�lni, koncentr�ci�ja elveszett. A t�mad�s elvonta a figyelm�t �s ekkor megt�rt�nt vele, hogy �let�ben el�sz�r test�t �rje egy csap�s. Egy m�sik szamur�j kardj�nak markolat�val a l�ny gyomorsz�j�ba v�gott, erre, � k�h�gve t�rdre rogyott.

-         Most legyen nagy a sz�d te szuka! Bolond volt�l, hogy r�nk t�madt�l! Mit hitt�l, mi lesz�nk azok, akik meg�lik a nagy Sesshoumarut! �s most hallj meg! - a katona meg�llt el�tte, kardj�t a l�ny nyak�hoz illesztette majd felemelte, hogy lecsapjon.

Seya egy pillanatra a t�volba n�zett. A f�rfi csak azt l�tta, hogy valami f�nyes ez�st dereng�s csillan meg a n� szem�ben. Kiss� lelass�totta a mozdulat�t, �s a n�re n�zett. Annak szem�b�l f�nyes k�nnycsepp g�rd�lt, arc�ra mintha a f�ld�nt�li megk�nnyebb�l�s mosolya �lt volna ki. Ez f�lb�sz�tette a f�rfit, a kard meglend�lt �s lecsapott.

Volna. De nem. Milli�nyi szil�nkra robbanva esett sz�t, mik�zben a f�nyesen vil�g�t� energiaostor szertefoszlott. Mindenki megdermedt. P�r m�terre t�l�k egy f�rfi �llt. Alakj�t d�moni v�r�s f�ny �lelte k�rbe. Szemei pirosan �gtek, arca kiss� torz volt. Jobbj�t kiss� felemelve tartotta, k�rmei z�ldes, gyilkos f�nyt �rasztottak. Haj�t lebegtette kicsap�d� aur�j�nak szele, a m�regcs�kok kiss� elmos�dtak arc�n. �m Seya �gy �rezte m�g sosem l�tta enn�l szebbnek az �rkez�t. Azt�n el�jult.

Jobban is tette, tal�n m�g az � idegeit is megviselte volna az a kegyetlens�g, ami ezut�n k�vetkezett. M�snapra az eg�sz Hiyatsou vize v�r�sre v�ltott. Ennyi legyen el�g. Az �ta az �jszaka �ta a h�dt�l j� t�z m�terre is v�r�s volt a f�ld, azt besz�lt�k annyi v�r folyt ott ki egy helyen, hogy az �r�k nyomot hagy.

Sesshoumaru miut�n megnyugodott, �jra csod�latos emberi k�lsej�ben volt. Elindult a halott testeken �s v�gtagokon kereszt�l az eszm�letlen n� fel�. Egy pillanatra elsz�rnyedt, amikor megl�tta. Test�t v�g�sok eg�sz arzen�lja tark�totta, f�leg a combj�t, v�ll�t �s oldal�t �rt t�mad�sok nyomai voltak kegyetlenek.

Egy pillanatra azt hitt a l�ny halott. Azt�n Seyako megmozdult. Keze g�rcs�sen keresni kezdte az elejtett k�st. Teste vonaglott a f�jdalom k�nj�t�l, de � fegyvert akart tal�lni. Azt�n er�lk�dve feln�zett.

-         Te? – k�rdezte, �m szemei nevettek.

Sz�ja k�r�l a v�r megcsillant, ahogy elmosolyodott. Azt�n ism�t eszm�let�t vesztette.

Sesshoumaru m�g egy darabig n�zte a n�t. V�rrel �ztatott arany haj�t, megviselt ruh�j�t, sebekkel tark�tott h�feh�r b�r�t. Azt�n lehajolt hozz�, k�nnyed�n �lbe kapta �s h�tra sem pillantva visszaindult, majd p�r l�p�s ut�n alakot v�ltott. A f�nyes szellemg�mb sz�guldva h�zott el a f�k felett, vissza Nyugat sz�ve fel�…