B�v�letben; 6. r�sz

Seyako �gy �rezte m�g soha nem szaladt ilyen gyorsan. Pillanatok alatt vissza�rt a szob�j�ba �s r�csukta az ajt�t. Mikor megfordult az �nnepi ruh�ba b�jt Nagami meglepett arc�t pillantotta meg.

-         Seya? – a l�ny k�ptelen volt m�st mondani, ahogy m�g mindig vizes, r�m�lt, egy sz�lt�r�lk�z�be b�jt bar�tn�j�re n�zett.

-         Egy perverz �llat elkapott a f�rd�ben! Azt hittem v�gem! – szakadt ki a l�ny ajkai k�z�l a d�h�dt kiab�l�s – Valami d�mon volt, de mit hisz mag�r�l? Baka hentai! (H�lye perverz!) BAKA HENTAI!!! „Hab�r olyan helyes volt… M�g �letemben nem l�ttam ilyen f�rfit… De mit is besz�lek! Idi�ta perverz!”

-         Uhh! – Naga m�st nem tudott mondani, b�ven el�g volt lelki szemei el� k�pzelni a titokzatos leselked�t, azt�n nagy nehezen siker�lt m�sra terelnie a t�m�t – Az egy dolog, de akkor tutira meghalsz, ha nem szedlek �ssze gyorsan! Tomo asszony tajt�kzik, csak az, az egy szerencs�d hogy az a Sesshoumaru sem �rt m�g le a vacsor�ra…

-         He? – Seya nem igaz�n �rtette a dolgokat, hiszen csak negyed �r�t volt a f�rd�ben.

-         Bolond l�ny! Lassan f�l �r�ja megy a vacsora! Igyekezz m�r! – kelt ki mag�b�l Nagami.

Ami ez ut�n k�vetkezett az egy rekordidej� �lt�zk�d�s cs�cs�nak sz�m�tott. Seyakot beter�tett�k a z�poroz� als� fels� ruhanem�k, papucsok �rv�nylettek, hajt�k sz�lltak a leveg�ben. Azt�n elsuhantak a folyos�k, elsuhantak a termek v�g�l minden lef�kezett.

Egy ajt�ban �lltak mindketten. Kis szolga bej�rat ajt� volt, �s m�r valaki v�rta �ket.

-         Te l�ny ez�rt tartozni fogsz nekem egy �leten �t! Hol volt�l? – kiab�lta suttogva Tomo asszony – De m�r mindegy. � is itt van, ez kicsin m�lott. – A l�nyra meredt majd ruh�ja valamelyik zseb�b�l meggy bord� r�zs h�zott el�. - Egy pillanat kedvesem! �gy m�r val�ban elb�v�l� vagy! Ha ezek ut�n is lesz egy szava a Nagy�rnak… - a k�t l�ny egy pillanatra rosszall� �rtetlens�ggel elh�zta a sz�j�t.

Nagami megragadta bar�tn�je v�ll�t �s a folyos� fala fel� ford�totta. Ott majdnem ember nagys�g� t�k�r l�gott. �s h�t megt�rt�nt, amit�l Seyako az elej�t�l f�lt. Illetve m�r tudta hogy be fog k�vetkezni. K�ts�gtelen volt.

Hercegn�h�z m�lt� sz�ps�g n�zett vissza a t�k�rb�l �s nem az, az arc, amit � szeretett. Ez most teljesen m�s volt. Ez az arc szinte ragyogott a hom�lyos folyos�n, szemei fekete kont�rral k�r�l�lelve csillogtak, szempill�i s�t�tek �s d�sak lettek a fest�kt�l. Villog� sz�ke haj�t f�loldalt fel lett t�zve, k�t t�vel, m�g hossza miatt �gy is egy nagy r�sz visszal�gott v�ll�ra. F�lhossz� frufruja oldalra f�s�lve szabadon himb�l�zott.

Ruh�ja ugyan olyan volt, mint Nagami�, csak tal�n � alakja miatt jobban kit�lt�tte. Mellr�szn�l kell�en fesz�lt rajta a kimon�, m�g cs�p�t�l lefel� kellemesen szoknyaszer�v� v�lt. Maga az anyag m�ly bord� volt, vastag s�t�tk�k der�kr�sszel. Jellegzetes korabeli viselet.

-         Mindent megtal�lsz a fal melletti asztalokon, csak figyeld a t�bbieket, �s ugyan azt csin�ld! Ne feledd, egy botl�s… - a mondat v�g�t m�r nem hallotta Seya, ugyan is Tomo asszony k�m�letlen�l kitasz�totta a kisajt�b�l.

� pedig beesett, er�s j�indulattal l�pett, a nagy megvil�g�tott eb�dl�be. Minden stimmelt, �s mindenki a hely�n volt. A hossz� asztal mellett k�r�lbel�l 20-25 d�mon �lt. A falak mellett mind a n�gy oldalt szolg�k �lltak, mellett�k dugig rakott asztalok sorakoztak. Mag�n az �tkez� asztalon ekkor m�g csak poharak t�ny�rok �s gy�m�lcs�k voltak. �s neki h�ttal az asztal f�j�n ott �lt Sesshoumaru nagy�r. A l�ny nem sokat l�tott bel�le, csak a feh�r kimon�t sejtette, �s mintha valami ez�st�s sz�lak l�gtak volna ki a nagy sz�k m�g�l.

Pont belemer�lt volna gondolataiba, amikor l�tta, hogy t�rsn�i mind a kisasztalokhoz l�pnek �s bizonyos fog�sakkal megrakott t�lakat emelnek fel. Seya gyorsan k�rbe n�zett, mindenki nagy levesszer� l�tty�kkel teli ed�nyt cipelt. � is gyorsan felkapott egy ilyen ed�nyt azt�n, uzsgyi. �s persze innent�l fogva az esem�nyek k�ptelenek voltak meg�lljt parancsolni maguknak.

Seyako kil�pett a csill�rok f�nyk�r�be �s elindult a nagy�r sz�ke fel�. Nem n�zett fel de �rezte, ahogy minden szem r�szegez�dik. Egy pillanatra az eg�sz t�rsas�g eln�mult, majd halk moraj t�madt �jra. A vacsora megkezd�d�tt.

Sesshoumaru unottan �lt az asztalf�n, figyelte, ahogy a rangban alatta �ll� m�g is el�kel� d�monok egym�ssal csevegtek. Arca semmit nem mutatott, ugyan olyan volt, mint mindig. Hideg �s �rz�ketlen. B�rhova k�v�nta mag�t csak ide nem. Azt�n a v�g�n m�r nem is akart r�juk figyelni, �jra a f�rd�ben t�rt�ntekre gondolt. �s nem tudta hova tenni mag�ban a n�t. Tudta hogy tal�lkoztak m�r, de nem eml�kezett r� hol.

„Ha csak az arc�t kicsit jobban l�ttam volna… Ismerem, csak tudn�m honnan… Az illata is. Mint a ny�ri mez�, es� ut�n. �r�k�lt� szellemek, miket gondolok – a nagy�r kis� megr�zta a fej�t – Megkeresem azt a n�t. Tudnom kel kicsoda �s hogy ker�lt ide… - ahogy �rz�kei reag�ltak a hirtelen hanger�v�ltoz�sra k�rben�zett.

Az asztaln�l �l� minden szem m�g� n�zett. El�sz�r nem �rtette, mit n�zhetnek. Miut�n � a hat�ssz�netben visszab�mult asztalt�rsaira azok �sszekapt�k magukat, �s m�r csak felv�ltva n�ha-n�ha n�ztek a Nagy�r sz�ke m�g�.

Az el��teleket leszedt�k az asztalr�l, �m Sesshoumaru felt�n�s n�lk�l nem tudott volna h�tra n�zni, �gy h�t csak a k�t kis feh�r szorgos kezet l�tta. Azt�n ezek a kezek remegve meghozt�k a leveses t�lakat, mire a d�mon egyre inger�ltebb lett t�rsai viselked�s�t�l.

-         Gyorsabban szolga! – sz�lt r� halkan az ismeretlenre, mire annak kez�ben �jra v�szesen megremegett a t�l.

Seyako �gy �rezte minden porcik�ja l�ngra lobban. Mintha csak kontroljai mondt�k volna fel a szolg�latot, ahogy a f�rfi hangja megcsend�lt a f�l�ben az �jul�s ker�lgette. H�rtelen �sszefolyt eml�kk�pek jelentek meg a szemei el�tt. „Egy parav�n m�g�tt t�rdelek �s f�lelek... Igen Aya hangja mellett ezt a hangot hallottam… Biztos vagyok benne azt�n meg – Meg foglak �lni haland�- � volt ott Edoban, � volt, aki felgy�jtotta a v�rost, aki egyed�l lem�sz�rolta a sogun�tus! � Ayashio-sama v�leg�nye… � Sesshoumaru nagy�r… �s � volt ott a f�rd�ben… � volt ott… �?!? � akart…?”

BUM! A t�l szil�nkjaira t�rve landolt a k�padl�n, bel�le a tartalma sz�p sug�rban fr�ccsent sz�t. Egyszerre n�ma csend lett. Minden szem �t n�zte. Azt�n a sz�k lassan megmozdult, megjelent egy ez�st�s fej, egy v�llv�rt darabka, v�g�l Sesshoumaru felegyenesedett �s a l�nyra n�zett. Szem�ben hideg indulat csillogott eg�szen addig a pontig…

Kitolta a sz�ket �s felegyenesedett. Lassan �s m�lt�s�gteljesen akart megfordulni, �m a mozdulat k�zben arc�ba csapott egy illat. Egy illat; „Mintha a ny�ri mez� lenne, kis z�por ut�n, mikor �jra s�t a nap, �s vadvir�gok illat�t kavarja a sz�l.” A lass� fens�ges mozdulatb�l kiss� r�m�lt elkapkodott ugr�s v�lt. Azt�n ott �lltak egym�ssal szemben.

A d�mon nagy�r �s a szolg�l�l�ny. Meredten, t�gra ny�lt szemekkel b�multak egym�sra, mik�zben szinte egyszerre v�gt�k ki ugyan azt a sz�t.

- Te?!?

Hangjuk ki�lt�snak hatott a be�llott n�mas�gban, �m ahogy ezen egy sz� hangja elsz�llt a leveg�ben kit�rt a zsong�s, mindenki asztalt�rs�t �rdekl�dte, vajon mit tud az aranyhaj� szolg�l� l�nyk�r�l, aki olyan kih�v�an �s d�h�sen b�mul a nagy�rra, hogy az m�r v�rl�z�t�. De �k ketten csak n�zt�k egym�st. Azt�n a l�ny kih�zta mag�t, sarkon fordul �s elindult.

-         Hov� m�sz? – ki�ltott ut�na d�mon.

Erre mindenki �t kezdte b�mulni, imm�r olyan szenvtelen�l, �s k�v�ncsian hogy a Nagy Sesshoumarut �gy elfutotta a m�reg, hogy szem�ld�kei remegni kezdtek. Pedig n�la ritkas�g volt hogy a j�g �larc m�g�l felt�nne egy �rzelem. Ahogy ezt az urak �szrevett�k egyb�l f�lelem sz�k�tt a sz�v�kbe, �m a k�v�ncsis�g nagyobb volt.

Seyako megtorpant, m�r f�l�ton a terem kij�rata fel�.

-         Vissza… Oda ahova tartozom! – a l�ny csak f�lig fordult vissza �s olyan d�hvel sziszegte a szavakat, hogy majdnem szikr�kat h�nytak k�r�l�tte a leveg�ben.

„Bek�pzelt, perverz majom! Semmirekell� Nyugati fics�r! Ez, ez, ez a Nagy Sesshoumaru? Ennek lesz a feles�ge a n�v�rem? Ez volt az a barom, aki leasszonyozott �s meg akart �lni Edoban? Ez az idi�ta t�madott le a f�rd�ben! Meg�r�l�k!!!”- Seyako tov�bb trappolt, leszegte a fej�t �s �jra…

BUM!

Szinte teljes erej�b�l belefejelt valamibe, pedig esk�dni, mert r� hogy semmi nem volt az el�bb m�g el�tte. Azt�n f�jdalomt�l csikl� szemeivel a sz�rke f�mre meredt. Inger�lten h�tr�lt egy l�p�st mik�zben meg is rettent. Sesshoumaru el�tte �llt, � pedig a v�ltozatoss�g kedv��rt �jra belefutott a szellembe. De az�rt meg kell hagyni kell� k�pen meglep�d�tt �s meg is r�m�lt. A d�mon hihetetlen�l gyors volt. �s ami a m�g rosszabb szemmel l�that�an d�h�s.

-         Takarodj vissza a helyedre szolga! – Sesshoumaru halkan besz�lt, �m ahogy ajakait elhagyt�k szavai a p�ni r�m�let lett �rr� a teremben.

A l�ny kis gonosz mosolyt var�zsolt ajkai k�r�, majd el�rehajolt, kiss� l�bujjhegyre �llva, hogy ne keljen annyira felszegnie a fej�t, �s tekintet�t a n�ha halv�nyan pirosra v�lt� arany szemekbe f�rta. V�g�l m�g k�zelebb hajolt, hogy szinte a szellem f�l�be s�gta:

- Nekem Te nem parancsolsz! – halkan, sz�tagolva ejtette ki a szavakat, majd az�rk�k szemeivel a f�rfira mosolygott.

Seyako hirtelen �tlett�l vez�relve elugrott a d�mon k�zel�b�l, �s ezt j�l is tette. A k�vetkez� pillanatban a gyilkos karmok m�r csak a leveg�be kaptak bele. De ennyi nem volt el�g a feld�h�d�tt Sesshoumarunak, egy mozdulat, suhan� ez�stvillan�s �s a l�ny m�g�tt �llt. Lebecs�lte ellenfel�t �s ez nagy hiba volt.

A haland� l�ny is elk�peszt� gyorsan mozgott, �m a d�moni sebess�ggel nem tudott versenyre kelni. De volt egy fegyvere, ami eddig b�rki ellen hat�sosnak bizonyult. Szembefordult a nagy�rral, s�t�tk�k szemeiben ez�st t�z lobbant �s Sesshoumaru �gy �rezte, eliramodik vele a vil�g.

Persze nem a vil�g modult el csak �t l�kte valami iszonyatos er� a magasba. �m ahogy r�ismert a t�mad�sra, egyb�l meg�ll�totta test�t, �s a terem padl�j�t�l p�r m�terre lebegve meg�llt.

A vacsora vend�gek, akik id�k�zben a lehet� legt�volabb h�z�dtak a k�l�n�s p�rost�l, h�mm�gve ad�ztak mindk�t produkci�nak. De az el�ad�snak kor�nt sem volt v�ge.

- Ki vagy te? – tette fel az indulatos k�rd�st a h�ten imm�r sokadikk�nt Sesshoumaru.

- Az, aki nem hagyja, hogy egy magadfajta bek�pzelt d�mon uralkodjon felette! – v�gott vissza �lesen Seya.

Sesshoumaru t�madni k�sz�lt, Seyako az �ri�si csill�r fel� kapta a fej�t. �s az lev�lt a plafonr�l, rep�lni kezdett, mire a vend�gsereg felny�g�tt. Azt�n a l�ny minden erej�t �sszpontos�tva a hatalmas t�rgyat Sesshoumaruhoz v�gta.

Energia ostor r�ppent, a csill�r k�t darabban a padl�hoz csap�dott. A teremre s�t�ts�g borult. A d�mon imm�r mozdulatlanul �llt �s v�rta a k�vetkez� csap�st. De az nem j�tt, helyette mintha csak gyeng�d fuvallat keletkezett volna teremben, �s �des z�porillattal mell� lebbent volna, majd egy n�i hang megsz�lalt k�zvetlen m�g�tte. Halkan suttogva besz�lt, �des hangja krist�lypoh�rk�nt csengett a leveg�ben.

-         Sesshoumaru, maradj ott ahol vagy, �s hagyj elmennem. Ha tal�n ez jobban meggy�z, akkor nem mozdulj, k�l�nben a talpnyal�id megtudj�k hogy mi is t�rt�nt ma este a f�rd�ben… Igen kedves, hogy megk�v�nt�l egy haland� n�t… - Seya olyan �lvezettel s�gta ezt a f�rfi f�l�be, hogy m�g maga is megborzongott t�le.

Egy pillanatra felid�zte maga el�tt, ahogy ott �llt ezzel a d�monnal a holdf�nybe, ahogy saj�t b�r�n �rezte a test�nek meleg�t. „Iszonyatosan j� volt!” gondolta, majd sarkon fordult �s elt�nt a s�t�tben.

Rohant, rohant �s nem n�zett h�tra. Fogytak a folyos�k, fogytak a termek, �s hamarosan a szabad �g alatt a palota mellett rohant. F�l�tte a ny�ri �gen ragyogtak a csillagok, a f�k d�s lombjukkal �s aljukban a j�zmin bokrokkal oltalmaz�an eltakart�k. �s � nem �llt meg, a kimon� lebegett m�g�tte, haja sz�tbomlott, �s � futott a kapu fel�, ami a szabads�got jelk�pezte. Pedig onnant�l kezd�d�tt a neheze.

�tszaladt a hatalmas konyhakerten, mag�ban a m�sodperceket sz�molta, vajon mennyi id� alatt �rtes�ti a palota test�rs�get Sesshoumaru. De egy hang sem hallatszott, minden nyugodt volt, �s csendes. Lassan kezdett arra gondolni, hogy tal�n hagyja futni, �m hamar r� kellett j�nnie t�ves rem�nyeket kerget.

El�rte kis kaput k�nnyed�n �s kecsesen �tugrott, rajta �s uzsgyi. V�gtatott a h�zak k�z�tt v�gtatott a kik�vezett utc�kon, �s m�r hallotta a t�voli zajokat. H�tran�zett, de m�g senkit nem l�tott maga m�g�tt. Azt�n valaki megjelent el�tte. Seya nem habozott a falhoz v�gta erej�vel a f�rfit, �m az �gyetlen�l de h�r�tott �s a l�nyra ki�ltott.

-         Seyako, v�rj�l m�r! – Ryohmaru volt az.

-         Bocs�ss meg! – rohant a felt�p�szkod� f�rfihez a l�ny – T�ged igaz�n nem akartalak b�ntani!

-         Semmi baj, csak kicsit f�j! – d�rzs�lte a derek�t a szellem – Mond mi volt ez a jelenet? Most m�r v�laszolnod kell, ki vagy te?

-         Sajn�lom, nekem mennem kell! Rem�lem, m�g l�tjuk egym�st! – akart tov�bb futni a l�ny.

-         Ne menj! – a szellem elkapta �s er�teljesen mag�hoz r�ntotta a l�nyt.

P�r pillanatig n�m�n n�ztek egym�s szem�be, azt�n Seya kih�zta mag�t az �lel�sb�l. Szomor�an csillogtak szemei, de az�rt megpr�b�lt nevetni.

-         Ryohmaru! Menj vissza! Nem akarlak bajba keverni. Tal�n m�g l�tjuk egym�st… Legal�bb is sz�vb�l rem�lem…

-         De… - a f�rfi �jra sz�lni akart �m addigra a n� kisiklott a kezei k�z�l �s elt�nt az utc�n.

Seyako hamarosan el�rte a v�ros piacter�t, ahol �t is eladt�k, mint rabszolg�t, onnan pedig m�r egyenes volt az �tja a messzes�g fel�. Csak a nagykapun kell t�ljutnia. Szaladt �s szaladt, lassan megpillantotta a kapu�rs�get. Szeg�nyeknek m�g idej�k sem volt felocs�dni, a kapu kirobbant, mik�zben �ket leter�tett�k a leveg�ben sz�ll� fadarabok. �s a l�ny kil�pett a Nyugati Birodalom f�v�ros�b�l, �s imm�r v�ge volt mindennek. Innent�l m�r nem volt szolgas�g, nem voltak urak, csak � �s az �t. Alakj�t hamarosan elnyelte a s�t�ts�g.

Ekkor egy �rny�k elv�llt a falt�l �s a mag�nyosan �lldog�l� Ryohmaruhoz l�pett. Az r�m�lten �sszerezzent. M�g�tte Sesshoumaru �llt. Arca imm�r rezzen�stelen �s nyugodt volt, nem t�kr�z�tt �rzelmet. �m m�g is k�tszer akkora d�h tombolt bens�j�ben.

-         Hozd vissza! – sz�lalt meg a nagy�r.

Ryohmaru elgondolkodott, b�lintott majd elindult a l�ny friss nyomain. A d�mon nagy�r egyed�l maradt �s a csillagokat n�zte.

„Sz�val ezek ketten ismerik egym�st. �s a n�t Seyakonak h�vj�k. �szakr�l j�tt �s folyton Ay�ra hivatkozik. M�r eml�kszem r�, Edoban… Ki �? �s honnan az ereje, hiszen csak egy haland�… De olyan hihetetlen… Meg kell tudnom ki �! Ryohmarut teljesen elb�v�lte. R� m�r nem sz�m�thatok ebben az �gyben… - hirtelen �gy �rezte nagyon d�h�s lett – �n is ut�nuk megyek! Ez m�r t�bb mint bosszant�! Kell nekem ez a n�…- azt�n gyorsan kijav�totta mag�ban gondolat�t - Tudni akarok r�la mindent! ” – adott m�g p�r percet az el�tte halad�knak �s nyugodtan les�t�lt a v�rosba. K�zben mindv�gig Seyako �s Ryohmaru kapcsolat�t feszegette mag�ban. Azt�n amikor r�j�tt mennyi ideje r�g�dik ezen bossz�san alakot v�ltott.

Teste felragyogott �les feh�res ez�st f�nnyel, majd zsugorodni kezdett, m�gnem kis lil�s szellemg�mb a leveg�be emelkedett �s felrep�lt a csillagos �gre.