B�v�letben; 2. r�sz:

A l�ny hamarosan mag�hoz t�rt. Egy sz�p szob�ban fek�dt, als�nem�kben. Vele szemben az a n� �lt, akinek neki ment az utc�csk�ban. M�g�tte festett arc� l�nyok �lltak. A szob�ban vil�gos volt, �des illat terjengett. A pap�rfalak v�r�ses narancssz�n�ek voltak, a helys�gben rengeteg volt a f�gg�ny.

A l�ny r�m�lten �lt fel, mire az asszony egy b�lint�s�ra a t�bbi n� elkapta, �s �lt�ztetni kezdte. � annyira megr�m�lt hogy v�dekezni sem mert, �s m�r csak akkor t�rt mag�hoz, amikor tet�t�l talpig parf�m�kkel telef�jt �jfekete kimon�ban �llt. Haj�t kis csig�kba felcsavart�k, arc�ra m�rv�ny feh�r p�dert f�jtak, sz�j�t v�r�s r�zzsal kikent�k. A madame el�gedetten felemelkedett p�rn�j�r�l �s a l�nyt k�zen ragadva az egyikf�gg�ny fel� l�pdelt.

- Nagyon j� fog�st csin�ltam veled! Igaz�n gy�ny�r� �s k�l�nleges vagy. Dolgozz rendesen �s akkor minden rendben lesz!

- De hol vagyok? – k�rdezte r�m�lten a l�ny mik�zben szem�t �ssze vissza futatta a helys�gen.

- J�l sejted aranyom. Ez egy bord�lyh�z �s mostant�l prostitu�lt vagy… J� munk�t! – kacagott r� az asszony �s bel�kte a f�gg�ny m�g�.

Egy ketrecben tal�lta mag�t, ahol t�bb n� is �ld�g�lt. Mind hasonl� ruh�kban, mint �, �s mind mosolyogva n�ztek egy ir�nyba. Igen szoba csak f�lig volt ketrec. H�rom oldalr�l falak v�dt�k, m�g a negyedik fel�l r�csos volt csup�n, mint egy cella ajt�. Az m�g�tt f�rfiak tolongtak �s egy nagy nyitott udvarra lehetett l�tni. Az udvaron ott volt a kapu is ami az utc�ra n�zett. H�rtelen valaki meg�rintette a v�ll�t:

-         �j vagy itt? – k�rdezte egy kellemes hang.

-         Tess�k? – n�zett h�tra zavartan a l�ny.

-         Azt k�rdeztem �j vagy-e itt? – mosolygott r� egy korabeli fekete haj� szem� n�.

-         Igen. De nem maradok sok�ig! – v�dekezett � f�lve.

-         Persze mindenki ezt mondja! Az �n nevem Nagami. T�ged hogy h�vnak? – k�rdezte.

-         Seyako – v�laszolt a l�ny.

�m a v�laszt m�r nem halotta meg. H�rtelen hatalmas robban�s r�zta meg a v�rost, majd m�r csak t�z ropog�sa hallatszott.

Az idegen f�rfi feledve a l�nnyal val� tal�lkoz�st sietve l�pkedett a s�t�t utc�kon. V�g�l el�rte c�lj�t megpillantotta a palot�t. Nem t�tov�zott sokat, p�r l�p�ssel neki futott �s m�r �t is lend�lt a j� 6 m�teres falon. Egy kertben �rt f�ldet. Sz�pen karban tartott kis s�t�ny vezetett rajta egyenesen el�re. � tov�bb indult, mint aki j�l ismeri a terepet. V�g�l egy h�zhoz jutott, val�sz�n�leg a palota valamelyik mell�ksz�rny�hoz.

K�rben�zett, f�rk�szte a hom�lyt, de nem tal�lt semmit sem. Kecsesen fellend�lt a tet�re majd a gerincen surranva elindult. �s �gy eljutott oda ahova sz�nd�kai vezett�k. Egy h�z el�tt l� �llt nyergelve, �ppen most l�pett ki gazd�ja is az �p�letb�l. Elkapta a l� kant�rj�t mire az bokrosan megr�zta a fej�t. Val�ban, az �llat okosabb volt a gazd�j�n�l, � m�r tudta hogy vesz�ly les r�juk.  Az csak megpaskolta egyik zseb�t, majd elindult vezetve a m�nt. Ez lett a veszte.

Az �rny�k elv�llt a tet�t�l elkapta a gyan�tlan f�rfit, majd m�g miel�tt az egy sz�t is sz�lhatott volna elt�rte a nyak�t. A csontok hangos roppan�ssal cs�sztak sz�t az iz�letek ment�n. A paripa megbokrosodott �s nyer�tve elrohant. Az �rny�k kih�zott valamit a halott zseb�b�l, majd visszat�rt a tet�re. J�l gondolta, egy lev�l volt. K�nnyed�n felt�rte a s�gun�tusi pecs�tet kibontotta �s a hold gy�r f�ny�n�l, elolvasta. Azt�n m�rgesen galacsinn� gy�rte a lapot �s �sszez�rta f�l�tte ujjait. Abban a percben halv�ny dereng�s villant az �rny kez�n�l �s m�rges g�z�k sz�lltak a leveg�be. Mire sz�tnyitotta ujjait a lev�lnek csak h�lt helye maradt.

P�r percig m�g gondolkodva �llt a tet�n majd �jra �tnak indult. Most m�r nem is nagyon foglalkozott �lc�j�val, hagyta, hogy az �ji sz�l lef�jja fej�r�l a k�mzs�t. Hossz� ez�st f�ny� haja �szott ut�na a leveg�ben, ahogy h�rtelen d�moni sebs�ggel futni kezdett. Arc�n �rd�gi �s kegyetlen mosoly villant, a gy�ny�r� aranysz�n szemek hidegen f�nylettek. Azt�n a magasba lend�lt hogy visszazuhanjon �s a cserepet �tszak�tva egy terembe k�ss�n ki.

A leveg� megfagyott a sogun�tus tagjai mozdulatlann� v�ltak. A sogun nem tudta befejezni mondand�j�t, a kavarg� por elvak�tott mindenkit. A katon�k idegesen toporogtak katan�ikat szorongatt�k, m�g nem a t�rmel�kes� �s a portenger �raml�sa be ne fejez�d�tt. Azt�n m�r nem is akartak megmozdulni.

A beszakadt tet� l�tni engedte a holdat �s a halv�ny csillagokat. Az �rny, amit megvil�g�tott olyan r�m�letet v�ltott ki a teremben �l�kb�l amilyet eddig m�g nem �reztek. N�ma sikolyok sz�zaira ny�ltak az elfeh�redett arcok.

- Se-se… - kezdett r�m�lten dadogni a sogun, �m t�bbet m�r nem tudott mondani.

Sziszegve szelte a leveg�t egy z�ld energia ostor �s a f�rfi nyaka k�r� tekeredett majd el�re r�ntotta �t hason cs�szva.

Erre p�r ember felpattant, a katon�k t�mad��ll�st vettek fel. Ez lett �let�k v�gs� �s legnagyobb hib�ja. A d�h�dt idegen energia ostora hal�lt osztott mindannyijuknak. A terem padl�ja hamarosan tocsogott a v�rt�l, mindenfel� sz�tdarabolt emberi testr�szek fek�dtek. Csup�n csak p�ran �lt�k t�l a t�mad�st. Nagyr�sz�k menek�lt hogy seg�ts�get h�vhasson, a t�bbi a falak mellett lapult. Az idegen �jra a sogunra n�zett, aki remegve fek�dt l�bai el�tt.

-         Hagytam, hogy sz�nalmas haland� l�tedre nemesi c�meket aggasz magadra, hagytam, hogy uralkodj nyomorult fajt�rsaid felett… De az �letedbe ker�l, hogy szamur�jokat k�ldt�l a f�ldjeimre, �s hogy azzal a Kiot�i cs�csel�kkel azt fontolgattad, hogy r�m t�madsz… - zend�lt a be�ll� csendben a f�rfi hangja – Vedd megtiszteltet�snek, hogy a Nagy Sesshoumaru saj�t kez�vel �l meg t�ged, undor�t� emberi f�reg…

A karmok lecsaptak, hal�lsikoly csend�lt a leveg�ben. A d�mon ledobta v�ll�r�l a k�penyt, �gy teljes val�j�ban megmutatkozott alakja. Magas izmos f�rfit sejtettek a finom ruh�k. V�rtje rangj�hoz ill�en csod�latos volt, bal v�lla felett feh�r pr�met vetett �t. Oldal�n s�rga �v�be f�zve kard pihent. Hossz� combj�ig le�r� ez�stsz�n� haja volt, arc�n n�gy jellegzetes m�regcs�kkal, �s homloka k�zep�n a sz�tv�l� frufru egy ford�tott f�lholdat engedett l�tni a szellem homlok�n. A legfurcs�bbak m�g is a f�rfi szemei voltak. Gy�ny�r� aranysz�n� szemek, melyek m�g is ridegen csillogtak.

A katon�k er�s�t�ssel berohantak a terembe, ahol a s�gunt m�r csak holtan darabokra t�pve tal�lt�k. A d�mon megvet�en r�juk n�zet, majd ajkai gonosz mosolyra h�z�dtak:

- Pusztuljatok… - ekkor r�zta meg a robban�s eg�sz Ed�t.

K�t l�ny r�m�lten n�zett k�rbe miut�n m�r f�l�k nem csengett annyira. Odakint k�osz uralkodott. Az utc�n �s az udvaron emberek futkostak, l�kd�sve egym�st taposva. H�rtelen er�s f�stszag sz�llta meg az udvart bek�szva a cell�ba is, mire mindenki k�h�gni, fulladozni kezdett. A v�ros l�ngolt, meg�ll�thatatlanul.

A n� felpattant �s k�zen ragadta egyetlen ismer�s�t. Arra rohant ahonnan bel�kt�k. Felt�pte a f�gg�nyt, �s j�l sejtette m�g�tte kij�ratot tal�lt. T�rsn�j�t r�ngatva szaladt v�gig a termeken �s folyos�kon mik�zben �szrevett�k, hogy ez az �p�let is l�ngra kapott. �ppen id�ben �rtek ki a h�zb�l, �m ahogy az udvarra �rtek elragadta �ket a t�meg. Es�ly�k sem volt, futottak az ember�radattal, mik�zben k�r�l�tt�k sorra buktak fel az emberek, �m a t�bbi ezzel mit sem t�r�dve rohant tov�bb tapost�k t�rsaikat.

Seyako er�sen kapaszkodott a m�sik l�ny kez�ben, mik�zben szemeivel menek�l�si �tvonalat keresett. Siker�lt �gy sodr�dniuk a t�meggel, hogy egy mell�kutc�csk�n�l lev�lhassanak. Lihegve �lltak meg �s a h�zak oldal�ba kapaszkodtak.

-         K�sz�n�m… - ny�gte rekedten Nagami.

-         Nincs mit… - s�gta vissza Seyako �s felpillantott az �gre a h�ztet�k f�l�tt.

Egy �rny suhant azok felett. Egy ez�stdereng�sbe vont f�rfi. Gyorsan mozgott �s hangtalanul, nem lehetett haland�. A l�ny egy pillanatra megd�bbent, azt�n �jra megragadta Nagami kez�t �s az ismeretlen alakot k�vetve futni kezdett az utc�n. Sik�tor sik�tort k�vetett, l�ngol� h�zak mellett rohantak el, n�hol menek�l� emberekbe �tk�ztek. A t�z ropogott �s narancs f�nnyel bevil�g�totta az eget. A f�stfojtogat�n tekergett, cs�pte a l�nyok szem�t, sz�rt t�le t�dej�k. Mindenhonnan sikolyok �s k�ts�gbe esett ki�lt�sok hallatszottak, mik�zben hallani lehetett, ahogy egy nagyobb h�z ropogva �sszed�lt. V�g�l egy sarokn�l m�r k�zel a v�ros kapuj�hoz meg�lltak. Lihegve t�maszkodtak t�rdeikre, az idegent szem el�l vesztett�k. �m h�rtelen nem messze t�l�k nyugodt �s fens�ges hang csend�lt:

-         A v�ros a ti�tek. Csak a katon�kat �lj�tek meg, nem akarom kiirtani �ket… �s hozzatok foglyokat. A kast�lyba is k�ne p�r csel�d.

Seyako felkapta a fej�t a hangra. �gy �rezte ism�t D�ja-vue �rz�se t�madt ett�l a hangt�l. A sarokig k�szott �s ott kik�mlelt. Elakadt a l�legzete, ahogy a bet�rt kapura �s a t�ren holtan fekv� katon�kra pillantott. �m nem is ez r�zta meg legjobban. Nem messze f�rfiak �lltak, p�nc�lban fegyverekkel. Szinte az arc�ba csapott a d�moni energi�k t�mege, tudta kik ezek. M�r annyiszor l�tta �ket �rn�je udvar�ban �ket. Nyugati d�monok. �s k�z�pen ott �lt �. Az ismeretlen d�mon, akivel tal�lkozott a sik�torba, akit id�ig k�vetett.

�m a k�vetkez� pillanatban a tan�cskoz�snak v�ge szakadt �s mindegyik d�mon elindult. H�rom pont az � utc�jukat c�lozta meg. A l�ny r�m�lten megfordult �s futni kezdett de m�r k�s� volt. Nagami felsikoltott, azt m�g hallotta, egy er�s �t�st �rzett a tark�j�n azt�n els�t�t�lt el�tt�k a vil�g.