Yilsrana Hime - Egy f�lszellem papn� �lete
I. �let a palot�ban
by Yilsrana&Kaita

2. r�sz. Sesshoumaru

Sesshoumaru a hercegn�t n�zte. Eddig nem �rtette, apja mi�rt egy hanyou kez�t sz�nja neki, de amint megl�tta Yilsran�t, meg�rtette.

A hercegn� gy�ny�r� volt. �s valami titokzatos er� �radt bel�le.

-L�tom elnyerte a tetsz�sed. –jegyezte meg egy halv�ny mosollyal az arc�n Inutaishou. –Ideje megismernetek egym�st.

Sesshoumaru n�m�n b�lintott, �s apja oldal�n elindult Yilsrayen nagy�r, �s Yilsrana fel�.

-Bar�tom! –�dv�z�lte Yilsrayen Inutaishout. –�, pedig bizony�ra Sesshoumaru. Yilsrana, ismerd meg a jegyesedet.

Yilsrana ereiben megfagyott a v�r.

Tudta, hogy j�l �rtette apja szavait, m�gsem akarta elhinni.

-Hogy tehetted? –h�borodott fel Yilsrana, azt�n se sz�, se besz�d f�nyg�mbb� v�ltozott, �s kisuhant a terem egyik ablak�n.

-Majd �n megkeresem. –l�pett Yilsrayen el� Kaita, Kelet egyik hercegn�je, Yilsrana legjobb bar�tn�je. –M�g a testv�rei sem bukkann�nak a nyom�ra.

-Menj csak Kaita. –mondta Yilsrayen.

-Ink�bb �n. –mondta Sesshoumaru. –Elv�gre az �n jegyesem.

Sesshoumaru is f�nyg�mbb� v�ltozott, �s elhagyta a termet. Yilsrana szob�ja fel�l �rezte a l�ny illat�t, de mire oda�rt, csak az est�lyen viselt ruh�t l�tta az �gyra dobva. Yilsrana �t�lt�z�tt. Sesshoumaru �jra k�vetni kezdte a l�ny illat�t. Lassan kijutott a palot�b�l, �m ott teljesen elvesztette a l�ny nyomait.

Sesshoumaru s�hajtott.

Fogalma sem volt r�la, hogy hol keresse a hercegn�t. Lassan megfordult, hogy visszat�rjen a terembe, de ekkor halv�nyan ism�t meg�rezte Yilsrana illat�t.

K�vetni kezdte.

Egy t� partj�n r�tal�lt a hanyou hercegn�re.

-Nem akarok vissza menni. –k�z�lte Yilsrana.

Sesshoumaru le�lt mell�.

-Ennyire r�mes lenn�k? –k�rdezte Sesshoumaru.

-Nem �rted. –r�zta meg a fej�t Yilsrana. –Nem veled van bajom, hanem azzal, hogy ap�m m�r megint a beleegyez�sem n�lk�l d�nt�tt el valamit.

-Szerinted engem megk�rdeztek, hogy el akarlak e venni? –k�rdezte Sesshoumaru.

-Ha most azt mered mondani, hogy cs�nya vagyok, esk�sz�m, hogy kitekerem a nyakad. –n�zett r� Sesshoumarura Yilsrana.

Sesshoumaru halv�nyan elmosolyodott.

-Egy sz�val sem utaltam erre Hime. –mondta Sesshoumaru.

-Nem akarsz visszamenni? –k�rdezte Yilsrana.

-�s te? –k�rdezte Sesshoumaru.

-Ki k�ne tekernem ap�m nyak�t. –s�hajtott Yilsrana �s fel�llt. –De akkor sem megyek hozz�d!

Sesshoumaru �s Yilsrana visszamentek a terembe. R�gt�n az ajt�ban belebotlottak Yilsrana egyik h�g�ba, Kitaba.

-Nem kellett volna lel�pned. –mondta Kita. –K�rj bocs�natot ap�t�l!

-K�rjen �! –v�gta r� Yilsrana. –Elv�gre nem �n akarom �sszeadni egy vadidegennel!

-Yilsrana. –sz�lt r� Kita.

-Nem Kita. –mondta Yilsrana. –Nekem nincs mi�rt bocs�natot k�rnem t�le!

Azzal megfordult, �s sz� n�lk�l kivonult a teremb�l.

Sesshoumaru odament apja, �s Yilsrayen mell�.

-Eln�z�st. –mondta Yilsrayen. –Nem tudom, mi �t�tt a l�nyomba.

-Pedig szerintem nyilv�nval�. –jegyezte meg Sesshoumaru.

-�rdekes szem�lyis�g a l�nyod bar�tom. –jegyezte meg Inutaishou.

-Tudom. –s�hajtott Yilsrayen.

-�s hol van a feles�ged? –n�zett k�r�l Inutaishou. –Szeretn�m megismerni azt a haland� n�t, aki �gy elcsavarta a fejed.

Sesshoumaru elhagyta a termet.

Ek�zben Yilsrana d�h�sen �lt le az �gya sz�l�re. Fej�ben egym�st kergett�k a gondolatok.

/Nem igaz! Hogy tehette?! A l�nya vagyok, nem a tulajdona! B�r, Sesshoumaru el�gg� j�k�p�. Yilsrana! �szn�l l�gy! Hozz� akarnak k�nyszer�teni, sz�val semmi k�pen sem szerethetsz bele! De akkor is… /

Yilsrana fel�llt, �s �gy d�nt�tt, hogy elmegy zuhanyozni.

Megszabadult v�rtj�t�l �s kardjait�l, majd a tegezt, �s az �jat is levette h�t�r�l. T�bbi ruh�j�t is levette, �s egy egyszer�, feh�r k�nt�sben l�pett be a zuhanyz�ba.

K�zben v�gig gondolatait pr�b�lta lecsillap�tani.

Miut�n a k�t inuyoukainak a szolg�l�k megmutatt�k szob�ikat Sesshoumaru �gy gondolta, hogy kicsit k�rben�z a palot�ban. M�r vagy egy �r�ja s�t�lt, mikor egy szoba el� �rve egy k�l�n�s, ismer�s illat csapta meg az orr�t.

„Mint a r�zs�k �s a f�k illata egy kiad�s es� ut�n.” gondolta Sesshoumaru nagyokat szippantva.

Azt�n a kutyaszellem nem gondolva a k�vetkezm�nyekre elh�zta a szoba ajtaj�t. Egy h�l�szob�ba jutott. Vele szemben egy erk�lyajt� ny�lt. Nem messze az erk�lyt�l egy nagy, baldachinos �gy volt elhelyezve. Az �gyon egy feh�r haori, egy piros hakama �s egy piros alapon arany mint�s selyem�v fek�dt. Az �gy melletti asztalon egy v�rtezet fek�dt. Az �gy mellett egy k�k papucs �llt. A falnak t�masztva egy ny�lvessz�kkel teli tegez, �s egy �j �llt. A fal mellett hat kard fek�dt.

Sesshoumaru beleszimatolt a leveg�be. Az illat egy f�lig nyitott ajt� m�g�l j�tt. V�zcsobog�s hallatszott.

Yilsrana m�r vagy t�z perce zuhanyozott, mikor �rz�kei valami zavart jeleztek. A f�rd�ben s�r� k�d �s p�ra gomolygott. Yilsrana kil�pett a meleg v�z al�l �s f�lelt. A p�ra teljesen eltomp�totta �rz�keit. Mag�ra tekert egy nagy, feh�r t�r�lk�z�t, �s kil�pett a f�rd�b�l. A szob�j�ban l�tszatra minden rendben volt. Az ajt�ja azonban f�lig nyitva volt, pedig a l�ny tiszt�n eml�kezett r�, hogy becsukta. Beleszimatolt a leveg�be, �s meg�rzett egy illatot, ami m�g nem volt a szob�ban, mikor elment f�rdeni.

-Sesshoumaru szaga… -suttogta a l�ny. –Sz�val itt j�rt.

Sesshoumaru k�zben m�r visszat�rt a szob�j�ba. Kis�t�lt az erk�lyre, �s gondolkozni pr�b�lt. �m minden m�sodik gondolata a hercegn� k�r�l forgott.

�gy j�tt ide, �szakra, hogy minden �ron elker�li az esk�v�t, de furcsa m�don, mi�ta tal�lkozott a jegyes�vel, m�r egy�ltal�n nem akarta, hogy ne kelljen elvennie a hanyou hercegn�t.

/Az nem l�tezik./ gondolta Sesshoumaru. /Nem l�tezik, hogy beleszerettem ebbe a l�nyba./

Ek�zben maga a hercegn� is a szob�ja erk�ly�n �llt. Kiny�lt a szob�ja ajtaja, �s Zoenna l�pett be rajta.

-Valami nyomaszt le�nyom. –k�z�lte az �rn�.

Yilsrana szembefordult anyj�val.

-Te tudtad? –k�rdezte halkan.

Zoenna b�lintott.

-�s mi�rt nem sz�lt�l? –k�rdezte Yilsrana.

-Ezt ap�d tiszte volt elmondani neked. –mondta Zoenna. –Nem gondoltam, hogy eddig h�zza.

-�n nem akarok hozz�menni Sesshoumaruhoz! –fakadt ki Yilsrana. –Nem is ismerem!

-Ez majd megv�ltozik. –mondta Zoenna.

-Mi�rt? –k�rdezte Yilsrana. –Mi�rt tette ezt velem apa?

-Ne tagadd, hogy tetszik neked Sesshoumaru. –v�ltott t�m�t �szak haland� �rn�je.

-Ez most nem sz�m�t! –v�gta r� Yilsrana.

-Ez nem v�lasz a k�rd�semre. –mondta Zoenna.

-J�. –mondta Yilsrana. –Igen. Tetszik. De nem vagyok hajland� k�nyszerb�l hozz�menni!

-Meg�rtelek l�nyom, de ez m�r eld�ntetett. –mondta Zoenna.

Az �rn� megfordult, �s mag�ra hagyta l�ny�t.

-Nos? –k�rdezte Yilsrayen, mikor feles�ge bel�pett az ajt�n.

-Nagyon makacs ebben a k�rd�sben. –mondta Zoenna.

-Pedig akkor is Sesshoumaru feles�ge lesz. –mondta Yilsrayen.

-J� �tlet ez, dr�ga f�rjem? –k�rdezte Zoenna.

-Az. –b�lintott Yilsrayen. –Legal�bb is, a mi szemsz�g�nkb�l.

-Yilsrana �rz�sei semmit sem sz�m�tanak? –k�rdezte Zoenna, mik�zben v�gigsim�tott f�rje karj�n. –Nem szereted a l�nyodat?

-Tudod j�l, hogy minden gyermekemet szeretem, �s Yilsrana sem kiv�tel. –mondta a nagy�r. –De Sesshoumaru a Nyugati ter�letek v�rom�nyosa, �s er�s youkai. Keresve sem tal�ln�k jobb f�rjet a l�nyunknak.

Sesshoumaru a palota udvar�ban s�t�lt. Nem b�rt aludni. Lassan el�rt oda, ahol a hercegn�vel �ltek az este folyam�n.

S�hajtott.

Igen, apj�nak igaza volt. Yilsrana t�k�letes feles�g a sz�m�ra.

Inutaishou tudta, hogy a fia sosem venne el egy nyafog�s hercegn�t, ez�rt keresett neki egyet, aki egy�ltal�n nem szokott nyafogni. Keresett egy harcos hercegn�t.

Sesshoumaru feln�zett, �s megtal�lta azt az erk�lyt, ami Yilsrana szob�j�hoz tartozik.

Halv�nyan m�g a hercegn� illat�t is �rezte.

Bolond vagy Sesshoumaru, mondta mag�nak. Beleszerett�l egy f�lv�r n�be.

Yilsrana lefekv�shez k�sz�l�d�tt.

Megint beleszimatolt a leveg�be, �s m�g mindig �rezte Sesshoumaru szag�t.

/T�rj m�r �szhez!/ korholta mag�t. /Nem szerethetsz bele! Nem �s k�sz!/

A hercegn� m�g sok�ig forgol�dott, �s mikor v�g�l elaludt, egy ez�sthaj� kutyaszellemmel �lmodott.
 

Folytat�s k�vetkezik